Pajta Nap – Július 13.
Nekem erről A kis szemtanú című film ugrik be, ahol az amisok felhúztak egy pajtát.
A csűrépítés gyakorlata nem az Egyesült Államokból származik. Az Európából érkező telepesek, akik a földeket művelték, hazájukból hozták magukkal az ötleteket, amelyek befolyásolták az akkoriban épült csűrtípusokat. Sok modern csűr a háromhajós középkori csűrökből, más néven szerzetesi csűrökből merített ihletet. Az ismerős angol csűrdizájn népszerű volt Észak-Amerikában.
Később a gazdák változó igényeinek megfelelően különböző csűrdizájnokat fejlesztettek ki.
Bármilyen kialakításról is legyen szó, a pajtaépítés mindig is szerves része volt a mezőgazdasági kultúrának. A pajták védik a gazdák megélhetését, és méretük miatt nem volt könnyű építeni egyet. A szomszédok összefogtak, hogy segítsenek pajtákat építeni közösségük számára. A nők és a gyerekek ételt készítettek, és szerszámokat vittek a pajtán dolgozó férfiaknak. Egy csapat egy nap alatt felépített egy felismerhető pajtát, és közben barátságokat is kötött. Miután a pajtaépítéssel végeztek, az emberek pajtatáncra gyűltek össze. Ezek a társasági események minden korosztályt összehoztak, hogy megünnepeljék az aratást, az esküvőket és az ünnepeket. A vidám zenére táncolás és a házias ételek élvezetének hagyománya ma is él, bár valószínűbb, hogy egy nagy fedett épületben, mint egy hagyományos pajtában zajlik.
Annak ellenére, hogy eredeti építőik külföldi eredetűek voltak, a pajták mára szorosan összekapcsolódtak az amerikai kultúrával, akárcsak a cowboyok és az almás pite. Ha sikerül fenntartani vagy más célokra újragondolni őket, a jövő generációi is nagyra fogják értékelni őket.#mindennapünnep
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése