Könyvajánló - Balhüvelykem bizsereg

 Újabb Christie. :)

Már említettem, hogy a Beresford-csapatot kedvelem. Sajnálom, hogy nem írt sok könyvet, amiben ők nyomoznak. De itt a nyomozópáros ismét remekelt. Tuppence-ért nagyon aggódtam, de köztudott, hogy hőseink minden helyzetben feltatálják magukat. A házaspár párbeszédei elég furák:  egymást idiótának vagy öreglánynak titulálva… Ez számomra még akkor is furcsa, még akkor is, ha épp „szeretettel” szóltak egymáshoz az idősődő hőseink. A humort sokkal inkább Albert, az inas szavaiban és tetteiben véltem felfedezni.

Történet:

Tommy nagynénje, Ada néni nem sokkal Tommy és Tuppence látogatása után meghal az idősek otthonában. Hagyatéka között van egy festmény is, amely egy rejtélyes vidéki házat ábrázol.
Tuppence-nek ismerős ez a ház, de nem tudja, honnan – talán a vonat ablakából látta? –, és míg a férje néhány napra elutazik az államvédelmi szövetség éves megbeszélésére, ő elhatározza, hogy megkeresi a különös házat. Az ártatlannak induló nyomozás váratlan fordulatot vesz, melynek szenvedő alanya Tuppence. Időközben Tommy is visszatér, és a felesége nyomába ered, hogy együtt fejtsék meg, ki mozgatja az idősek otthonában történt különös események szálait, melyek egyelőre megmagyarázhatatlan kapcsolatban állnak a festményen megörökített házzal.

Láttam nem olyan régen filmen is, és ott nagyon zavart, hogy a történetbe belekeverték Miss Marplet, aminek semmi köze nem volt a történethez. Éppen úgy, ahogy Az alibiben sincs. Az ilyet nem szeretem annyira. 

 Idézetek:

* Tommy nem vitatkozott. Tuppence egyszer szigorúan megparancsolta: „Ha bárki, aki hatvanöt fölött jár, szemrehányást tesz, sose vitatkozz. Ne bizonygasd, hogy neked van igazad. Azon nyomban kérj bocsánatot, ismerd be, hogy a te hibád volt, és ígérd meg, hogy többet nem fordul majd elő.”

*Annyi a könyv a könyvtáramban, hogy kénytelen vagyok két sorban tárolni őket.

* Ha valaki meglehetősen utálatos, amikor húszéves, és éppolyan utálatos, amikor negyven, és hatvanévesen még utálatosabb, nyolcvanéves korára pedig már maga az ördög… nos, akkor igazan nem értem, miért kellene különösebb sajnálatot érezni iránta, csak azért, mert öreg.

*– Sajnálom, hogy megint odaégettem a csirkét. Csak azért raktam be a sütőbe, hogy melegen tartsam, de aztán teljesen kiment a fejemből.
– Csirkékről egy szót se többet – mondta Tommy. – Mindig is ostoba madárnak tartottam őket. Folyton autók elé szaladnak, meg állandóan kotkodácsolnak. Holnap add meg neki a végtisztességet, és földeld el a holttestet.

*– Az ég szerelmére, igazán megtanulhatnál vigyázni anyára – mondta Deborah szigorúan.

– Anyádra lehetetlen vigyázni – mondta Tommy.

 

* – Csak elgondolkodtam kissé.

– Ez minden baj forrása.

*Nos, az én koromban – mondta Tuppence –, az én rendezett, tiszteletreméltó és enyhén unalmas megjelenésemmel igazán hízelgő az a gondolat, hogy végzetes szexuális kisugárzással rendelkező, züllött nőnek hittek.

*-Gondolom szívesen inna valamit? Talán teát vagy kávét? Hadd csengessek a személyzetnek.Nagyon szolgálatkészek itt.
– Köszönöm nem kérek- mondta Tuppence. – Igazán nem.
– Vagy talán egy pohár tejet óhajt? Ma nincs megmérgezve.