Ha még nem mondtam volna, :) most Gardner-könyveket olvasok. Lassabban haladok, mint szeretnék, mert csak este van időm olvasni. És néha, amikor hazajövök egy-egy fárasztó nap után már nincs mindig erőm és energiám olvasni. Este szoktam, kényelmesen befeküdtve a pihe-puha ágyikómba. De az utóbbi időben (mert hetente 3x egész napozok) nem nagyon van kedvem. De nem adom fel, hogy minden nap olvassak egy kicsit. Muszáj, szükség van rá az agyamnak.
Nos, ez volt az a könyv, amire emlékeztem, hogy ki a gyilkos, de arra nem emlékeztem, hogy ebben a regényben nincs bűnügyi per. Az a kedvencem a Gardner könyvekben, amikor Perry Mason a bíróságon keresztkérdéseket tesz fel. Igen, jó ezt olvasni, és pont ezért jó olvasni. Mármint, hogy nem hosszú tájleírásokról van szó :), hanem jó kis beszélgetésekről.
Ez a könyv jó, és izgalmas. Perry Mason folyamatosan jön-megy-nyomoz.. Szeretem.
– De maga ugye bevallotta, Mr. Mason, hogy hamis nyilatkozatot adott a rendőrségnek?
– Valóban bevallottam.
– És ez nem bűntett?
– Nem. Az ember annyiszor hazudhat a rendőrségnek vagy bárki másnak,
ahányszor akar. Ha azért hazudik, hogy fedezzen egy gyilkost, akkor
valóban bűnt követ el. Ha eskü alatt hazudik, akkor hamis tanúvallomást
tesz. De ebben az esetben, uraim, a hazugság a gyilkos lépre csalását
szolgálta.
– De nem vállalt ezzel kockázatot?
– Uraim, én mindig kockázatot vállalok. Én így szoktam játszani. Szeretem a kockázatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése