Fényes tervek, meglepő fordulatok

Azon gondolkoztam - így a nyárhoz közeledve, bár jelei nem mutatkoznak :(, hiszen még mindig kell a téli kabát -, hogy milyen sokan szeretik a karácsony hangulatát, a feldíszített házat, fákat, dekorációkat, és milyen sok időt szánnak rá. A mi házunk soha sincs feldíszítve, a szívünk igen. Nem a karácsony miatt, mert mint tudjátok, annyira nem rajongok ezért az ünnepért, hanem egyszerűen csak az érzésért, hogy pihenhetek és együtt lehetek a családommal.

Sokat gondolkoztam mostanában azon, ami itt zajlik nálunk, a világban. NEM igazán tetszik, és néhány dolog idegesít is. Így nem igazán tudtunk tervezgetni. Ti. hogy az embernek korlátozzák a mozgását, a lehetőségeit. 

Nemsokára itt az év vége, még be kell férnie egy-két hétnek, ami húzós lesz mindenkinek. Év végi dolgozatok, javítások, de az az igazság, hogy nekem most ez nem fontos. Persze, jól jönnének a húde jó jegyek, de az online oktatás háttere nem igazán erről szól. Küzdöttünk vele, de elengedtem. Nagyjából kialakult a kép is, hogy Zsófink mit szeretne, és a jövő félév arról fog szólni, hogy még jobban rámozdulunk a jobb jegyekre. Így is nagyon büszke vagyok rá, és tudom, hogy mennyi munka van abban, amit csinál. Imádom. Igen, használom ezt a szót! A többit meglátjuk.

Már elfáradtam abban, hogy tökéletesnek látszódjak (mondjuk soha nem volt cél), meg azt a képet mutassam, hogy tökéletes anyuka vagyok, akinek mindenre van ideje. De nincs. Ismét úgy alakult, hogy a hetente 3x egész nap vagyok, akitől elfáradok, és már nincs mindig kedvem még külön mindent megnézni, utánanézni, foglalkozni. A nagyok már nagyok, muszáj kicsit figyelniük a dolgaikra, bár igyekszem kicsit kontrollozni, de nem vagyok benne az igazi. :) Nincs rá időm. Amikor fél 5 körül hazaérek, már annak is örülök, ha át tudjuk beszélni a másnapot, ha kicsit beszélgetek a gyerekeimmel, feltéve, ha nem kell zeneiskolába vagy szolfézsra menni, ha kicsit összebújhatunk, néha-néha belefér egy esti mese, mert igyekszem erre is odafigyelni, de még főzni is kellene, és persze sok minden elmaradt, amit lehet pótolni. Mindig azt vallom, hogy a mosogatnivaló megvár, a vasalnivaló szintén, amikor van rá egy kis időm. Régebben teljesen stresszeltem ezektől a dolgoktól, ma már nem érdekel. Tényleg. A gyerekeimet szeretem, minden más ráér. 

Nyugi, szoktam takarítani, csak vannak prioritások. A Családom! 💓

Úgy volt, hogy nem utazunk túl sok helyre az idén. Nem is terveztük, közben mégis úgy alakult, hogy sok helyre megyünk. Legalábbis sok minden fog történni. Iskolai táborok. Lesz olyan, ahová Kata nélkülem megy, és lesz olyan is, ahová én is megyek az iskolába. Ha minden igaz, a nagyobbak Zánkára mennek - együtt, szintén az iskolai programban. Aztán szeretnénk végre hazamenni a szüleimhez, egy kis szabolcsi körtúra is talán. Ha minden igaz, idén újra lesz gyerektábor, és még ki tudja mi minden vár ránk... Pedig azt hittem, hogy eseménytelen lesz a nyár.

Mert úgy terveztük, hogy "lázadásként" nem megyünk sehova. Felállítjuk a kis medencénket, feltesszük a mi kis lampionjainkat, sütünk hekket, hogy Férjnek balatoni hangulata legyen, és mindenféle olyat csinálunk, amit nyaraláskor. De aztán lehet, hogy nem kell. Meglátjuk. A többiről meg, ha minden jól megy, beszámolok.