2021. május 11., kedd

Arany János a lá Zsófi

 Nagyon szeretem a gyerekeimet. Ez teljesen normális, mert anya vagyok. (Persze, mostanában egyre többet szembesülök azzal, hogy ez nem mindenkinek normális.) De én a magam módján mindegyik gyerekemért rajongok, pedig ég és föld, tűz és víz egyik a másikhoz képest. Ám pont ez a jó benne, nem igaz?

Sokszor beszéltem / írtam arról, hogy Zsófia - szerintem - tehetséges. Jól rajzol. Ha rajta múlna az élet, akkor nem holmi fizikával meg kémiával törődne, hanem csak rajzolna. Jó is lenne így neki a világ. 

Ő az a gyermekem, akinek tanulási nehézségei vannak. Voltunk egyszer, még 4. osztályos korában a Nevelési Tanácsadóban, ott adtak egy papírt, amiben megállapították a figyelemzavarát és még néhány más dolgot is, de azt írták a papírra, hogy további fejlesztést nem igényel. Ennek az lett a következménye, hogy a gyerekem igazán keményen dolgozik egy átlagos 3-as jegyért, mert segítségre van szüksége. Nagyon büszke is vagyok rá. De én is túléltem az életet fizika és kémia nélkül, bár vicces volt a helyzet, mert fizikából érettségiztem (más nem volt), és mégis jól megvagyok. Nem mondom, hogy nélküle, mert azért tudom, hogy az életben sok a matek, meg a fizika... De alapvetően Zsófi én-típus. Természetre is nagyon hasonlítunk, mondják, hogy kinézetre is, és nagyjából az érdeklődési körünk is ugyanaz. A könyvek és a művészet. Mindketten nagyon jól elvagyunk magunknak. Ennyi idősen én is elvonultam, és nem érdekelt semmi, hogy mi történik a tömegben. Ő is így van ezzel. Kicsit magának való. Jobban, mint én. 

A művészet maradt meg számára - és az angol - szerintem tök jól beszél angolul.

Most, a karantén ideje alatt volt egy feladat, ami Arany Jánossal kapcsolatos, és az én gyermekem igazán elemében volt. Mutatom:

A walesi bárdok

Kedvencem:

Ágnes asszony

Annyira szeretem, és annyira büszke vagyok rá!

2 megjegyzés:

  1. Nahát, kitaláltam. :) Nekem is van egy kislányom, aki nagyon hasonlít rám belül is. Még csak 4 éves, de ő az egyetlen gyerekem, akinek az arcáról le tudom olvasni, hogy pontosan mit érez, mit gondol. A többiekét csak sejtem. Kíváncsi vagyok, milyen lesz majd a helyzet 10 év múlva. :) De érdekes lehet a különbségeket is megfigyelni. Amúgy meg az utolsó mondatod a lényeg. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ügyes voltál! :)
      Kalandos dolog ez az anyaság. De jó és nagy, különleges kaland!

      Törlés