Egy újabb év zárult le

 A mai nap kicsit másról szólt, mint szokott. Évzáró volt ma nálunk, és ma volt az első év, hogy nem szülőként, hanem pedagógusként voltam jelen az iskolában. Kicsit más, vegyes érzéseim voltak, de annyi minden történt, hogy nem is volt időm végiggondolni a dolgokat.

Csak megállapítottam, hogy a gyerekeim megkapták a bizonyítványt, és a következő évfolyamba léphetnek. Büszke vagyok rájuk, mert igyekeztek a legjobbat kihozni magukból. Hol így, hol úgy, de sikerült. Nem vagyok csalódott egyáltalán. Inkább kicsit szomorú, hogy kevesebb idő jutott a tanulásra együtt.

A nagylányomra azért, mert kihozta magából azt, amit bírt, és amit tudott. Nem mondom, hogy nincs több benne, de számára az online oktatás egy katasztrófa volt, mert bár részt vett minden órán, de túl sok mindenre kellett figyelnie, ráadásul egyszerre, ami nem az erőssége. De kemény csatát vívott, az biztos.

A kisfiamra azért, mert vele szinte semmit sem kellett tanulni, és nagyon szép lett a bizonyítványa. Jó képességű, neki kicsit több szorgalomra lenne szüksége, de az ember ne legyen telhetetlen, ugye?

A kislányomra pedig azért, mert úgy indultunk az iskolába, hogy egy csendes, visszahúzódó, "nem szólalok meg"- típus volt, és a tanító néni egészen sokat nyitott rajta. Már jóval bátrabb, de még nem veszi túl komolyan a tanulást, mint feladatot. Majd beérik, de dolgozni kell rajta.

És ezek pedig mi vagyunk, a büszke szülők. :) A képet Kata készítette. 

Egy igazi, boldog kis család a miénk. 

Szeretet van, és béke.