HÁLA

 

A hálaadás nem nehéz. Az teszi az életet nehézzé, ha elfelejtünk hálát adni.  (Ann Voskamp)

Hálás vagyok. Alapvetően szeretem a hálát és az apró örömöket az életemben, ezért is gyűjtöm már egy ideje őket. És szeretem megosztani is. Ha nem is mindig itt, az oldalamon, de a Facebookon vagy az Instagramon igen. 

Nem írok naplót, bár grafomán vagyok, de valahogy mindig elszállt az, ezért van a blogom. Még ha nem is olvassák, olvassátok sokan, (nem is ezért született, hanem mert minden apróságot, élményt, örömet, küzdelmet, sőt még recepteket is - ezek mostanában nem igazán kerültek fel, de egykoron részese volt a blognak), akkor is hálás vagyok nektek, akik néha idevetődtök, és beleolvastok a gondolataimba. Akármilyen zavaros néha. :)

 

Szóval, én hiszek abban, hogy le kell írni, össze kell gyűjteni a napi örömöket. Vagy egy kis füzetben (egy ismerősöm minden nap 3 dolgot gyűjt össze, amiért aznap hálás volt), van olyan a baráti körömben, aki minden nap csinál egy fotót, és azt teszi fel, mert örömet okozott neki. 

Hálásnak lenni jó. Sok mindenen átsegít. És másképpen nem is lehet élni. 

 

Mindenkinek szép és boldog, apró örömökben gazdag új évet kívánok!

 

Minden, ami mézeskalács #17.

Minden, ami mézeskalács... :)

Képek természetesen a netről.

Jön a Mikulás #19.

Minden évben ilyenkor felmerül a kérdés, hogy a Mikulás december 5-én vagy 6-án szokott-e jönni. Igazából szerintem mindegy, minden családnál más és más a szokás. Nálunk nem nagyon van. A gyerekek már nem suvickolják ki a cipőiket csak azért, hogy legyen benne valami. Gyerekkorukban is, mindig, amikor kaptak csomagokat meg édességet, a feladat és küldetés rám várt, hogy elfogyasszam. Ezért megkértem a családom tágabb tagjait, hogy ne vásároljanak édességet. Maximum egy csokitélapót, mert úgyis nekem kell megenni. Nem mondom, hogy nem esznek csokit, mert szoktak, csak nem annyira szeretik.

Kiskorukban sohasem tiltottam tőlük az édességet. Nem éreztem egyenes dolognak azt, hogy ha anya eszik csokit és szereti, akkor nekik meg tilos. Szabad volt, de ők maguk nem lettek édesszájúkat. Bezzeg, ha pogácsa van itthon... 

Igazából egy cuki, aranyos dolog ez a Télapó. Kicsit a hitről szól - bár itt nem azonosítanám az igazi hittel, - hanem csak arra gondolok, hogy jó jónak lenni. 

Én a gyerekeknek, az iskolába is szoktam vinni apróságot. Még a nagyoknak is, mert mindenki örül egy kis apróságnak. Szeretni jó és szeretni kell!

Nekem igazából ez az ünnep egy mesét jelent. Ezt:

Szutyejev: A fenyőfa

Ma reggel a gyerekek megnézték a naptárt, és ezt olvasták le róla: december 31.
Holnap hozza a Télapó a fenyőfát ! A játékok biztosan készen lesznek, de a fenyőfa még sehol sincs.
A gyerekek elhatározták, hogy levelet írnak Télapónak, küldjön nekik egy fenyőfát a s&űrű erdőből, bolyhos, zöld fenyőt, a legszebb fenyőt.

Télapó bácsinak a gyerekektől

Kedves Télapó !

Kérünk Téged, küldjél Karácsonyra egy szép fenyőt !
Játékot majd csinálunk, az nem kell.
E levelet elviszi mjd Neked egy hóember !

A gyerekek és a Hóember

Hát egy ilyen levelet írtak a gyerekek, és rögtön utána kiszaladtak az udvarra - hóembert csinálni.
Nagy egyetértésben dolgoztak: volt, aki a havat hordta, volt, aki tapasztotta.
A Hóember fejére egy lyukas vödröt tettek, két szeme szénből készült, az orra helyére meg egy szál sárgarépa került.
Nos hát, nagyon jól sikerült a Hóemberpostás ! A gyerekek átadták neki a levelet, és így szóltak:

Hóember, Hóember,
nálad jobb postás nem kell,
sötét erdőt járod,
levelünk a párod.

Télapónak vidd el őt,
keressen egy kis fenyőt,
sűrű ágú, zöld szoknyájú,
tűlevelű ismerőst.

Hozd el azt a kis fenyőt,
minden gyerek várja őt !

Beköszöntött az este, a gyerekek hazaszállingóztak, a Hóember pedig így dohogott magában:
- Hm... Ezek feladták a leckét ! Most aztán kihez forduljak, merre induljak ?
- Vigyél magaddal ! - vakkantott fel váratlanul Bobik, a kutyuska. - Jó orrom van, segítek neked megkeresni az utat.
- Persze, hogy elviszlek, kettesben sokkal vidámabb ! - örvendezett a Hóember.
Sokáig mentek, mendegéltek, a Hóember és Bobik, míg végül is elérkeztek a sűrű, nagy erdőhöz. Éppen eléjük szaladt egy nyúl.
- Errefelé lakik a Télapó ? - kérdezett rá a Hóember.
De a nyúlnak lélegzetnyi ideje sem volt, mert éppen a Róka üldözte.
- Vau ! Vau ! - ugatott fel Bobik, és õ is a Nyúl után vetette magát. Elszomorodott a Hóember.
- Úgy látszik, egyedül kell továbbmennem. És egyszerre nagy szél kerekedett, hatalmas hóvihar söpört végig az erdőn...
A Hóember megremegett és ... darabokra szakadt szét. Csak egy vödör, egy levél meg egy szál sárgarépa maradt belőle a havon.
Visszarohant a Róka, és bosszankodva mondta:
- Hol van az az ember, aki miatt elszalasztottam a nyúlpecsenyémet ?
Nézi - hát látja, hogy senki sincs ott, csak egy levél fekszik a havon. Fogta a levelet, és elszaladt vele.
Megjött Bobik is.
- Hol a Hóember ?
A Hóember nincs sehol. Épp ekkor érte utol a Farkas a Rókát.
- Mit viszel, komám ? - mordult rá a Farkas. - Felezzünk !
- eszem ágában sincs veled felezni, mikor magam is hasznát vehetem ! - szólt a Róka és elfutott.
A Farkas meg - utána. És a kíváncsi Szarka is utánuk repült.
Ott sírdogált Bobik magában, a nyulak pedig egyre csak azt hajtogatták :
- Úgy kellett, úgy kellett, minek kergettél mindig minket, minek ijesztgettél mindig minket ?
- Soha többé nem foglak benneteket bántani - mondta Bobik, és még hangosabban kezdett sírni.
- Na, ne sírj, segítünk rajtad - ígérték a nyuszik.
- Mi pedig a nyusziknak - makogták a mókuskák.
És a nyuszik nekiálltak hóembert építeni, a mókusok meg segítettek a munkában: a mancsukkal veregették, dagasztották, a farkukkal legyezgették, ragasztották. A Hóember fejére ismét egy lyukas vödröt tettek, két szeme szénből készült, az orra helyére meg egy szál sárgarépa került.
- Köszönöm nektek - szólalt meg a Hóember -, hogy újra felépítettetek. Most pedig segítsetek megkeresni a Télapót.
Elkísérték a Medvéhez. A Medve aludt a barlangjában, hát felébresztették. Elmesélte neki a Hóember, hogy a gyerekek tulajdonképpen a Télapóhoz küldték őt egy levéllel.
- Egy levéllel ? - brummogta a Medve. - Hol az a levél?
S csak ekkor kaptak észbe, hogy nincs meg a levél !
- Levél nélkül pedig Télapó nem ad nektek fenyőfát - mondta a Medve. - Jobban teszitek, ha hazamentek, majd én kivezetlek benneteket az erdőből.
S egyszerre - honnan, honnan nem ? - ott termett előttük a Szarka, és azt csörögte, örömében pörögve:
- Itt a levél ! Itt a levél !
És elmesélte nekik, hogyan talált a levélre. És mindahányan, akik voltak, elindultak a levéllel a Télapóhoz.
A Hóember sietve lépked, nagyon izgul: hol egy dombról gurul le, hol egy gödörbe pottyan,hol egy tuskóba botlik.
Persze, a Medve mindig kihúzza a csávából, de aztán megint csak darabokra szakad szét a Hóember.
Végülis elérkeztek Télapóhoz. Télapó elolvasta a levelet, és így szólt:
- Hogyhogy ilyen későn jöttök ? Jaj, Hóember, hogy fogod majd így elvinni idejére, pont karácsonyra a gyerekeknek a fenyőfát ?
Itt mndannyian a Hóember védelmére keltek, elmondták, mi történt vele. Télapó a saját szánját adta nekik, s a Hóember a fenyővel elhajtott a gyerekekhez. A Medve visszabújt a barlangjába - tavaszik kialussza magát. És reggelre a Hóember ott állott a régi helyén, csakhogy levél helyett egy zöld fenyőt tartott a kezében.

Egy magyar kézműves bolt #21.

Nagyon szeretem a magyar, kézműves termékeket. Amikor van lehetőségem, mindig vásárolok nálunk.

Kb. 2 hónappal ezelőtt az elsősökkel elmentünk egy fazekasműhelybe, ahol a gyerekek megnézették, hogyan készül egy-egy fantasztikus alkotás, és ők maguk is kipróbálhatták az agyagozást. Én ilyenkor jól érzem magam, mert nagyon szeretem az ilyen típusú alkotásokat. Rengeteg ilyen "csetreszem" van, amit imádok. Persze, hogy nem jöttem haza üres kézzel. Én híve vagyok annak, hogy támogassuk a magyar kézműveseket. De sajnos tapasztalom (főleg pl. amikor Bornapok vannak Móron), hogy elszállnak ám az árak.

No, szóval, támogatom a magyar kézműves boltokat, és bár volt néhány csalódásom, azért még mindig úgy gondolom, hogy érdemes a hazaiakat segíteni.

Aztán a Youtube kidobott egy érdekes vállalkozást.

Ők az Artisan. A brand mögött egy házaspár van, akik a saját, vidéki otthonukban, saját kezűleg faragják, designolják és festik a termékeiket. Elsősorban üdvözlőtáblák, órák, fogasok, névtáblák, mágnesek és a madáretetők. Kedves formáikkal, figuráikkal és kellemes játékos színeikkel, bármelyik otthont fel tudják dobni a termékek.

Itt megnézheted, hogy készülnek a termékeik. Ha van kedved, rendelj tőlük bátran! 

Ez pedig a Facebookos oldaluk.

                                               

 
Igen tetszenek a termékeik nekem. Szeretettel ajánlom nektek is.

Illatok, ízek, szépségek üvegekbe zárva #33.

Ez nem annyira karácsonyi, de szeretem...

Mindig is szerettem az üvegeket, és a különleges formájú borosüvegeket. Magát a bort természetesen nem, de a nagyon szép és különleges formájúakat igen. Egykoron, régen - még 3 gyerekkel és 1 férjjel ezelőtt - a hobbim volt az üvegfestészet. Mindig festettem, ajándékba adtam. Az anyósomnak még mindig megvan, amit akkor festettem neki, amikor először jöttem látogatóba hozzájuk. :)

De tényleg nagyon szeretem a szép üvegeket. És azokat a kis egyszerű üvegcséket, amelyekbe különleges dolgok vagy illatok vannak zárva... Én mostanában leginkább virágokat tartok benne, vagy félreteszem, hogy egyszer majd jó lesz valamire... De van, aki nagyon jó kis ötleteket tud kreálni belőle. Karácsonyra is remek ötlet szerintem. Már, aki előre gondolkodik, és nyáron megcsinálja ezeket. 

Télen lehet faágat beletenni egy szép üvegbe, én sokszor teszem ezt. Amikor a fenyőfát helyettesítem valamivel.

A fotókat természetesen a neten találtam, én nem jutottam el ideáig, hogy ilyeneket gyártsak. De egyszer..., majd ha sok időm lesz. :)

Viszont ajándék ötletnek nem rossz!

Leves és lista#39.

 Tökéletes Karácsony-váró esti program! Forró, fűszeres sütőtök krémleves, és karácsonyi ajándéklista írás!

Én nem készítek ilyen leveset, mert Férjen kívül senki sem szereti nálunk a krémleveseket. Én nagyon ritkán fogyasztok. A tököt csak egyetlen formában szeretem, megsütve. De a gyülekezetben van egy testvér, aki a közös étkezésekre ilyenkor ősszel szokott hozni, és azt megkóstolom. Az vegán. Finom, de nem jut eszembe, hogy én magam főzzek. A gyerekek nem eszik meg.  

 

Ezt nem én készítettem, hanem a neten találtam. 

Gyömbéres sütőtök krémleves hozzávalói: 

 1 db közepes sütőtök / 5 dkg trappista sajt / 2 dl tejszín / só / színes bors / 1 teáskanál őrült gyömbér

Elkészítés: A sütőtököt megmossuk, meghámozzuk, kimagozzuk, és végül felaprítjuk. A felkockázott sütőtököt egy fazékba tesszük, és annyi vizet öntünk rá, amennyi ellepi. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, és hozzáadjuk az őrölt gyömbért, fedővel lefedve puhára főzzük, majd botmixerrel összeturmixoljuk. Az így elkészült levesünket a tűzhelyre visszatéve tejszínnel krémesítjük, és további 5 percig főzzük. Melegen tálaljuk, és a tetejét meghintjük reszelt sajttal! Jó étvágyat hozzá!

 Helyette ezt főztem:

Náthával küzdök, és tegnap finom zöldséglevest főztem. Ilyenkor csak ezt tudom megenni, és persze a gyerekek is nagyon szeretik. Gyorsan el is fogy, ha valaki nem figyel. 

Ritkán főzök levest, mert amikor hazajövök a munkából, már nincs hozzá energiám és kedvem. Kivéve, ha valaki beteg a családból, mert akkor mindig megfőzöm. 

Nem, ebben nincs hús. Helyette azonban van benne rengeteg zöldség.

Azt gondolom, hogy teljesen mindegy, hogy ki milyen levest főz, de ilyenkor, amikor beköszönt a hideg, jól esik a meleg leves.  

Mindenkinek jobbulást, aki náthával vagy megfázással küzd!