Káosz és Nyugalom

Az az őszinte igazság, hogy az élet néha nagyon rossz.

Nem voltam sohasem az az ember, aki bulizott egész életében, vagy olyasmit tett, amit meg kellett volna bánnom. 

Soha nem érdekelt a bulizás, soha nem voltam részeg, nem jártam discoban (kb. kétszer vagy háromszor mentem el a bátyámmal, de akkor is rosszul voltam, mert hangos volt a zene és semmi értelmét nem láttam részeg emberekkel kommunikálni.)

De úgy gondolom, hogy mégis teljes és boldog, kiegyensúlyozott életet éltem. Én boldog voltam. Lehet, hogy a tévé előtt töltöttem ezt és a könyveimmel a szobámban, de mindig úgy éreztem, hogy az a világ egy csodálatos világ. A könyvek nagy hatással voltak rám, és mindig elvittek egy-egy különleges helyre. Ezt most is így érzem. 

De persze azért voltak nehéz időszak az életemben. Küzdelmek, harcok, fájdalmak, amelyek nagyon nehezek voltak nekem is. Ha őszinték akarunk lenni, vannak olyan dolgok az életünkben, amelyeket, ha őszintén átgondolunk, és kimondjuk (akár hangosan is), rájövünk, hogy önző volt az életünkben.

De az igazság az, hogy néha az élet ad nekünk olyan dolgokat, amelyeket nem kérünk, nem akarunk szembesülni vele. 
 Néhány példa lehet:

• Viszonzatlan szerelem. - Ezt tinédzserként megélni mindig nagyon nehéz. És abban az időben nehezen is dolgoztam fel az ilyet. Világfájdalom, meg ilyesmi.- Már most izgulok a gyerekeimért, még akkor is, ha kicsik ehhez.
• Egy szülőt folyamatosan gondozni. - Anyukám így volt a nagymamámmal. Sokszor jut az eszembe az, hogy ha az én szüleim már nem tudnak mozogni, vagy lesz velük valami gond, akkor mit fogok tenni. Persze, még Hála Istennek nagyon jól bírják magukat, a betegségeik ellenére is, de akkor is....
• Amikor az egyik házastársnak viszonya van. - Mostanában sokszor jutnak eszembe azok a barátaim, akik elváltak. Sokat voltak ebben és a tavalyi évben. És nagyon hálás vagyok ismét Istennek, hogy nekem BOLDOG A HÁZASSÁGOM, és hogy a Férjemmel való házasságom jól működik. Nem is hiszem, hogy Isten nélkül ezt lehetne
• Ha egy gyerek beteg lesz, vagy fogyatékos. - Mindenki, aki babát vár, arra vágyik, hogy egészséges gyermeke szülessen. És milyen nehéz ezzel szembenézni, hogy lehetséges más is. Emlékszem, amikor Kata a pocakomban volt, azt mondták, hogy beteg lesz a gyerekem és vetessem el. Mert inkább egy halott gyerek, mint egy beteg. És lám, mégsem! Teljesen egészséges gyerekem lett. De nem mindenkinek alakul így. Isten ebben is hatalmas. Tudja, hogy ki milyen terhet tud elbírni. 

Az az igazság, hogy bár úgy tűnik, nem mindig vagyok erős alkat. 

Van amikor feleségként, anyaként, nőként összetörök és egyedül akarok lenni. Amikor semmihez és senkihez nincs kedvem. Amikor nem akarok kommunikálni, amikor türelmetlen vagyok, amikor vitázom és veszekszem a gyerekeimmel, amikor semmi mást nem akarok, csak EGYEDÜL maradni, csendben.

Volt már olyan, hogy bementél egy munkahelyre, a gyülekezetbe, egy emberekkel teli szobába, és nem az volt a szívedben, mint ami az arcodra volt írva? Mosolyogtál, de közben üvölteni tudtál volna? Mindenkinek vannak ilyen titkai, amelyet nehezen tud kezelni. Kinek kisebb, kinek nagyobb. 

Én hálás vagyok, mert még sok negatív tapasztalat, kudarc nem ért.
Sokszor érzem azt, hogy Isten védőhálót helyezett az életem köré, és nagyon vigyáz rám, hogy ne üssem meg magam, ne sérüljek meg.
Csak álmodsz, és várod, hogy történjen valami CSODA. 

Én évek óta nem hallgatok popzenét. Sosem voltam nagy zenerajongó, max. csak tinédzserkoromról tudok beszámolni, de én akkor is a normálisak közé tartoztam. :)
De emlékszem, hogy 2009-ben, amikor minden tele volt Susan Boylel, megnéztem, hogy ki is ő, és kitől kell elájulni.

Hihetetlen volt, hogy egy egyszerű nő, aki ráadásul még Aspergeres is, hogyan tudott valami különleges hangulatot létrehozni azon a színpadon. Nagy hatással volt rám az a dal.
A nyomorultakból énekeltek az I Dreamed a Dreamot. Itt van a fordítása.

Itt a nagy kérdés:Az életed megölte az álmot, amit álmodtál? 

Én azt mondom: NEM!
Kaptam egy csodálatos Férjet, akit nagyon szeretek. 3 csodaklassz gyermeket, akikkel vívjuk a kis harcunkat, de akikért azt gondolom, ÉRDEMES ÉLNI. 
Érezhetjük úgy is, hogy most indul el az életünk. Harcolunk, küzdünk, aztán elesünk és felállunk. Újra és újra. De én megértettem valamit: Istennek terve van az életemmel, az életeddel, ami sokkal nagyobb, mint amit valaha is álmodni mertél.

Ez az ige jutott az eszembe:
"Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek." (I. Korinthus 2,9)

Isten látja a harcot, tudja a fájdalmakat. Mindig képben van, és vigyáz ránk. 

Még egy másik ige jutott az eszembe:

"Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek." (II. Mózes 14,14)  

Az lehet a bátorítás a mi életünkben, hogy ő már megnyerte a csatát. Isten azt akarja, hogy a győzelem jelen legyen az életemben, az életedben. Reális célokat kér, kicsiket, de olyat, aminek van értelme és jövője. Nekem sok küzdelmem és harcom van. Most sokkal inkább, mint fiatalként.

És egyedül nem tudom megharcolni. Még akkor is, ha tudom, hogy harcol értem.

Minden nap igyekszem valamivel bátorítani magamat. Keresni apró örömöket az életben.

• hallgatni a madarak énekét,
• nézni, ahogy a gyerekeim alszanak,
• fákat fotózni és a természet illatát beszívni,
• kortyolgatni egy csésze teát kint ülve az udvaron,
• hallgatni a gyermek nevetését
• bemászni a friss ágyneműbe, 
• kimosott törölközőt illatozni
• kedvenc ételt enni
• forró fürdőt venni, és még sorolhatnám... Rengeteg minden jut az eszembe, ugye neked is? 

Szerintem nagyon fontos, hogy meglássuk az egyszerű dolgokat, amelyektől jobb kedvünk lesz. Nekünk lesz jobb.

Káosz és Nyugalom

EZ EGY RÉGI ÍRÁS, DE ÚJRAGONDOLVA, ÉS ÁTÉRTÉKELVE A MOSTANI HELYZETET.

Az az igazság, hogy meg kell tanulnunk elfogadni a valóságot. Jelenleg, most karanténban vagyunk. Kinek így nehéz, kinek úgy. De minden nap úgy kell ébrednünk, hogy van értelme ennek a létnek is. Az én gyerekeim reggelente azért imádkoznak, hogy vége legyen a karanténnak, a vírusnak, és hogy minél kevesebb ember betegedjen meg. Szerintem megértik azt, hogy milyen nehéz is így élni. És nekik még jó dolguk is van, mert van mit enni, van fedél a fejük felett, van udvar, ahová ki tudnak menni játszani. Igen, nem mehetnek biciklizni, amit nagyon szeretnének, nem mehetnek kirándulni (mehetnénk, de mi betartjuk a szabályokat), és nem utazhatnak el anyukámékéhoz, nem aludhatnak a mamánál. És nem tudjuk, hogy mikor IGEN. 

Mégis, minden ellenére, az az igazság, hogy az a cél lebeg a szemem előtt, hogy még boldogabb életet éljek. Így is, ilyen körülmények között is. Nem vagyok elégedetlen. 

Amikor elvégeztem a Lelkigondozói szakot, a szakdolgozatot a MEGELÉGEDETTSÉGBŐL írtam, hogy mi nők hogyan viszonyulunk ehhez. 

El kell gondolkodnom - ettől függetlenül - hogy elégedett vagyok-e? Nem vagyok-e telhetetlen? 

Vannak olyan dolgok az életemben, amelyekre mindig úgy gondolok, hogy jó, hogy van, de ...

Nektek is van ilyen? Biztos van.

• Mostanában arra vágyom, hogy nagyobb legyen a házunk, mert kevés benne a szoba, és kevés a helyünk. Ez telhetetlenség? Lehet.
• Mostanában arra vágyom, hogy eljuthassak újra Párizsba. Ez telhetetlenség? Lehet.
• Mostanában arra vágyom, hogy - 10 kilóval kevesebb legyek. Ez telhetetlenség? Lehet.
• Mostanában arra vágyom, hogy legyen munkahelyem, legyenek tyúkjaink, és még sok-sok vágyam van... 

Még akkor is, ha az embernek nem olyan nagy elégedetlenségei vannak...  Szerintem ezek a legszebb és legigazabb gondolatok. Mert Isten ilyen. Terve van velünk, már előre terve volt velük. Nem eleve, hanem előre! Békességet ígér nekünk, és nem rossz dolgokat. Reménnyel teli jövőt. Csodálatos, hogy Isten azt ígéri nekünk, hogy az életünket, a sorsunkat jóra fordítja!

Úgy szeretem az ő ígéreteit!

Úgy szeretem, hogy ő ilyen Isten.

Veletek is előfordult már, hogy arról álmodoztatok, hogy a szürke napokat bárcsak felváltanák a színesek? Többször és sokszor?
Annak idején, amikor beszélgettem emberekkel, és megkérdeztem tőlük, hogy mi van velük, azt mondták, hogy semmi, mert velük soha semmi izgalmas nem történik. Hogy lehetséges ez? Az élet nem unalmas! Minden nap sok apró öröm kell, hogy érjen minket, csak MI vagyunk azok, akik nem vesszük észre, mert elégedetlenek vagyunk, mert semmi nincs úgy, ahogy mi szeretnénk!
Úgy gondoljuk, hogy szürke az életünk.
Mondjuk az biztos, hogy szürke marad, ha mi magunk nem gondoskodunk színekről benne!

Ami tény, és ami fontos, hogy legyenek álmaink, céljaink, ötleteink. Nem baj, ha azt mondják, hogy ez csak álom! Én hiszek abban, hogy az álmok valóra válnak. És ez nem az ezoteriás dolog, ami arról szól, hogy bevonzom a jó dolgokat az életemben, és valóra válik. Mert én abban hiszek, hogy vannak álmaim és vágyaim, és Isten elé viszem, és ha az ő akaratával megegyezik, akkor ő ebben támogatni fog.
Sokan az életükről, házasságukról gondolkodnak úgy, hogy ez rossz, hogy nem egy idális élet, nem erre számított, nem ezt akarta... Működhet az önsajnálat, lehet szorongás amiatt, mert esetleg az "élet" nem úgy alakította a dolgokat, ahogy ő szerette volna. És ilyenkor persze Isten szokott lenni a hibás, akiben meg nem is hisznek.

Csalódások fognak történni, és lesznek is az életben. Mindenki életében megjelenik, mindenki részese lesz. Ki így, ki úgy. A kérdés, hogy ki hogyan dolgozza fel. A kérdés az, hogy mi a cél. Mi a fontos. Hogy mi az életem igaz értelme és célja!

Nincs olyan ember, aki ne akarna boldog lenni. Nem létezik olyan ember, aki nem a boldogságra vágyna, vagy keresné azt. És ez jó dolog. 
Viszont azt is látom, hogy minden jó dolog ellenére, ami történik az emberek életében, elégedetlenek, még több kell nekik, felháborodnak, engedetlenek és elégedetlenek. (Én is ilyen vagyok, csak általánosságokban beszélek). 
Én elhatároztam, hogy olyan életet szeretnék élni, ami a háláról szól, és aminek Isten a közepe. Mert rosszat könnyű találni, de jót? Az ember minden apró dolognak örül.

• Számold meg az áldásaidat! Azokat, amelyeket Isten ad neked nap, mint nap! Hidd el, sok összegyűlik, főleg, ha még fel is jegyzed őket!

Tényleg igaz az a bibliai gondolat: AHOL A TE SZÍVED, OTT A TE KINCSED! Máté evangéliuma

Ne felejtsétek el! 
- Ne hasonlítsuk magunkat mások valós életéhez. Az, hogy ki milyen az interneten és a Facebookon az csak egy dolog. (Mindenki azt gondolja, hogy én milyen kedves, türelmes ember vagyok, és milyen jól nevelem a gyerekeimet és ők milyen szófogadóak - ha nálunk élnétek, látnátok, hogy ez nincs így. :) )
- Ne jusson az eszünkbe irigyelni más családi életét, mert nem tudjuk mi van benne. És ne is kritizáljuk, mert ki tudja mit hogy élt meg.
- Én például szeretem a Printerestet nézegetni és mindenféle blogot olvasni, és látom, hogy mennyire remek dolgokat lehet csinálni, milyen fantasztikus anyukák vannak, akiknek ezer dologra van idejük, és mások olyan süteményeket készítenek, ami majdnem megszólal,és ez milyen csodálatos! És bizonyos tekintetben az is, sok jó ötletet lehet ellesni. - Én azonban azt gondolom, hogy lehet hétköznapinak is maradni. Elnézem, hogy egyes bloggereknek hogy van idejük minden nap szuperebbnél szuperebb ételeket megosztani, fotózni, beállítani, én meg csak a családom elé rakom az ételt, és mindenki eszik... Nem kell a tömeg után menni! Lehet ők mennek rossz fele!
- ÉN hiszem, hogy a boldogság választható! Van is egy ilyen könyv:

A boldogság választható! Igen, nagyon sok nő küzd a depresszióval vagy mentális betegséggel, és azt látom, hogy ha segítségre van szüksége, fél kérni. Mármint segítséget. Egy olyan társadalomban, ahol mindenkinek keménynek kell lennie, és amazonként küzdenie, megmutatnia, hogy minden helyen túlélő, -közben meg összeroppan -, azt látom, hogy csak és kizárólag Isten az egyetlen út, aki meg tud minket gyógyítani kívül és belül, aki segíteni tud nekünk, hogy boldogok legyünk!

Szerintem ez a legfontosabb! 

És még egy dolog jutott az eszembe... Hogy néha indokolatlanul sok bánat, visszaélés, nehézség, betegség jön az életünkben, küzdelmek, amelyeket nem kértünk, de kapunk. Sok dolog térdre kényszerít bennünket. Szó szerint kiszívja az életet, az energiát belőlünk. De tudjátok, meg kell érteni, - bár tudom, hogy ezt nehéz tőlem elfogadni, hiszem olyan sok tragédia velem még nem történt, de azért persze igen... - Hogy nem baj, ha fáj. A tragikus dolgokat meg kell gyászolni, átmenni a szomorúságnak és a bánatnak azon az útvesztőjén, ami nagyon fáj.Én azt értettem meg ebben is, hogy Jézus ezt tudja, és velünk érez, és velünk sír. Érti és érzi a fájdalmunkat.

Én enélkül nem is tudnám élni az életemet. Isten nélkül nem lehet boldog és tökéletes életet élni. 

Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.

Római levél 8,28

Lehet, hogy az élet nem mindig úgy néz ki, mint ahogy gondoltuk. De ha a mindennapjainkban megkeressük az apró örömöket, akkor van remény és lehetőség a megtalálására!