Káosz és Nyugalom

Az az őszinte igazság, hogy az élet néha nagyon rossz.

Nem voltam sohasem az az ember, aki bulizott egész életében, vagy olyasmit tett, amit meg kellett volna bánnom. 

Soha nem érdekelt a bulizás, soha nem voltam részeg, nem jártam discoban (kb. kétszer vagy háromszor mentem el a bátyámmal, de akkor is rosszul voltam, mert hangos volt a zene és semmi értelmét nem láttam részeg emberekkel kommunikálni.)

De úgy gondolom, hogy mégis teljes és boldog, kiegyensúlyozott életet éltem. Én boldog voltam. Lehet, hogy a tévé előtt töltöttem ezt és a könyveimmel a szobámban, de mindig úgy éreztem, hogy az a világ egy csodálatos világ. A könyvek nagy hatással voltak rám, és mindig elvittek egy-egy különleges helyre. Ezt most is így érzem. 

De persze azért voltak nehéz időszak az életemben. Küzdelmek, harcok, fájdalmak, amelyek nagyon nehezek voltak nekem is. Ha őszinték akarunk lenni, vannak olyan dolgok az életünkben, amelyeket, ha őszintén átgondolunk, és kimondjuk (akár hangosan is), rájövünk, hogy önző volt az életünkben.

De az igazság az, hogy néha az élet ad nekünk olyan dolgokat, amelyeket nem kérünk, nem akarunk szembesülni vele. 
 Néhány példa lehet:

• Viszonzatlan szerelem. - Ezt tinédzserként megélni mindig nagyon nehéz. És abban az időben nehezen is dolgoztam fel az ilyet. Világfájdalom, meg ilyesmi.- Már most izgulok a gyerekeimért, még akkor is, ha kicsik ehhez.
• Egy szülőt folyamatosan gondozni. - Anyukám így volt a nagymamámmal. Sokszor jut az eszembe az, hogy ha az én szüleim már nem tudnak mozogni, vagy lesz velük valami gond, akkor mit fogok tenni. Persze, még Hála Istennek nagyon jól bírják magukat, a betegségeik ellenére is, de akkor is....
• Amikor az egyik házastársnak viszonya van. - Mostanában sokszor jutnak eszembe azok a barátaim, akik elváltak. Sokat voltak ebben és a tavalyi évben. És nagyon hálás vagyok ismét Istennek, hogy nekem BOLDOG A HÁZASSÁGOM, és hogy a Férjemmel való házasságom jól működik. Nem is hiszem, hogy Isten nélkül ezt lehetne
• Ha egy gyerek beteg lesz, vagy fogyatékos. - Mindenki, aki babát vár, arra vágyik, hogy egészséges gyermeke szülessen. És milyen nehéz ezzel szembenézni, hogy lehetséges más is. Emlékszem, amikor Kata a pocakomban volt, azt mondták, hogy beteg lesz a gyerekem és vetessem el. Mert inkább egy halott gyerek, mint egy beteg. És lám, mégsem! Teljesen egészséges gyerekem lett. De nem mindenkinek alakul így. Isten ebben is hatalmas. Tudja, hogy ki milyen terhet tud elbírni. 

Az az igazság, hogy bár úgy tűnik, nem mindig vagyok erős alkat. 

Van amikor feleségként, anyaként, nőként összetörök és egyedül akarok lenni. Amikor semmihez és senkihez nincs kedvem. Amikor nem akarok kommunikálni, amikor türelmetlen vagyok, amikor vitázom és veszekszem a gyerekeimmel, amikor semmi mást nem akarok, csak EGYEDÜL maradni, csendben.

Volt már olyan, hogy bementél egy munkahelyre, a gyülekezetbe, egy emberekkel teli szobába, és nem az volt a szívedben, mint ami az arcodra volt írva? Mosolyogtál, de közben üvölteni tudtál volna? Mindenkinek vannak ilyen titkai, amelyet nehezen tud kezelni. Kinek kisebb, kinek nagyobb. 

Én hálás vagyok, mert még sok negatív tapasztalat, kudarc nem ért.
Sokszor érzem azt, hogy Isten védőhálót helyezett az életem köré, és nagyon vigyáz rám, hogy ne üssem meg magam, ne sérüljek meg.
Csak álmodsz, és várod, hogy történjen valami CSODA. 

Én évek óta nem hallgatok popzenét. Sosem voltam nagy zenerajongó, max. csak tinédzserkoromról tudok beszámolni, de én akkor is a normálisak közé tartoztam. :)
De emlékszem, hogy 2009-ben, amikor minden tele volt Susan Boylel, megnéztem, hogy ki is ő, és kitől kell elájulni.

Hihetetlen volt, hogy egy egyszerű nő, aki ráadásul még Aspergeres is, hogyan tudott valami különleges hangulatot létrehozni azon a színpadon. Nagy hatással volt rám az a dal.
A nyomorultakból énekeltek az I Dreamed a Dreamot. Itt van a fordítása.

Itt a nagy kérdés:Az életed megölte az álmot, amit álmodtál? 

Én azt mondom: NEM!
Kaptam egy csodálatos Férjet, akit nagyon szeretek. 3 csodaklassz gyermeket, akikkel vívjuk a kis harcunkat, de akikért azt gondolom, ÉRDEMES ÉLNI. 
Érezhetjük úgy is, hogy most indul el az életünk. Harcolunk, küzdünk, aztán elesünk és felállunk. Újra és újra. De én megértettem valamit: Istennek terve van az életemmel, az életeddel, ami sokkal nagyobb, mint amit valaha is álmodni mertél.

Ez az ige jutott az eszembe:
"Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek." (I. Korinthus 2,9)

Isten látja a harcot, tudja a fájdalmakat. Mindig képben van, és vigyáz ránk. 

Még egy másik ige jutott az eszembe:

"Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek." (II. Mózes 14,14)  

Az lehet a bátorítás a mi életünkben, hogy ő már megnyerte a csatát. Isten azt akarja, hogy a győzelem jelen legyen az életemben, az életedben. Reális célokat kér, kicsiket, de olyat, aminek van értelme és jövője. Nekem sok küzdelmem és harcom van. Most sokkal inkább, mint fiatalként.

És egyedül nem tudom megharcolni. Még akkor is, ha tudom, hogy harcol értem.

Minden nap igyekszem valamivel bátorítani magamat. Keresni apró örömöket az életben.

• hallgatni a madarak énekét,
• nézni, ahogy a gyerekeim alszanak,
• fákat fotózni és a természet illatát beszívni,
• kortyolgatni egy csésze teát kint ülve az udvaron,
• hallgatni a gyermek nevetését
• bemászni a friss ágyneműbe, 
• kimosott törölközőt illatozni
• kedvenc ételt enni
• forró fürdőt venni, és még sorolhatnám... Rengeteg minden jut az eszembe, ugye neked is? 

Szerintem nagyon fontos, hogy meglássuk az egyszerű dolgokat, amelyektől jobb kedvünk lesz. Nekünk lesz jobb.