Hazajöttünk.
Anyukámnál voltunk.
Jó volt.
Sok minden történt, legtöbbet pihentünk, anyukám és apukám unokázott, én pihentem és írtam, és jókat aludtunk...
És bár ugyan nem ünnepeljük a nyuszis ünnepet, mi, mint Kánya család, a szülők igen. És ezt tiszteletben tartjuk, így volt idén is tojásvadászat. Sőt, most még Nimródka is meglocsolta a mamát. :)
Vargaerának megígértem, hogy leírom, mi az oka annak, hogy nem szoktunk locsolkodni.
Egyrészt az, hogy mi nem vagyunk egy hagyományőrző család. HÚÚÚÚÚ!, gondoljátok sokan, de tényleg nem vagyunk. Én sosem voltam. Szerettem és most is szeretem a magyar dolgokat (a népművészetét, a régi dolgokat, a nagymama korabeli hangulatot és fílinget, még a néptáncot is), de nem szeretem és nem szoktam valamit csak azért tartani és csinálni, mert ez a "szokás" vagy a "hagyomány".
Másrészt azért, - és ha a lelkületét nézem, ide vezethető vissza - amikor gyerek voltam ezt komolyan vettük. Mindig készültünk, tojást festettem, vártuk a locsolókat, és persze jöttek is.
Leginkább a felnőttek. És legtöbbször piásan. És aztán nálunk, jó magyar szokás szerint még többet ittak. És én gyűlölöm az alkoholt és mindent, ami vele jár, amit az emberekkel tesz. Gyűlölöm, mert nálunk az a "hagyomány" és "szokás", hogy mindenre iszunk. Közben meg tömegek, milliók alkoholisták. Csak nem beszélünk róla, mert egy magyar jól bírja a piát! (Az eredeti, vér szerinti apám - akitől anyukám 4 hónapos koromban elvált - alkoholista volt, és egy kocsmában halt meg, úgyhogy ebbe nem is igazán mennék bele.)
Arról már nem is beszélve, hogy amikor eljöttek a rokonok, ismerősök, a piások, annyi kölnit locsoltak ránk, hogy mindenhol folyt és nem tartották tiszteletben a "egy kicsi" fogalmát sem.
Úgyhogy leginkább emiatt a negatív érzés miatt utálom, sőt gyűlölöm a húsvétnak ezt a jellegét.
Amióta gyermekeim vannak, azóta sem erősítem ezt.
A gyerekeimben azt tudatosítom, hogy ez egy játék, és nem is igazán a csoki a lényeg, hanem hogy megtalálják-e az elrejtett dolgokat. Játék. Ezt nem vonom meg a gyermekeimtől, de azt tanítom nekik, hogy nem ez az ünnep, nem ez a húsvét igazi jelentősége.
De mivel a szüleimet és az anyósomat szeretem és tisztelem, és mert ők nem tartják fontosnak Jézus halálát és feltámadását semmilyen szinten, ezért valamennyire (de csak egy nagyon kicsit) engedékeny vagyok ebben a tekintetben.
Másrészt... mi a Biblia elveit követve szeretnénk élni, és igyekszünk is.
A húsvét a páskáról szól. Arról, ami Mózes II. könyvében olvasható, és amelyet Jézus egész életében megtartott. Ahogyan a többi zsidó ünnepet is, hiszen Isten Fiaként Ő maga rendelte el azokat.
Minden ünnep, amelyről a Biblia ír, egyfajta előkép volt, amely a Megváltásról szól és mutat rá. A húsvét Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának az előképe volt.
A húsvéti bárányt, amelyet le kellett vágni, amikor történt az a bizonyos tízcsapás, az is Jézus áldozatára mutatott rá.
Mi családilag nem ünnepeljük a húsvétot, de ilyenkor mindig beszélünk Jézus haláláról és feltámadásától.
Lásd azokat a kézműves dolgokat, amelyeket elkészítettünk.
************
Leginkább kirándulni szoktunk ilyenkor, vagy a kertbe megyünk, de mivel most anyukáméknál voltunk, elvittük a gyerekeket játszóterezni. Jó volt, mert senki nem volt a játszótéren, sem az utcákon, de még a városban is. Ezért jó volt, mert igazán jól érezhettük magunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése