Egy laza kirándulás a Vértesben

 Tegnap egy vendégcsalád volt nálunk, és tettünk egy rövid túrát a Vértesben. Mindig elmegyünk, ha eljönnek, és örülök ennek, mert szeretek túrázni. Csak nehezen mozdulunk, pedig közel van hozzánk a hegy. Viszont tényleg mindig rohanás van. Ezért jó a vendégség, mert van lehetőség túrázni, sétálni, kirándulni menni. (Zsófi is ott volt, de persze soha sem jött velünk. Valami furcsa szerzet a tinédzser, amit nehéz megértenem!)

Nem volt, csak egy laza 5-6 km-es túra, de nagyon élveztem. 

A látvány: 

Mi:

 

Nimród:

 

Taplógomba a földön:

Kata, amint kirándulni is stílusosan jön:

Pipacsok

Gyík:

Fantasztikus nap volt!

Szülinap1. Kata 10 éves lett

Hivatalosan szombaton volt, de Vasárnap Katát ünnepeltük. 10 éves lett. 

Eljött néhány osztálytársa. A Macskás csapat, ahogy magunkat hívjuk. Mindenki rajongója a cicáknak. Persze, hogy a torta is ilyen volt.

Én meg most nem Andi néni voltam az iskolából, hanem egy anyuka. 🙂

De azért persze festettünk. Pedig nem is tartottam rajz órát. 🙂

Jó kis nap volt.

Egy József Attila vers szomorú apropója

 A költészet napjáról ez a vers jut eszembe. Mert hogy József Attila. 

1994. december 2. óta ez egy meghatározó vers számomra.Akkor vesztettem el a szajoli tragédiában a fiatalkori barátnőmet. Akivel nagyon szerettem beszélgetni, akivel együtt jártunk templomba és ifjúsági alkalmakra, aki művész volt, és akiben sok lehetőség rejlett még. De egyedül a jó Isten tudja, hogy mi miért történik.

 

Egy több, mint 45 éves barátság...

 Ne haragudjatok! Nem győzök bocsánatot kérni, de tényleg nincs időm idejönni, és írni. 

De arról szeretnék mesélni nektek, hogy volt egy nagyon klassz két hét az életemben, ami nagyon-nagyon-nagyon jó volt. 

 

Van nekem egy barátnőm. Egy igazi. Gyermekkorban kezdődött ez a barátság. Már az óvodába is együtt jártunk, de igazán az általános iskolában alakult ez ki. Egy osztályba jártunk, és egymás mellett ültünk. Nagyon másak vagyunk, mindig is másak voltunk, mégis sok a közös bennünk.

 

 

Mindketten Andreák vagyunk. 

Mindketten rajongunk a könyvekért, szívesen írunk és olvasunk. Sokat. 

Mindketten Isten mellett döntöttünk, és eszerint, mármint keresztény értékrend szerint igyekszünk élni. 

Mindketten szeretjük a nyelveket.

Mindketten több gyereket szerettünk volna, és lett is. Igaz, neki 5 van, nekem meg 3, de ő 20 évesen ment férjhez, én meg 30, tehát volt 10 év előnye. De ugye nem ez számít.

Mindketten határozott véleménnyel vagyunk bizonyos dolgokról, noha ez nem volt mindig így. 

Mindketten úgy döntöttünk, hogy nem iszunk alkoholt, mert mindkettőnk apukája alkoholista volt. (Nekem nem a mostani, aki felnevelt, hanem az eredeti, a vér szerinti).

Mindketten szeretjük a Férjünket. 

Mindketten kitartottunk ebben a barátságban, még ha egy földrész is választ el minket egymástól. 

Mindketten 1 fiút kaptunk, a többiek lányok. :)

Mindketten nagyon szeretjük P.G.Wodehouset.

De azért sok mindenben különbözünk.

Ő könyvelő lett, én pedagógus.

Ő lelkesedik a politikáért, én nem.

Ő kettőnk közül az, aki nem annyira optimista, én meg erősen az vagyok.

Ő mindig is tudta, hogy mit szeretne, mit akar, és aszerint alakította az életét. Én azóta vagyok magabiztos, amióta Férj létezik az életemben. 

Ő mindig is okos volt (tényleg!), én meg csak küzdöttem az iskolában bizonyos tantárgyakkal. 

Sok mindent máshogy látunk, másként szemléljük a dolgokat. Bizonyos tekintetben máshogy neveltük a gyerekeinket. 

 

De igazából nem ez számít. Hanem az, hogy bízhatunk egymásban. Évek, évtizedek óta. Ő sokat hív engem telefonon. Amerika messze van, és bár mindig kapunk meghívást, még nem mertünk belevágni az útba. Sehogy sem.

Ám most itt voltak 2 hetet. Ő és a két lánya. És nagyon jó volt. Igaz, nagyon elfáradtam, mert dolgoztam is mellette, de akkor is jó volt. Élveztem ezt az időt. Az egyik lánya azért jött, hogy magyarul tanuljon, amihez 2 hét kevés, de igyekeztünk. Sokat kirándultunk, de ők, akik az arizónai meleghez vannak szokva, kaptak itt sok esőt, havat, szelet, kicsi napsütést.

Kár, hogy vége. 

De minden percét nagyon élveztem, és ha minden igaz, akkor nyáron újra jönnek.

Ezt is nagyon várom!

 

 

Barátság és Melegszendvics

Az utóbbi időben elég rosszul alszom. Hetek óta van így. Hol jobb, hol rosszabb a helyzet. Most is eléggé zizzent vagyok. Ez sokszor az én hibám. Egyrészt rossz alvó vagyok, és mivel nincs nagy alvásigényem, ha korán fekszem le (mondjuk 9-10 fele), akkor már 3-4-kor fent vagyok, és csak nézegetek. Ha később alszom el, akkor jobb szokott lenni, de van olyan, hogy  csak 3-kor sikerül :(, mint pl. ma, és akkor erősen zombistílusban nyomom végig a napot.
Nos, mivel mostanában alapjáraton működök, meg a családom apróbb tagjai is, és azért ébredek fel csak minden nap, hogy enni adjak nekik, de legszívesebben feküdnék az ágyban, és aludnék, de persze nem tudok... Szóval étkeztetni meg kell a gyerekeket.
Aranyosak, mert mindig azt mondják, hogy menjek csak aludni :), de nem tudok.
3 napja ráadásul elkapott valami náthaféle is, így tényleg csak annyit csinálok, amit az energiám enged. Vagy kedvem van hozzám. Ettől még nem érzem magam rossz anyának, csak alapszinten működöm.
Sajnos főzni is kell. Ilyenkor nem túl sok kedvem van hozzá, de  Férj keményen dolgozik értünk, tehát az az alap, hogy meleg étel kerül az asztalra. Hétvégén baráti buli volt nálunk, és ilyenkor én szoktam vendégül látni egy nagy csapatot.

Érdekes ez a barátság. A nagy lányok és persze miköztünk szülők között alakult ez ki. Akkor kezdődött, amikor Zsófi és a másik két nagylány (csíkos pólós és fehér pólós) még 3-4 évesek voltak, és balettra jártak. Mutatom:

A kép 2012-ben készült. :)

Nos, valamikor így és innen indult, és azóta mi szülők összejárunk. Szülinapokra, csak úgy, nyári ottalvós bulikra, vigyázunk egymás gyerekeire ilyesmi.
Hétvégén eljöttek látogatóba hozzánk. 8 gyerek, és 5,5 felnőtt (mert az egyik apuka csak nagyon kevés ideig volt nálunk). De én nagyon szeretem a zsongást és azt, amikor sok gyerek van nálunk. Még ha hangosak, akkor is :)

Ez a kép pedig 2018-as.

Azóta nálunk is lett néhány gyerek, és egy másik családban is. A harmadikban nem, de nő a gyereksereg, és ez olyan jó.

Egyébként én szeretek vendégül látni. Várni, hogy jöjjenek hozzám, és süthessek.
Így volt akkor is. Iszonyú mennyiségű palacsintát sütöttem (vasárnap hajnal fél 1-ig), és még sok-sok sütit, meg ennivalót is, mert a csapat szeret enni.

De most, mivel alapszinten vagyok, egyszerű reggeli készült. 

Kisfiam melegszendvicset kért. Ő régebben sajt nélkül ette meg ezt, ahogy mindent, de már továbbléptünk, és megeszi. :) Én pl. nem igazán eszek sajtot, de a melegszendvicset sajt nélkül nem tudom elképzelni. Növényi sajttal nem jó!
Úgyhogy, mivel ez gyors és egyszerű, elkészítettem.
A Lidlben szoktam hozzá venni Ajvárt, elég jó.
Reggelinek is szeretjük meg vacsorára is.
Mi szeretjük, és nálunk gyakran van.

Vonatozás!

Megvalósult ezen a nyáron.

Mi alapvetően sokat utazunk. Leginkább autóval. De szeretjük a biciklit is. Ám vonatozni ritkán szoktunk, pedig hát nagycsaládos kedvezményünk is van, de valahogy nehezen vesszük rá magunkat. Legalábbis eddig. Kényelmesebb beleülni az autóba és ajtótól ajtóig elmenni valahová, de most úgy adódott,  hogy vonattal mentünk.

A gyerekeim szeretnek vonatozni.

Az történt, hogy az Amerikában élő barátnőm és családja hazajött egy kis időre. Mivel mi együtt nőttünk fel, tényleg mondhatom azt, hogy ovis korunk óta ismerjük egymást, és barátok is azóta vagyunk, fontos számunkra az, hogy találkozzunk, mert hiszen sok ezer kilométer választ minket el egymástól.

Idén úgy döntöttek, hogy nem Tiszavasváriba mennek, hanem a Balatont választják. Sikerült szállást szerezni, még jó, hogy vannak adventista testvérek, akik kiadják a házukat a Balatonnál :), így nem is messze, Balatonföldváron kaptak szállást. Mi pedig megszerveztünk egy találkozást. És nagyon élveztük. A gyerekek is, és én is. Nagyon örültem, hogy találkoztunk.

Íme néhány kép és hangulat.

Indulás előtt voltunk még, de éppen akkor volt egy kis nézeteltérésünk, a helyes viselkedésről a vasútállomáson, így nem örültek a fotózásnak.

Itt már jobban ment. :)

Lesétáltunk a nagy tóhoz. Erősen fújt a szél, hideg volt, de ez az én gyerekeimet nem igazán zavarta.

Barátnőmék 7-en, mi 5-en, ez már egy kisebb osztálylétszámnak is megfelel.

Zsófia vette észre ezt a jó kis falrajzot, és ki is használtuk. Nagyon jó ötlet.

Ebédelni mentünk, de még mindig problémáim vannak a vegetáriánus étkezéssel. Mármint megdöbbentő, hogy nem tudnak mit kezdeni a vegákkal. A vegetáriánus hamburgerbe rántott sajtot tettek. Mindig, mindenhol sajtot adnak, szerintük csak az a vega. Pedig én jobban szeretem a vegán ételeket. Azért megettem. :)

A második sétánál már erősebben fújt a szél, de az én gyerekeim akkor is nagyon élvezték.

Kata begyűjtötte a lehulló fakérgeket is, mert szerinte olyan szépek.

Belefutottunk egy játékba is. Láttuk, hogy emberek kis papírra írogatnak, de először nem tűnt fel, majd felfedeztük ezt a papírt, és utána már kerestük az összes feladatot. A gyerekek is sokat tanultak belőle.

Hiába van lépcső, ez sokkal izgalmasabb.

Hazafelé ilyen vonattal mentünk.

Jó kis nap volt, nagyon jól éreztük magunkat. Mondanám azt, hogy kevés volt és rövid együtt, de az a terv, hogy még találkozunk. 

Mi vagyunk. Két Andrea. Több, mint 40 év barátsággal a hátunk mögött.

Iskolakezdés

Visszaszámlálunk. Ti is?
Már csak napok kérdése, és itt van az iskola.

Nem tudom, hogy nálatok hogy van ennek a kérdése (kivételt persze az otthon oktatósokat :) ), de nálunk elég vegyes a fogadtatása ennek az egésznek. Mondanom sem kell, hogy Zsófia, aki már tudja, hogy mire számíthat nem annyira várja az iskolát, hozzáállása leginkább az L-betűs kisfiúhoz hasonlít.

Az utolsó hétvégét Velencén töltöttük, és jól éreztük magunkat.

 Zsófia legszívesebben mindig csak szórakozna, jól érezné magát egész évben, és annak örülne, ha csak játszani és vendégségbe kellene járni örökké. Kimondottan társasági lény a lelkem, arról szól az élete, hogy mindenkivel jóban van, barátságokat köt, mindenkit meghív hozzánk, vagy meghívatja magát másokhoz :). Az egész lénye egy amolyan társasági, bohém, buli az élet típusú gyermek, aki mindig mindenben benne van, mindent kipróbál, nagyon bátor csaj. Kicsinek is ilyen volt.
A tanulás nem igazán lelkesíti, bár jó képességű és jó tanuló. Több a füstje, mint a lángja a stílusának. Jobban szeret egy kiadósat panaszkodni arról, hogy mennyire nem szeret tanulni, miközben kevés idő alatt elvégezni a feladatot.
Művészi beállítottsága révén jobban várja a rajzszakkört és a gitárórákat, mint a matekozást és az olvasást, de ilyennek szeretjük. A tanító néni szerint, ha a kreativitást osztályoznák, akkor 12-est kapna, de sajnos nem osztályozzák ezt a tárgyat. Tényleg, miért nem? Nem is értem!!!

Nimród a megfontolt és mindent átgondoló gyermekem. Nála mindig minden logikusan kell, hogy eldőljön. Mindig mindent átgondol, hogy ebből minek milyen következménye lesz. Ő az a gyerekem, aki, ha szólsz, hogy indulunk, vagy megyünk, akkor elsőnek ott van, aki reggelente elviszi a pizsamáját, megigazítja az ágyát, és legtöbbször egymás mellett van a cipője is. Ő az, aki mindig tudja, hogy ki mikor mit mondott, mikor hangzott el és még sorolhatnám. Kicsit KOCKA a gyerek, és ezt nem sértő megjegyzésnek szántam, hanem éppen azért, mert jó, hogy van egy ilyen gyerekem. Az újdonság erejével hat ez nekem, mivel magam sem ilyen vagyok. :)
Nos, kisfiam az, aki már nagyon várja az iskolát, nagyon lelkes. Ő volt az, aki nyáron azt mondta:
"Jó ez a sok program, meg hogy mindenfele megyünk, de most már mehetnénk az iskolába is."
Ő az, aki a leghamarabb elkészítette a táskáját, és izgatottan várja az iskolát. (Persze, elsős lesz, ilyenkor még meg van a lelkesedés.)

Kata pedig ovis lesz. Hihetetlen egy csaj. Nagyon jó természete van, nagyon kedves, bújós, szeretni való leány, csak nem könnyű eset. Ha túl nagy a csend, az már valami olyasmit jelent, hogy bajt csinált, és itt szó szerint kell érteni mindent.
Olyasmire gondolok, hogy pár percre eltűnsz, és a bekevert mákostöltelékbe beleönt egy fél zacskó sót, vagy megtalálja az akril festékedet, és kifesti magát és még sorolhatnám.
Kata lelkesedése is nagy az óvoda iránt olyan, mint Nimródé az iskola iránt. Szóval izgatottan várja már.

És hát itt vagyok én.
Én is várom már az iskolát. Ezen a nyáron elfáradtam, a sok-sok program és esemény nagyon leszívta az energiámat. Mondjuk én mindig is szerettem az iskolát. Iskolába járni is szerettem (a tanulásért én sem lelkesedtem annyira), gyerekek között lenni pedig nagyon szeretek.
Ebben a tanévben sok lesz a feladat, marad a hittan, és most még Székesfehérvár is bejött, de erről majd később. :)
Izgatott vagyok. Én még nem pakoltam be a táskámba, de azt már tudom, hogy nagyon furcsa év veszi kezdetét, hiszen egy gyerekem sem lesz itthon.
Ez már most nagyon furcsa érzés nekem. Izgatott vagyok és izgatottan várom.
Szeretem a kihívásokat.

Úgyhogy, kedves Mindenki, aki olvas engem, vagy idetéved!
Boldog SZEPTEMBERI új évet kívánok mindenkinek!

Sukorói vendégség

A mai napot vendégségben töltöttünk régen nem látott barátainknál. A gyerekeink egyidősek, és a barátság egykor egy balettórán kezdődött, ami azóta is tart. Csak aztán a család mindenki szomorúságára elköltözött, és így nem tudunk sűrűn találkozni. Legalábbis nem olyan régen, mint egykoron. Eddig 5 percre laktunk egymástól, most már 1 órát kell utazni, de az sem olyan vészes. A Velencei-tó mindig szép látvány.
Egy ideje már szerveztük a látogatást, mert nem olyan könnyű iskola, ovi és munka mellett, sok feladat mellett időpontot egyeztetni, de most, hogy végre vége van az iskolának, jutott időnk egymásra!
Így bepakoltuk magunkat az autónkba, és meglátogattuk a Juhász családot :)
Jól éreztük magunkat, jó buli volt, és már most hiányoznak.

Rögtön lecsaptam a babára :)

A fiúk végigjátszották az egész napot.

Zsófia itt is talált egy megmászásra alkalmas fát.

Amikor két 3 éves úgy dönt, hogy felvágja a dinnyét.

És a folytatás, amikor a két 3 éves rázummol egy darab dinnyére. Vicces látvány.

Meg persze a két nagylány is :)

Divatbemutató 3 éves módra nagypapi stílusban.

Zsófia Johanna babával és az anyukával meg Tamara barátnőjével.

A gyerekek jól érezték magukat, igazán jót játszottak. A vicces az volt az egészben, hogy ők elfelejtettek enni, de mi felnőttek nem tettük ezt. Mi - megint - jól bekajáltunk.
És Férj nagy örömére a vendégségben is pizza volt...
És most én is ettem egy jó adagot, mert nem volt benne tömény sajt, csak mozzarella, és friss bazsalikom, úgyhogy jól is laktam. Volt amelyikre került egy kis gomba, de azt a kislányom és az apukája bevállalta. :)

A  maradék pizzatésztából a vendéglátónk grissinit készített, amit a gyerekek gyorsan el is fogyasztottak.

 

Persze aztán még lenyomtunk egy adag csokis süteményt (Nagyon finom volt, receptem nincs, de ígéretet kaptam, hogy lesz.) Nagyon finom volt, csokis és diós a két nagy kedvencem. Jó sokat megettem belőle.

Az innivaló pedig limonádé volt mentával...

 

 Jó kis nap volt...
Folytatás következik.

Extra hétvége

Az elmúlt hétvégén nem voltam itthon. Hazautaztam szülővárosomba Katával.
Az úgy történt, hogy él Amerikában egy barátnőm, akivel már ovis korunk óta barátok vagyunk. Ez egy ténylegesen régi, hosszú barátság. Lassan 35 éve tart. Ez persze nem jelenti azt, hogy mi "öregek" lennénk, hanem csak azt jelenti, hogy nőnek a gyerekeink és zajlanak az események. :)
Barátságunk még az oviban kezdődött. Akkor még kicsik voltunk, de jól bírtuk :)

Két Andi együtt... És ez már így is marad...

Általános iskolába egy osztályba jártunk, és igazából felső tagozattól kezdve erősödött meg köztünk. Aztán folytatódott középiskolás korunkban is. Bár nem ugyanoda jártunk. Én Nyíregyházára, ő pedig Sárospatakra. Aztán én Nyíregyházára kerültem, ő pedig elment Amerikába egyetemre, és azóta is ott él.
Rendszeresen beszélünk telefonon (leginkább ő hív), és amikor az első gyermeke megszületett (21 éve), akkor voltam kint nálunk látogatóban. Akkor még Chicagóban éltek, ma már Arizóniában. Ott még nem voltam, bár rendszeresen hív minket, de két ok tart vissza. 1) a repülés és a tériszonyom 2) az anyagiak... :) :)

Szóval hosszú egyeztetés és szervezés után, hogy találkozzunk is, úgy döntöttem, hogy Katával hazautazunk. Katát vinnem kellett magammal, mert az esti alvásnál még szüksége van rám.
Kicsit aggódtam, hogy hogy fogja bírni a vonatozást, mert nem egy egy helyben ülő, csendes és visszafogott gyerek, de azt kell mondjam, hogy nagyon büszke vagyok rá. Hősies volt.
Székesfehérvárig nagyon szép vonattal mentünk. Én magam nagyon szeretek vonatozni, bár már elszoktam tőle, mert a legtöbbször autózunk. De jó dolog a vonat, mert sok érdekes emberrel lehet megismerkedni.

Együtt néztük a tájat...

Az InterCityn ketten kaptunk egy helyet. Mivel még nincs 3 éves (pár nap van hátra), nem adtak külön neki helyjegyet. El tudjátok képzelni milyen 3 órát így utazni? De azért ezt is hősiesen viselte, és nagyon ügyes volt.

A nyíregyházi buszmegállóban vártuk a csatlakozás, addig is játszottunk...

Nagyon élveztem. Minden percét. Nagyon szeretem az Alföldet, de ezt persze a dunántúliak nem érthetik. Az egyik itteni családtagom szokta mondani, (aki nem a Férjem, de móri lakos), hogy ő sosem értette, hogy Petőfi mit szeret annyira az Alföldben, meg hogy ő rosszul van, amikor oda kell mennie. "Köszi", gondoltam magamban... de hát nekem is kellett 7 év, mire megszoktam, hogy mindenhol hegyek vesznek körül... 

Mindenesetre jó kis hétvége volt. Rövid, mert tudnánk egy egész hetet végigbeszélgetni, hiszen olyan ritkán látjuk egymást, és telefonon amúgy sem lehet megbeszélni az élet nagy kérdéseit... :)

Jó volt azért, feltöltődés, sok nevetés, lazítás, pihenés...

Pénteken délután érkeztünk haza, és a tesóm és a sógornőm főtt étellel várt minket. Elmentünk hozzájuk, kicsit beszélgettünk, ettünk... nagyon jó volt, hogy nem kellett még nekiállnom főzni. Azért vettem néhány dolgot, hogy reggelire meg vacsorára legyen ételünk...

Szombaton délelőtt elmentem a gyülekezetbe, ahol régi barátokkal találkozhattunk. Jó volt. Még babáztunk is egy kicsit. Kata is nagyon jól érezte magát, voltak gyerekek, hasonló korúak, így nem nyaggatott annyit, és nem kellett ölbe venni sokat, hanem simán lazult, és jól érezte magát. 

Szombat délután, mikor felkeltünk az alvásból, elmentünk vendégségbe. Mivel néhányan az általános iskolai osztályból jelezték, hogy szeretnének ők is találkozni... Így tartottunk egy 4 fős osztálytalálkozót :)

 Vasárnap reggel pedig már utaztunk vissza.

Ugyanúgy, ahogy jöttünk. Busszal Nyíregyházáig, vonattal Pestig és Pesttől Fehérvárig.

Azért a visszafelé út kiütősebb volt Kata számára.

K.O.

A vonaton aztán beszélgettem egy jót két Krisnás fiatallal (főleg a táplálkozásról), és egy nagyon szakállas fiatalemberrel, aki nagyon intelligens volt, és bár ő  nem vega, de nagyon szeretett főzni, és végre valaki, aki nem támadólag lépett fel, vagy kötekedő stílusban, hanem a főzésről beszélgettünk, meg az utazásairól... Én pedig nagyon szeretem az ilyesmit.

Persze, a sok történés mellett sokat beszélgettünk a barátnőmmel, hiszen nekünk az nagyon megy.

De nagyon hiányzott a másik két gyermekem és a Férjem. Ők itthon maradtak.

Itthon is történt egy-két érdekes dolog, de erről majd később...

Nagyon jó volt itthon, és jó volt a sok-sok beszélgetés, találkozás, élmény...