Az úgy történt, hogy él Amerikában egy barátnőm, akivel már ovis korunk óta barátok vagyunk. Ez egy ténylegesen régi, hosszú barátság. Lassan 35 éve tart. Ez persze nem jelenti azt, hogy mi "öregek" lennénk, hanem csak azt jelenti, hogy nőnek a gyerekeink és zajlanak az események. :)
Barátságunk még az oviban kezdődött. Akkor még kicsik voltunk, de jól bírtuk :)
 |
| Két Andi együtt... És ez már így is marad... |
Rendszeresen beszélünk telefonon (leginkább ő hív), és amikor az első gyermeke megszületett (21 éve), akkor voltam kint nálunk látogatóban. Akkor még Chicagóban éltek, ma már Arizóniában. Ott még nem voltam, bár rendszeresen hív minket, de két ok tart vissza. 1) a repülés és a tériszonyom 2) az anyagiak... :) :)
Szóval hosszú egyeztetés és szervezés után, hogy találkozzunk is, úgy döntöttem, hogy Katával hazautazunk. Katát vinnem kellett magammal, mert az esti alvásnál még szüksége van rám.
Kicsit aggódtam, hogy hogy fogja bírni a vonatozást, mert nem egy egy helyben ülő, csendes és visszafogott gyerek, de azt kell mondjam, hogy nagyon büszke vagyok rá. Hősies volt.
Székesfehérvárig nagyon szép vonattal mentünk. Én magam nagyon szeretek vonatozni, bár már elszoktam tőle, mert a legtöbbször autózunk. De jó dolog a vonat, mert sok érdekes emberrel lehet megismerkedni.
 |
| Együtt néztük a tájat... |
 |
| Az InterCityn ketten kaptunk egy helyet. Mivel még nincs 3 éves (pár nap van hátra), nem adtak külön neki helyjegyet. El tudjátok képzelni milyen 3 órát így utazni? De azért ezt is hősiesen viselte, és nagyon ügyes volt. |
 |
| A nyíregyházi buszmegállóban vártuk a csatlakozás, addig is játszottunk... |
Nagyon élveztem. Minden percét. Nagyon szeretem az Alföldet, de ezt persze a dunántúliak nem érthetik. Az egyik itteni családtagom szokta mondani, (aki nem a Férjem, de móri lakos), hogy ő sosem értette, hogy Petőfi mit szeret annyira az Alföldben, meg hogy ő rosszul van, amikor oda kell mennie. "Köszi", gondoltam magamban... de hát nekem is kellett 7 év, mire megszoktam, hogy mindenhol hegyek vesznek körül...
Mindenesetre jó kis hétvége volt. Rövid, mert tudnánk egy egész hetet végigbeszélgetni, hiszen olyan ritkán látjuk egymást, és telefonon amúgy sem lehet megbeszélni az élet nagy kérdéseit... :)
Jó volt azért, feltöltődés, sok nevetés, lazítás, pihenés...
Pénteken délután érkeztünk haza, és a tesóm és a sógornőm főtt étellel várt minket. Elmentünk hozzájuk, kicsit beszélgettünk, ettünk... nagyon jó volt, hogy nem kellett még nekiállnom főzni. Azért vettem néhány dolgot, hogy reggelire meg vacsorára legyen ételünk...
Szombaton délelőtt elmentem a gyülekezetbe, ahol régi barátokkal találkozhattunk. Jó volt. Még babáztunk is egy kicsit. Kata is nagyon jól érezte magát, voltak gyerekek, hasonló korúak, így nem nyaggatott annyit, és nem kellett ölbe venni sokat, hanem simán lazult, és jól érezte magát.
Szombat délután, mikor felkeltünk az alvásból, elmentünk vendégségbe. Mivel néhányan az általános iskolai osztályból jelezték, hogy szeretnének ők is találkozni... Így tartottunk egy 4 fős osztálytalálkozót :)
Vasárnap reggel pedig már utaztunk vissza.
Ugyanúgy, ahogy jöttünk. Busszal Nyíregyházáig, vonattal Pestig és Pesttől Fehérvárig.
Azért a visszafelé út kiütősebb volt Kata számára.
 |
| K.O. |
A vonaton aztán beszélgettem egy jót két Krisnás fiatallal (főleg a táplálkozásról), és egy nagyon szakállas fiatalemberrel, aki nagyon intelligens volt, és bár ő nem vega, de nagyon szeretett főzni, és végre valaki, aki nem támadólag lépett fel, vagy kötekedő stílusban, hanem a főzésről beszélgettünk, meg az utazásairól... Én pedig nagyon szeretem az ilyesmit.
Persze, a sok történés mellett sokat beszélgettünk a barátnőmmel, hiszen nekünk az nagyon megy.
De nagyon hiányzott a másik két gyermekem és a Férjem. Ők itthon maradtak.
Itthon is történt egy-két érdekes dolog, de erről majd később...
Nagyon jó volt itthon, és jó volt a sok-sok beszélgetés, találkozás, élmény...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése