2019. július 28., vasárnap

Life in colors - Nagyon rózsaszín

Kata nagyon kedvenc színe. Ha rajta állna, mindig minden rózsaszín lenne, és kellene, hogy legyen.
A fa szerintem is csodálatos!

2019. július 27., szombat

Home Sweet Home!

Itthon vagyunk!
Mert nyaralni voltunk egy hétig. Fonyódon. És nagyon jó volt. Lazultunk, kikapcsolódtunk, és jól éreztük magunkat.
Persze, ezt a blogon nem tudtam megosztani veletek a történéseket, lévén -  nem lévén - wifi a szálláson. De jó is volt ez így. Néhány képet a telefonomról sikerült megosztani a Facebookra, és az ottani hangulat el is árulja, hogy milyen jó volt.
A gyerekek is élvezték.
És én is.

Nem vagyok Balaton-rajongó. Mármint a szónak abban az értelmében, hogy az éltet, hogy ott legyen a tó mellett és benne legyek, és ússzak benne, meg mert meleg van nem érzek erős késztetést arra, hogy fürödjek. Szóval, ha adódik egy lehetőségem, hogy menjek a Balatonra, mennék, de nem a Balatonba.
Mert közben meg nagy BALATON- rajongó vagyok. Csodálatos a magyar tó környéke és a hegyei, a tájak és sok a látnivaló. Én amolyan látnivaló-mániás vagyok. Ha rajtam múlna, mennénk. :)
De a család többi tagja víz-mániás, és főleg Balaton. Így minden nap elmentünk valahová kirándulni, hogy élmény is legyen (lehet, hogy kicsit nekem), és minden nap Balatonoztunk, hogy ők még jobban élvezzék. Mert ilyen egy szülő, nem igaz?

Ezt a képet ma, korán reggel készítettem.
Még senki sem volt a Balatonban, hűvös volt az idő. Az én drága családom, Férjjel az élen bevette a Balatont, és egy darabig ki sem jöttek, úgyhogy délután értünk haza. De élvezték, én meg néztem őket, ahogy boldogok a vízben, és közben kacsákat etettem.
De ennek ellenére, már nagyon vágytam haza. Én amolyan honvágyós típus is vagyok egy idő után.
És bár ha most itthon körbenézek, látom a rengeteg feladatot  - mondjuk csak a holnapit: ruhamosás, pakolás, rendrakás, vasalnivalók, kenyérsütés, főzés, és ez csak a szokásos.
Emellett még készülnöm kell az augusztusi nyári, gyerektáboromra is, ami miatt még jobban izgatott vagyok. De majd erről is mesélek.
Most élezem, hogy itthon vagyok.

2019. július 25., csütörtök

Katie Fforde: Tökéletes ajánlat

Katie Fforde számomra azok közé a romantikus írónők közé tartozik, akit nem olyan régen fedeztem fel. És már sok könyvét elolvastam, és még fogom is. Pont olyan romantikát képvisel, amit én szeretek, és amitől romantikus lelkem jobban dobog és örül.

Valaki azt mondta nekem egyszer, hogy nem szereti a kiszámítható romantikusságot, hogy már az elején lehet tudni, hogy ki kivel fog összejönni. Nekem ez nem probléma. Egy más valaki meg azt fejtette ki, hogy mennyire nem szereti a klasszikus romantikusokat (Jane Austent pl.),mert nem bírja, hogy ott szenvedgetnek, és idegeskednek, hogy végre valaki vegye már el őket!

Én szeretem ezt. :) Az varázsol el, ahogy találkozik, ahogy kibontakozik, ahogy lesz a semmiből valami. Mert az ember nem is tudhatja, mikor toppan be egy különleges ember az életében. Valaki olyan, aki megváltoztatja, aki mássá formálja, aki elindítja a változás útján.
Nem hiszek a rózsaszín ködben és a nagy Ő szindrómában sem. Abban hiszek, hogy egy jó kapcsolatért dolgozni kell. Nem hiszek abban sem, hogy Pretty Womanként teljesülnek az ember álmai és vágyai. A munkában hiszek. Abban, hogy egy kapcsolatért keményen meg kell dolgozni, és hogy engedni kell, átértékelni, de nem elnyomni. Nem megváltoztatni az énemet. 


Katie Fforde könyveit a borítója miatt is szeretem. Olyan egyszerű, harmonikus és hangulata van. Egyszerűség, szépség és romantika sugárzik.
A lényeg, hogy ez már a sokadik Fforde könyvem, de még mindig meg tud lepni egy-egy jó gondolattal és érzéssel. Olvastam már tőle olyat, amelyik kevésbé tetszett, de ez egész jól sikerült.
"Mondtam már, hogy nagyon csinos vagy? - mondta Luke, talán mert kötelességének érezte, hogy felvidítsa.- Tényleg? Ha elég pénzed van, akkor nem nehéz! Luke nevetett.- Dehogynem! Hidd el nekem! És amíg a lányok talán értetlenkedve fogadják, miért pont téged választottalak, az összes férfi pontosan tudni fogja." - ez volt az egyik legjobb és legaranyosabb idézet a könyvből. Abból a jelenetből, amikor a gazdag és jóképű Luke elhívja a szegény, de kedves Sophiet, hogy játssza el a menyasszonyát.
Ez a könyv tényleg olyan, mint amilyen a borítója. Könnyed, vidám és gyorsan olvasható. Elég hamar végeztem vele. És szerintem vicces részek is vannak benne. Egy igazi érzelmes, romantikus, szirupos, cukormázas szerelmes regény, és én szeretem... Nem olyan régen jöttem rá, hogy szeretem az angol irodalmat (A.Christie, P.G.Wodehouse, K.Florde), és sokszor vágyom egy cottage-ba is. Nos, ez a könyv elvisz különleges helyekre és kalandokra. Szerintem az egyik legjobb könyve, amit olvastam.
Sophie Apperlyt egy fiatal angol lány, akinek van egy nagyon elvont, elméleti családja, akiknek semmi pénzük nincs, de semmihez nem is értenek. Ellentétben a gyakorlatias Sophieval, aki mindig igyekszik megoldani mindenki problémáját. Persze ezt úgy, hogy a családja nem veszi komolyan, sőt talán még semmibe is, de azért elküldik a gazdag nagybácsira vigyázni, hogy nekik jobb legyen.
Ám ebben a történetben is van egy kanyar, egy New Yorki út, barátnő, aki segít, egy különleges ismeretség és gazdag, de különc idős hölggyel, és annak unokájával. Gazdagság, előkelőség, sznobság, és minden van itt. Különleges "nyomozások", problémák megoldása, és a "te segítesz, én is segítenek neked" elvvel.

Szóval, ha csak egy könnyed szórakozásra vágysz, akkor Katie Fforde könyvei erre kiválóan alkalmasak. És néha csak erre van szüksége az embernek.

2019. július 23., kedd

Napraforgófasírt

Eredetileg ez dióból készült, de arra gondoltam, hogy most valamit újítok.
Így benéztem a hűtőbe, és találtam benne egy kis napraforgót. Úgyis ritkán szoktam használni így (leginkább pogácsa vagy kifli tetejére teszem), így most ezt készítettem:

Hozzávalók:
20 dkg darált dió vagy napraforgómag, 4 teáskanál őrölt paprika, 2 teáskanál egész kömény , 2 teáskanál vegeta (vegamix), fél teáskanál só, 2 teáskanál olaj, 1 fej zúzott fokhagyma, 1 bögre zsemlemorzsa (de én ezt nem mértem, csak szemre néztem), 2 közepes burgonya, amit lereszeltem
Én tojást tettem bele, de a vegánok egy kis vizet használhatnak, apránként adagolva!

Elkészítés:
Keverjük össze ezeket az anyagokat egy tálba, és hagyjuk állni.
Ha szükséges, keverjünk hozzá zsemlemorzsát (nekem nem kellett).
Kis fasírtokat formázunk belőle, és megsütjük.

2019. július 22., hétfő

Papírhajó

Néha ilyen az életünk, nem igaz? Mint egy papírhajó. Meghajtogattak, elkészítettek, gondosan odafigyeltek a hajtogatásra, és aztán vízre tesznek. Nem gondolván arra, hogy megsérülhetünk, elromolhatunk, megbetegedhetünk. De persze a hajó végzi a maga dolgát és feladatát. Úszik a vízen. 
Néha az ember úgy érzi, hogy papírból van, és könnyen elsüllyed, és menthetetlen. Máskor meg képes felvenni a harcot és megy, halad előre, amíg az erejéből bírja, és amíg erővel bírja. Ám tudjátok, néha csak jó papírhajóként ráfeküdni a vízre, és élvezni a pillanatot!
Nem agyalni az élet nehézségein, nem gondolni arra, hogy gondok, problémák vannak, nem foglalkozni azokkal a jelenvaló dolgokkal, amelyek részesei az életemnek. Mert vannak. 
De adni magunknak egy kis időt, amikor papírhajók lehetünk, az jó dolog!

Én már csak tudom!
Az utóbbi időben nagy harcot vívtam és küzdöttem. Magammal, a hibáimmal, a gondjaimmal, azzal, hogy mihez is akarok kezdeni magammal, meg úgy általában. Nem tudom, hogy mi fog kibontakozni az egész helyzetből, de rájöttem, hogy a túlagyalás, az álmatlanság és a filozofálgatás nem viszi előre a dolgokat. 
Ezért most igyekszem papírhajót játszani.
Nem könnyű, mert a természetem mást diktál és máshogy formál(na), ha hagynám. Néha még hagyom, és leteper a nehézség, de igyekszem odafigyelni, hogy ne vegyek komolyan dolgokat. Nem könnyű, és nem ígérem, hogy könnyen fog menni, de tudjátok, néha irigylem azokat a laza embereket, akik máshogy élik meg az élet nehézségeit. Mondjuk lazábban. Persze, nekik is megvan a maguk problémája, de irigylem a laza embereket. 
Én mondjuk rögtön feszült leszek egy laza helyzettől... már az ember nem bújhat ki önmaga jelleme alól...
De reménykedem!

2019. július 16., kedd

Kalácsfüggő lettem

Mostanában sokszor sütök kalácsot. Elsősorban azért, mert gyorsan megvan, és mert szeretem.
A tésztája ennek is a kedvenc, klasszikus alapom, aztán ahogy van kedvem úgy variálom a tölteléket.
És most ehhez volt kedvem.
A csokit, a diót és a mazsolát a tésztájába gyúrtam. Most a dió őrölt volt, de nem szoktam megőrölni, csak egy másik süti miatt kimaradt, azt használtam fel.
És persze hamar elfogyott.