Papírhajó

Néha ilyen az életünk, nem igaz? Mint egy papírhajó. Meghajtogattak, elkészítettek, gondosan odafigyeltek a hajtogatásra, és aztán vízre tesznek. Nem gondolván arra, hogy megsérülhetünk, elromolhatunk, megbetegedhetünk. De persze a hajó végzi a maga dolgát és feladatát. Úszik a vízen. 

Néha az ember úgy érzi, hogy papírból van, és könnyen elsüllyed, és menthetetlen. Máskor meg képes felvenni a harcot és megy, halad előre, amíg az erejéből bírja, és amíg erővel bírja. Ám tudjátok, néha csak jó papírhajóként ráfeküdni a vízre, és élvezni a pillanatot!

Nem agyalni az élet nehézségein, nem gondolni arra, hogy gondok, problémák vannak, nem foglalkozni azokkal a jelenvaló dolgokkal, amelyek részesei az életemnek. Mert vannak. 

De adni magunknak egy kis időt, amikor papírhajók lehetünk, az jó dolog!

Én már csak tudom!

Az utóbbi időben nagy harcot vívtam és küzdöttem. Magammal, a hibáimmal, a gondjaimmal, azzal, hogy mihez is akarok kezdeni magammal, meg úgy általában. Nem tudom, hogy mi fog kibontakozni az egész helyzetből, de rájöttem, hogy a túlagyalás, az álmatlanság és a filozofálgatás nem viszi előre a dolgokat. 

Ezért most igyekszem papírhajót játszani.

Nem könnyű, mert a természetem mást diktál és máshogy formál(na), ha hagynám. Néha még hagyom, és leteper a nehézség, de igyekszem odafigyelni, hogy ne vegyek komolyan dolgokat. Nem könnyű, és nem ígérem, hogy könnyen fog menni, de tudjátok, néha irigylem azokat a laza embereket, akik máshogy élik meg az élet nehézségeit. Mondjuk lazábban. Persze, nekik is megvan a maguk problémája, de irigylem a laza embereket. 

Én mondjuk rögtön feszült leszek egy laza helyzettől... már az ember nem bújhat ki önmaga jelleme alól...

De reménykedem!