Katie Fforde számomra azok közé a romantikus írónők közé tartozik, akit nem olyan régen fedeztem fel. És már sok könyvét elolvastam, és még fogom is. Pont olyan romantikát képvisel, amit én szeretek, és amitől romantikus lelkem jobban dobog és örül.
Valaki azt mondta nekem egyszer, hogy nem szereti a kiszámítható romantikusságot, hogy már az elején lehet tudni, hogy ki kivel fog összejönni. Nekem ez nem probléma. Egy más valaki meg azt fejtette ki, hogy mennyire nem szereti a klasszikus romantikusokat (Jane Austent pl.),mert nem bírja, hogy ott szenvedgetnek, és idegeskednek, hogy végre valaki vegye már el őket!
Én szeretem ezt. :) Az varázsol el, ahogy találkozik, ahogy kibontakozik, ahogy lesz a semmiből valami. Mert az ember nem is tudhatja, mikor toppan be egy különleges ember az életében. Valaki olyan, aki megváltoztatja, aki mássá formálja, aki elindítja a változás útján.
Nem hiszek a rózsaszín ködben és a nagy Ő szindrómában sem. Abban hiszek, hogy egy jó kapcsolatért dolgozni kell. Nem hiszek abban sem, hogy Pretty Womanként teljesülnek az ember álmai és vágyai. A munkában hiszek. Abban, hogy egy kapcsolatért keményen meg kell dolgozni, és hogy engedni kell, átértékelni, de nem elnyomni. Nem megváltoztatni az énemet.
Katie Fforde könyveit a borítója miatt is szeretem. Olyan egyszerű, harmonikus és hangulata van. Egyszerűség, szépség és romantika sugárzik.
A lényeg, hogy ez már a sokadik Fforde könyvem, de még mindig meg tud lepni egy-egy jó gondolattal és érzéssel. Olvastam már tőle olyat, amelyik kevésbé tetszett, de ez egész jól sikerült.
"Mondtam már, hogy nagyon csinos vagy? - mondta Luke, talán mert kötelességének érezte, hogy felvidítsa.- Tényleg? Ha elég pénzed van, akkor nem nehéz! Luke nevetett.- Dehogynem! Hidd el nekem! És amíg a lányok talán értetlenkedve fogadják, miért pont téged választottalak, az összes férfi pontosan tudni fogja." - ez volt az egyik legjobb és legaranyosabb idézet a könyvből. Abból a jelenetből, amikor a gazdag és jóképű Luke elhívja a szegény, de kedves Sophiet, hogy játssza el a menyasszonyát.
Ez a könyv tényleg olyan, mint amilyen a borítója. Könnyed, vidám és gyorsan olvasható. Elég hamar végeztem vele. És szerintem vicces részek is vannak benne. Egy igazi érzelmes, romantikus, szirupos, cukormázas szerelmes regény, és én szeretem... Nem olyan régen jöttem rá, hogy szeretem az angol irodalmat (A.Christie, P.G.Wodehouse, K.Florde), és sokszor vágyom egy cottage-ba is. Nos, ez a könyv elvisz különleges helyekre és kalandokra. Szerintem az egyik legjobb könyve, amit olvastam.
Sophie Apperlyt egy fiatal angol lány, akinek van egy nagyon elvont, elméleti családja, akiknek semmi pénzük nincs, de semmihez nem is értenek. Ellentétben a gyakorlatias Sophieval, aki mindig igyekszik megoldani mindenki problémáját. Persze ezt úgy, hogy a családja nem veszi komolyan, sőt talán még semmibe is, de azért elküldik a gazdag nagybácsira vigyázni, hogy nekik jobb legyen.
Ám ebben a történetben is van egy kanyar, egy New Yorki út, barátnő, aki segít, egy különleges ismeretség és gazdag, de különc idős hölggyel, és annak unokájával. Gazdagság, előkelőség, sznobság, és minden van itt. Különleges "nyomozások", problémák megoldása, és a "te segítesz, én is segítenek neked" elvvel.
Szóval, ha csak egy könnyed szórakozásra vágysz, akkor Katie Fforde könyvei erre kiválóan alkalmasak. És néha csak erre van szüksége az embernek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése