2019. augusztus 18., vasárnap

Life in colors - Pihe-puha

Mert most olyan kedves hangulatban vagyok...
Ma nagytakarítottam, lomtalanítottam és rendezkedtem itthon. Még nem vagyok kész, de ma ilyen pihe-puha hangulatban vagyok.
A szürkeséggel és a világosbarnasággal együtt. De minden ellenére ez fogalmazódott meg bennem, hogy ezeken a képeken olyan pihe-puha hangulat uralkodik. Megenném, betakaróznék, olvasnám és simogatnám...
És a ráadás a Büszkeség és Balítélet volt. BBC-s, Colin Firth-ös... szeretem...

2019. augusztus 17., szombat

Festészet, amely hiányzik

Az utóbbi időben sokat gondolok a festésre. Nem vagyok egy nagy művész, még csak művészke se, de egy időben szívesen festettem. Egyszer, régen, - amikor még egy kis iskolában dolgoztam, - úgy adódott, hogy fél évig rajzot kellett tanítanom. Már akkor is nagyon élveztem, pedig nem is értettem hozzá. Úgy értem, hogy nem kaptam megfelelő képzést, csak lelkesedtem a tárgy iránt. Ma is lelkesedem egyébként. Csak tudtam, hogy szeretem a művészeteket, és a kreativitás fontos nekem. A gyerekekkel jó dolgokat csináltunk, leginkább kreatív dolgokat, amelyekben önmagukat tudták megmutatni. Nem volt jellemző, hogy kockákat meg drapériákat rajzoltattam velük, mert én azt nem érzem, hogy könnyű, vagy hogy én meg tudnám csinálni. Saját tapasztalatomból tudom, hogy mennyit kínlódtam ezekkel. Miért tegyék a gyerekek? 

Ellenben abban az időszakban festeni kezdtem, csak a magam szórakoztatására. Később megmutattam a rajztanárnak is, akit helyettesítettem (és akit egyébként nagyon kedveltem), szerinte érdemes lett volna képezni magam (nem tettem). Tudjátok milyen az, amikor olyan rajztanárod van, aki elveszi a kedved az egésztől? 
Nekem még olyan volt, akitől féltem. Féltünk.
Pedig sok mindent ki lehetett volna hozni belőlünk.
Én pl. sohasem gondoltam volna, hogy egyszer rajzolni fogok, sőt a saját anyagaimat, még ha csak ovis szinten is, de akkor is a sajátomat! illusztálni. Nem vagyok túl tehetséges, de rajongásom van a művészetek és főleg a rajz, festészet iránt.

Ezért is vagyok kicsit szomorú, hogy a nagylányom osztályfőnöke, aki a rajztanára volt, elmegy az iskolából. Örültem annak, hogy ő volt az ofője, mert egy művész beállítottságú gyereket csak egy másik művész ért meg. Most kicsit aggódok, mert a racionális tanárokkal gondba szoktunk lenni.
Művésznek lenni más dimenzió, más gondolkodásmód, más mentalitás. Ezért féltem Zsófit, és féltem, hogy hogy alakult majd az élete. De persze bízom abban is, hogy változni fog. Kicsit ő is.
Ám ennek ellenére a tanárnőt sajnáljuk.

Egy másik apropó, ami miatt eszembe jutott a festés, az a gyerektáborunk, amikor is meghirdettünk egy táboron belüli rajzpályázatot, ami elég jól sikerült.
Amikor volt egy kis időm a táborban, (ami kevés volt) leültem a gyerekekhez és én is rajzoltam, és rájöttem, hogy mennyire hiányzik. Úgyhogy lehet, hogy ha lesz időm és energiám, akkor újra festek egyet vagy kettőt. Csak úgy, a magam kedvéért.
Meg terápiás jelleggel... :)

2019. augusztus 16., péntek

Alig használatos medence

áll az udvarunkon.
Minden nyáron, nyár végéhez közeledve azon gondolkodom, hogy miért is állítjuk fel, amikor alig, vagy nem használjuk. A gyerekek nem voltak itthon szinte egész nyáron, mindig mentek valahová, nyaraltunk, így nem igazán lett kihasználva. De felállítottuk, mert tavaly nem tettük.
És néha jó kicsit elengedni magukat.


Ezek a képek még akkor készültek, amikor melegebb volt az idő, és még itthon voltunk.
Tavaly nem állítottuk fel a medencét, bár idén sem nagyon használták, mert alig voltunk itthon, aztán meg hidegek jöttek. De a szándék és a lelkesedés megvolt és megvan.





2019. augusztus 10., szombat

Áldott szombat

Ma lett vége az egy hetes gyerektábornak, amit szerveztem. Elfáradtam.
De minden nehézség ellenére úgy érzem, hogy Isten megáldotta ezt a tábort. Jó időnk volt, sok élményben volt részük a gyerekeknek is.

Nekünk, adventistáknak a szombat az Úr napja. A tábor méltó lezárása - úgy éreztem - arra hivatott, hogy a Menny legyen az utolsó állomása a táborunknak. Így az istentiszteletünk is erről szólt.


Igen, itt én vagyok látható. Kiálltam egy csomó ember elé és beszélek. Úgy vagyok én ezzel, hogy adjatok nekem egy halom gyereket, és megküzdünk bárkivel, de a felnőttek elé nem szívesen állok ki. De beszámoltam a tábor izgalmas perceiről és a kalandjainkról is. 
Megmutattuk a felnőtteknek azokat a csodálatos helyeket, ahol jártunk. 

 
 
Aztán a gyermekeink ének- és zeneszolgálata következett:



Zsófiám is gitározott, bár nagyon izgult.

Az istentiszteleten a lelkész a Mennyről és a mennyei jeruzsálemről beszélt.


A Földre érkezik a mennyei Jeruzsálem


 Az istentiszteleten arról is szó volt, hogy majd milyen szelídek lesznek az állatok, és boldogan, ellenségeskedés nélkül élnek együtt.
 


A GYEREKKÓRUSUNK


2019. augusztus 6., kedd

Töltött paprika

Újra egy kis vegás cucc a blogon...

Húsevő koromban nem rajongtam a töltött káposztáért sem, a töltött paprikáért pedig végképp. Aztán egyik vega ismerősöm készített töltött káposztát, ami annyira finom volt, hogy a kedvencem lett. Nagyon megszerettem. Én sokáig nem készítettem, mert mindig gondot okozott nekem a káposzta jó elkészítése. 

Amikor volt az esküvőnk, a szakácsunk, aki elsősorban nagyon-nagyon-nagyon jó cukrász, ám remekül főz is, írt egy szakácskönyvet, ami egyszerű ételeket tartalmaz. Néhányat meg fogok osztani.

Keresztanyámnál mindig sok fogásos ünnepi ebédek voltak. Már 6-7 fogás elfogyott, amikor az asztalra került a Töltött káposzta. Abból persze nem igazán bírtunk enni. Emlékszem, már nem ettem húst, de a családi étkezéseknél mindig elém tették le a töltött káposztát, hogy egyek belőle. Én persze rendíthetetlenül nem kértem. :)

Amikor ideköltöztem a Dunántúlra, azt fedeztem fel, hogy máshogy készítik ezeket az ételeket. 
Igazából attól SZABOLCSI egy töltött káposzta, hogy mifelénk édes káposztából készül és kerül bele paradicsomlé. Sok :) 
Megosztom majd azt is veletek, de most a Töltött Paprikát szeretném.

Hozzávalók: 8 db tv paprika,  60 dkg rizs, 5 dkg szójakocka (én most itt TOFUT használtam), 3 fej hagyma, 2 teáskanál pirospaprika, 3 gerezd fokhagyma, rozmaring, 2 evőkanál zsemlemorzsa, vagy 3 evőkanál zabpehely liszt.
Paradicsom mártás: 0,5 l paradicsomsűrítmény, cukor ízlés szerint, 5 dkg étkezési keményítő, só 0,5 dl olaj, bazsalikom

Elkészítése: Ugyan úgy készítjük, mint a káposztát, csak annyi a különbség, hogy itt a rizst megfőzzük, és úgy kavarjuk bele az előre elkészített szóját. (A natúr tofut villával összetöröm és pörköltnek készítem el.)  A zsemlemorzsát vagy a zabpehelylisztetet hozzákeverjük, mert ezzel fogatjuk össze, hogy főzés közben ne menjen szét. Használhatjuk mind két anyagot egyszerre, vagy csak az egyiket. (Én csak zabpehelylisztet tettem bele.) A paprikát megtöltés után szájával az edényfalához tesszük, hogy ezzel is meg akadályozzuk, hogy a töltelék kifolyását. Csak addig főzzük, míg a paprika meg nem puhul! Tálalhatjuk főtt burgonyával, de önmagában is fogyasztható!
Ha barna rizst is használunk, azt külön főzzük, mert lassabban puhul meg!

EGY MÁSIK VÁLTOZAT: (ÉN ÍGY KÉSZÍTETTEM MOST)
Megtöltjük a paprikákat, és olajjal kikent tepsibe helyezzük. Egy ecsettel megkenjük, kb. 160 oC-fokra előmelegített sütőbe tesszük, majd 40 percig sütjük. Így töltelék biztonsággal a paprikában marad. Egy finomabb ízharmóniával találkozhatunk. Ha ezzel a módszerrel készítjük az ételt, fogyaszthatjuk tejföllel is. Ezt a  változatot azok számára ajánlom, akik nem kedvelik a paradicsommártást.

Mártás készítése: a paradicsomsűrítményt, felengedjük kb. 4dl vízzel hozzá adjuk a cukrot, sót, bazsalikomot, s felforraljuk. A keményítőt elmossuk kb. 1,5 dl hideg vízben, s hozzáöntjük a forrásban lévő paradicsomhoz, fölforraljuk és kész. 


Ami maradt, azt lefagyasztom, hogy legközelebb már csak tölteni kelljen. Mindegy, hogy káposztába, vagy paprikába. (Nekem jobban bejött, mint a szójás változat.)

2019. augusztus 4., vasárnap

Life in colors - Esküvős fehér

Nagyon régen jártam már esküvőn. Igazából boldog leszek, ha más is boldog. Romantikus vagyok, de az esküvői túlzás néha sok nekem.
De ez a fehér most nagyon tetszik. A ruha meg főleg.


2019. augusztus 2., péntek

A két Logan

Emlékeztek rá, hogy az én cuki cicámnak a Logan nevet adtam? Ő a bal oldali a képen. :)
A jobb oldali jóképű (szerintem nagyon jóképű és nagyon jó) pasi egy színész. Hivatalosan őt Jason Dohringnek hívják, és nem nagyon ismert. Leginkább sorozatokban tűnik fel kisebb szerepekben. Aztán egyszer, biztosan emlékeztek rá, írtam arról, hogy az egyik kedvenc sorozatom a Veronica Mars. Egy tinilányról szól, aki segít magánnyomozó apjának, és mindenféle érdekes kalandokba keveredik. Jól megírt sorozat, és persze a Veronicát játszó Kristen Bell is nagyon jó. Őt is nagyon szeretem. 
 
De így ketten együtt meg... ellenségből indulva szerelemmé alakult a kapcsolatuk, és nagyon szerettük a 3 évadot. Tudjátok, van nekik rajongótáboruk, és mily meglepő, sokuk nem fiatal tini (lásd én :) ), hanem meglett felnőttek. Mert az egész sorozatban van valami magával ragadó...
És persze Logan a rosszfiú, akiért kicsit oda van mindenki. Gazdag, jóképű, nehéz életű, de közben érzékeny és mindig megvéd, ha bajba kerülsz. Hát kinek ne kellene egy ilyen pasi! 

Úgyhogy a Férjem nem lepődött meg, amikor a tőle kapott ajándék cicát Logannek neveztem. Mindenki azt hitte, hogy a Logan nevet a Farkas című film után kapta,  Hugh Jackman után, de nem! Tévedés. 

A 3. évad után volt egy kis szünet, aztán 9 év elteltével a rajongók összedobták a pénzt (tényleg!), hogy csináljanak egy filmet. Nem volt annyira ütős a film, mint a sorozat, de legalább egy-két dolog lezáródott vagy újra nyílt. 
És persze a legjobban annak örültünk, hogy Veronica és Logan ismét egymásra találtak. 

Aztán eltelt néhány év, és idén kijött a 4. évad. Én még nem láttam, mert angolul van fent mindenhol és az én angolom elég gyatra ilyesmihez. De ha már eddig vártam... 
Viszont a rajongók spoilereztek, és abból megtudtam egy-két dolgot. És a végét is. 

Úgyhogy most gyászolok. 
Mindkét Logant. 
A vöröskémet azért, mert eltűnt az életünkből. Már beteg volt egy ideje, de aztán úgy nézett ki, hogy talpra áll. A doktor bácsi beadott neki néhány szurit, és már jól evett, hozta a régi, szemtelen formáját, és tudtuk, hogy jobban van. Aztán egyszer csak nem jött haza. :( Még reménykedtem, de nem. A barátnőm, aki etette az állatainkat, megírta, hogy csak Ziva van (ő keményen bírja, immáron 11 éve velünk!). És én tudtam, hogy vége. Szomorú voltam.
Aztán, amikor megnéztem Jason Dohring nyilatkozatát (ti. hogy Logan a sorozatban meghal - amit egyébként nem értek, hiszen Logan nélkül nincs Veronica Mars sorozat), ismét elszomorodtam. 

Aztán most meg úgy vagyok vele, hogy próbálom húzni az időt arra, hogy megnézzem...

Bár a szívemhez nőttek mindketten, azért valószínűleg lesz másik macskám, és Jason Dohringot pedig más sorozatban vagy filmben fogom megnézni. (De persze titokban remélem, hogy a sorozat rendezője csak a mi idegrendszerünket akarja borzolni.)
Ja, és csak hogy el ne felejtsem, ő aztán benne van a 20-as listámban. Méghozzá a legelején!

2019. augusztus 1., csütörtök

Megvagyok még...


Az utóbbi időben nem volt időm blogolni, bár ez nem látszik. Hála annak, hogy egy-két előre megírt dolgot beütemeztem.
De ha észrevettétek, nem igazán volt mély(ebb) eszmefuttatásom az utóbbi időben. Pedig sok minden történt. Nyaraltunk a családdal a Balatonon, ami nagyon jó volt, sok élményben volt részünk.
A legnagyobb projekt azonban a hétfőn kezdődő gyerektáborom lesz, amire már nagyon készülök és amit már nagyon várok.
Válaszutak lesz a témája, a döntésekről, a jó és a rossz közötti választásról.
Bibliai szereplőkön keresztül mutatjuk be a vagy-vagyokat. És közben hívtunk különleges vendégeket is, akik a gyerekeknek a választási lehetőségekről és döntésekről beszélnek.
Jön hozzánk mentős, rendőr, bíró is. Kézműveskedünk, túrázunk, játszunk, énekelünk, és persze lesznek bibliai beszélgetések is. Mert hát ez egy Biblia-tábor.


Megpróbálok majd beszámolni a napokról, a történésekről, de mivel reggeltől majdnem estig ott leszek, nem ígérek semmit. De a Facebookos oldalamon remélhetőleg lesznek fent képek.

Nagyon izgatott vagyok, mert még sok mindent meg kellene csinálni hétfőig, de majd meglátjuk. Szeretem, ha minden rendben van a kezdésre, de sok minden nem rajtam múlik. Ezt egyébként mostanában tanulom, hogy megpróbáljak bizonyos dolgokat leadni, kiadni. Tavaly elég jól sikerült, én remélem, hogy idén is jól fog.
Mindenesetre szurkoljatok!