A Család

Az Úr csodás.
Tényleg az.
Hatalmas ajándék és áldás az, hogy kaphattam egy csodálatos Férjet és 3 érdekes és igazán izgalmas gyermeket az életembe.

Én - Magammal kezdem.
Mert hát ez a blog igazából rólam szól, és az én exhibicionizmusomról. Mert valljuk be, hogy akik blogot írunk, egy kicsit szeretünk a középpontban lenni. Én igen, bár alapvetően egy "darabig" csendes típus vagyok. Olyan, aki szeret beszélni (sokat), és mindig van mondanivalója (sok), és igyekszik vicces lenni (ha kellemetlen pl. egy szituáció), aki igyekszik megoldani a problémákat, pedig azok nem mindig problémák, csak én gondolom annak...
Aki szereti a csokoládét és a rénszarvasokat, és mindig mindenhol minden hintát kipróbálok (ami elbír).

Férj - Az én édes drága férjem. Ő az, aki teljesen az ellenkezőm. Csendes, visszafogott, okos, nagyon ügyes, mindig mindenre van megoldása (és TÉNYLEG VAN!!), aki nagyon keveset beszél, de két mondatával helyre teszi a dolgokat. Intelligensen és jó humorral bír. Ő az, aki megvalósítja, amit kitalálok, és fél szavakból is tudja, mire gondolok.
Szeretem, mert kiegészít engem.

Elsőszülött - A legalkalmazkodóbb és mindenkivel jól kijövő gyerekem. Nagyon könnyű vele, addig, amíg valaki hosszú távon nem akarja befolyásolni. Határozott elképzelései vannak dolgokról, de a barátság kedvéért egy darabig enged. Aztán véleményt formál.
Egyik percben nehezen jön ki a Másodszülöttel, szinte egymás torkának ugranak, máskor meg kenyérre lehet őket tenni.
Jelenleg kis tinédzserkorát éli, és ez hoz magával valamiféle kiborulós és nyávogós attitűdöt, de remélem, hogy változni fog... Nagyon remélem :)
Nagy sajtrajongó, bár enni nem annyira szeret.
Ellenben szereti a matematikát és az angolt...

Másodszülött - A lehető legbonyolultabb lélek, gyermek, akivel életem során találkoztam. És ezt nem csak úgy mondom. 12 évet töltöttem el más gyerekek nevelésével, formálásával... nos, ő az egyik olyan, akivel nehéz dolgom volt, van és valószínűleg lesz.
Egy nagyon határozott, kemény természetű gyermek ő, aki a végletek embere. De amikor éppen nem kiborul, hanem kedves és udvarol, akkor a világ legnagyszerűbb gyermeke.
Nagyon szereti a virágokat, nagyon jól énekel, remek a logikai készsége, és bár szereti a társaságot, mindig szeret külön utakon járni, felfedezni, új dolgokat megismerni.
Ő az, aki szeret enni, bár vele meg azért nem könnyű, mert sajnos semmilyen gyümölcsöt nem eszik meg, de még megfogni sem fog meg...

Harmadszülött - Nos, ő az, aki mindenki nagy kedvence. Elsősorban a gyerekeké.Jelen állapotában a legkönnyebb vele, elég jó természete van, bár már mutatkozni látszanak a Másodszülött kiborulási jelei és az Elsőszülött erőteljes kiborulásai.
De Baba nagyon kedves, aranyos, mindent megköszön és mindent odaad, minden családtaggal beszédes és nyílt szívű. Idegenek előtt azonban kb. 1 óra is eltelik, mire megszólal.
Nagyon cuki. Ő az, aki a két nagyobb tesó között a villámhárító, hiszen amikor vita alakul ki, csak odamegy, megsimogatja őket, megöleli őket, és már minden megy is tovább.
Evésileg vele vagyok a legelégedettebb...

Kérdések

kép forrása: pinterest.com

"Mit tettem ma magamért? A testemért? A lelkemért? A kapcsolataimért? A kreativitásomért?
És a szenvedélyemért?"

Nosztalgia és szerelem

Az én édes kisfiam (aki nem mellesleg az én szerelmem) most volt 5 éves.
Ha őszinte akarok lenni, mindig is vágytam egy fiúra. Valószínűleg azért, mert én magam is eléggé fiús alkat és típus voltam mindig. Két bátyám van, nem is igen volt esélyem másra. Fociztam, fára másztam, legtöbbször fiús dolgokban vettem részt. Két fiú unokatestvérem van, akikkel együtt nőttem fel.
Ezért, amikor kiderült, hogy kisfiam lesz oda voltam, meg vissza is :)

Ez az 5 év képekben:

születéskor

1 évesen

2 évesen

3 évesen

4 évesen

5 évesen

SZERETEM!

Időhiány, nektek is van?

Sajnos nagyon kevés időm van a blogomra, noha idejövök, olvasgatok, hogy ki mit ír, kivel mi történik, és érdekel is meg, szeretem is, ráadásul én is szeretek írni magunkról, a történésekről, eseményekről, de mostanában valahogy kevés az idő. De hát egy anyának mindig kevés a 24 óra.
Reggel 6-kor kelek, ilyenkor jut egy negyed órám arra, amíg a gyerekek alszanak (jobb esetben), mert már volt olyan, hogy kipattantak az ágyból és olvasni, színezni vagy alkotni támadt kedvük... De ez ritkább eset. Szóval amikor keltem őket, fél 7- fél 8-ig megpróbálkozunk a lehetetlennel.

• 2 gyerek elküldése a fürdőbe, felöltöztetése, megreggeliztetése, pizsama elpakolása és ágyigazítás... ami TÉNY, hogy a gyerekeimnek (a két nagynak) ezeket egyedül kell megoldania. Igen, kell. Mindenre képesek. A reggelizésnél is keveset kell már segítenem, maximum elvágni a kiflit vagy ilyesmi, de mindent önállóan intéznek. 

• Ha időben elkészülünk, akkor szoktam nekik engedni egy kis közös, reggeli játékot (kb.10-15 percet). Nem, nem olvastatom reggel Zsófiát, mert minek? Játsszon csak, úgyis sokáig ül az iskolában.
• Aztán irány az autó vagy gyalog (az időtől is függ, meg attól is, hogy nekem mi mindent kell elintézni). Elmegyünk az iskolába, oviba, aztán Katával 10-ig játszóterezünk, sétálunk, megyünk mindenfelé, hogy jól elfáradjon. Itthon aztán 11 - fél 12 felé elalszik, és nekem van 2-2,5 órám arra, hogy megfőzzek, és egy kicsit úgy csinálja, mint aki rendet rak. (Ez akkor a legnehezebb, amikor Férj éjszakás és a másik szobában alszik, így ez persze lehetetlen vállalkozás :) ) 
• Aztán, miután felkelt, irány az udvar (ha jó idő van), és akkor játszunk, hintázunk, megetetjük az állatokat, hintázunk és hintázunk, ha még nem mondtam volna. Egészen fél 4-ig, amikor is elmegyünk a tesókért a lerakodóhelyre :), felvesszük őket. 
• Onnan aztán irány a park, ahol kb. 2 órát töltünk. Pont azért, hogy az iskolában lévő sok órát valahogy levezesse Zsófia is, meg egy park nagyobb, mint a mi udvarunk :) - bár én szeretném, ha nagyobb lenne a mi udvarunk, de ez van, az ember ne legyen telhetetlen. Már az is nagy öröm, hogy van udvarunk :) 
• 6 körül hazaérünk, itt még elmennek a nagyobbak is állatsimogatásra, tojásbegyűjtésre, kis játékra. Így megyünk fél 7 körül fürdeni. Zsófia ilyenkor szokott olvasni nekem, aztán apát megvárjuk, amíg megjön az iskolából, majd elmennek és jön a meseolvasás. (Ekkor van kb. 10 percem, és ilyenkor kicsit leülök. De Katának van valamilyen különleges képessége van, mert amint leülök, azonnal jön, és anyahiánya lesz...)
• Így estére már kicsit elfáradok. És még nem írtam a közös bibliai beszélgetésekről, a játékokról, az alkotásokról, a kirándulásokról, a látogatásokról, a különféle programokról...
• Most május van, és ez a családban a leghúzósabb hónap.

1 névnap, 2 születésnap... És sok-sok csokitorta...

Tavasz lányka

Mert ilyenek a gyerekeim...

Recept

Egy bölcs orvos azt mondta: "A legjobb gyógyszer a világon a szeretet." 

"És mi van, ha nem működik?" - kérdezték tőle. 

"Akkor emelni kell a dózist." - válaszolta mosolyogva.

Alcsúti arborétumba jártunk

Úgy döntöttünk Férjjel, hogy mivel szép idő van, és süt a nap, a tegnapi szombatot a szabadban töltjük. 
Hiszen a Mindenható úgy alkotta meg a világot, hogy rengeteg csodálkozni és nézni való van benne. Azt szerettük volna megmutatni a gyerekeknek, hogy  SZOMBAT AZ ÚRÉ, az Úr napja, és hogy milyen csodálatos dolgot is hozott létre számunkra, mindannyiunknak, és hogy hogyan lehet dicsérni őt a Teremtés által.
Ezért mindenképpen olyan kirándulási lehetőséget kerestünk, ahol a gyerekek megérthették a jó Isten teremtő munkáját és hatalmas dolgait. 
Így az alcsúti arborétumot választottuk. Én sem voltam még, Férj is kb. 15 éve. 
Gyönyörű volt, és nem győztem rácsodálkozni a jó Istenre...
Ezt el is énekeltük:

Néhány jó kis képet hoztam nektek... 
(aztán majd néhány mást is, ami hangulati)

Pitypangok között

Nimród készítette a közös selfie :)

Apa egyensúlyt hoz a mi életünkbe...

Nimród és egy egész Pitypang

Gyerekeim, hát nem cukik?

Férj végre fotózhatott. Hozok majd képeket, amit ő csinált. Nagyon profi a fiú :)
Szerintem. És csak egy kicsi vagyok elfogult.

Egy kis pihi

Egy kivágott fa gyökere alatt

Falat is másztak

ŐK, akik a legfontosabbak nekem

Hazafelé úton kidőlt a csapat

Amit ajánlok: ez a cukrászda.
ÉN SZEMÉLY SZERINT NEM VAGYOK FAGYIS, DE ITT KÉT GOMBÓCOT IS BEFALTAM, OLYAN NAGYON FINOM!!!!

Virágos jókedv

Szeretünk, és szívesen járunk gyalog. A gyerekeim szeretnek gyalogolni. 

Igyekeztünk kis koruktól erre szoktatni őket, hogy ne legyenek túl elkényelmesedettek.

Sosem indulunk időben, pedig én nem szeretek késni sehonnan és ezt a gyerekeim is tudják. :)

De mit van mit tenni, ha a kisfiam rajong a virágokért. Mindig talál az úton virágokat, 

és mindig kapok tőle az úton. 

Ma lesz az anyák napi műsor az oviban. 

Ezért gondoltam, hogy néhány virágos, nekem tetsző képet megosztok veletek. 

Mert olyan szépek.

 

képek: pinterest

Csapatmunka

Jézus helyetted szenvedett!

Tegnap a szombati istentiszteleten ezt a történetet mondta el a lelkészünk a gyerekeknek. 

Engem is megfogott, így gondoltam, megosztom Veletek!

„Betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozta… megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyultunk meg.” (Ésa 53,4-5)

Egy király a fia nevelését egy bölcs tanítóra bízta, aki szabadon nevelhette. De egy dolgot nem tehetett meg – bármit követett is el a trónörökös –, soha nem verhette meg. Ennek tudatában a gyermek királyfi sokszor rosszalkodott, mert tudta, hogy nem kaphat ki. Tanítója gondolkodott, hogyan fegyelmezhetné meg és vezethetné jó útra. Azt találta ki, hogy amikor a királyfi ismét vétkezik, a legkedvesebb pajtását bünteti meg helyette az ő bűnéért, és ezt neki végig kell néznie. Amikor egy alkalommal tanítványa kegyetlenül bánt másokkal, kis barátját ugyanolyan kegyetlenséggel megvesszőzték a herceg szeme láttára. A királyfit megrendítette, hogy mást büntetnek meg ártatlanul az ő vétkéért. Méltatlannak és igazságtalannak tartotta. Rövid idő után a kedves pajtása iránti szeretete és részvéte változásra késztette. Elhagyta gonoszságait, csakhogy barátját megkímélje a büntetéstől.

Gondolkodtál-e már azon, hogy a Te vétkeid büntetését is sokszor más viseli el? Akkor is, amikor helyetted csinál valaki rendet a szobádban. Ha valamit eldobálsz, azt valakinek össze kell szednie, amit bepiszkítasz, azt valaki másnak kell kitisztítania. Ha csúnyán beszélsz, azzal másokat sértesz meg, sőt a rossz példád – bármiről legyen is szó – messze kihat a környezetedre, embertársaidra, s ki tudná számba venni, hogy hányan szenvednek Miattad. Bűneiddel azonban a legnagyobb szenvedést mégis Jézusnak okozod. Mert Őt sebzi meg minden helytelen gondolatod, bántó szavad és cselekedeted. A Te„bűnödért lett rajta a vereség”. „Betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozta… És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van… az Úr mindnyájunk vétkét ő reá vetette.” (Ésa 53,4-8)

A Biblia szerint a „bűn zsoldja a halál”, azaz mindenki, aki bűnt követ el – mindegy, hogy kicsit vagy nagyot – Isten világrendje szerint a halál hatalmába kerül. Nincs kivétel. Jézus nemcsak elhordozta bűneid büntetését és azok összes következményét, hanem a legnagyobb áldozatot is vállalta Érted, a halált, hogy elnyerhesd az örök életet. Meghalt Helyetted, pedig Ő semmilyen bűnt nem követett el. Amikor még nem is éltél, Ő már előre lefizette bűneid büntetését, szeretetből. Egyszerűen azért, mert nagyon fontos vagy neki.

Téged is csak az tud megváltoztatni, ha szemléled az igazságtalanul és miattad szenvedő Jézust, ahogy a fiú is szemlélte barátja érte való szenvedését. Nézz a keresztre, bánd meg bűneidet és hidd el, hogy megbocsát! Nagyon szeret téged! Tudta, hogy bűnöket fogsz elkövetni, és bízott a Te megváltozásodban, ezért vállalta helyetted a halált, ami Neked életet hoz. Menj Hozzá bátran! Imádkozz így: Jézusom köszönöm, hogy meghaltál helyettem. Bocsásd meg vétkeimet és add, hogy jó lehessek!

Állati

Hát... az úgy indult, hogy Zsófia már egy ideje, azaz évek óta mondja, hogy szeretne nyulat.
Mi meg úgy gondoltuk, hogy még nincs itt az ideje, mert az állatokról gondoskodni kell, figyelni kell rájuk, és ez felelősséggel jár.
Sokszor elmondta, és mi kedvesen mosolyogtunk, aztán tovább léptünk.

Alapozni kellett, úgy gondoltuk.
Ez meg is történt, a következő sorrendben:

Először macskával kezdtünk, az mégis önellátó, ha nem kap enni, keres magának... Még kicsi volt Zsófia, amikor Ziva és a testvére, Hori megérkezett hozzánk. Azóta szegény Horika már nem él, nem sokáig volt velünk, bár nagyon szerettük. Édes egy macska volt, és nagyon sok mindent kibírt.

Horacio

Ziva

Zsófia és Horacio - 2010-ben :)
Zivával ilyesmit nem lehetett csinálni, és most sem lehet.

Ha esetleg tudna valaki nekem szerezni egy ilyen - és csakis ilyen - vörös, fiú  macskát hálás lennék. Köszönöm :)

Aztán ahogy teltek az évek, Férj mondta, hogy ő szeretne a portára egy kutyát. Hát... nem igazán vagyok kutyás alkat, de úgy dukál, hogy ha macska van, mert én szeretem, akkor kutya is legyen, mert az pedig Férjnek fontos...

Így 2013. szeptemberében megérkezett hozzánk Ő: 

Pogó, amikor megérkezett hozzánk.

Pogó, a mi zajos, mindig mozgásban lévő, nagyon éber pulink. Az évek elteltével csak a mérete változott, az állandó ugrálása és a hangos csaholása semmit... :) De szeretjük, mert nagyon éber, odafigyel mindenre, és igazi vigyázó kutya :)

Aztán kicsit később úgy gondoltuk, hogy még tovább visszük a dolgokat. Mivel húst nem eszünk, de tojást igen, és azt elég sokat, érdemesebbnek láttuk, hogyha hozunk a házhoz tyúkokat.

Akiket nagyon szeretünk, és akik már tényleg családtagnak számítanak. Simán meg lehet őket simogatni.

Ráadásul tényleg jó tojástermést produkálnak, ami azért nagyon fontos, mert BIO!!!

A Csajok, akik a Tekláék nevet kapták :)

Sokáig semmi. Aztán Zsófia egy ideje már mondogatja, hogy szeretnének valamilyen állatot. Halat szerettek volna, de nem tudom miért és hogyan alakult ki, de nem bírom a halakat. Sem azokat, amelyek a vízben vannak, sem amelyek az akváriumban. Sőt, amelyek az akváriumban vannak, kimondottan idegesítenek és ideges leszek tőlük. Nincs fóbiám tőlük, csak nem tetszenek. 

Így a család nagyon rendes volt, és megértették, hogy hal nem lesz.

Aztán nem olyan régen, egyik barátnőm megkérdezte, hogy nem tudnánk-e valakit, aki befogadna egy nyulat. Mert a nyúl gazdája olyannak szeretné adni, aki nem eszi meg :) :)

Így mi lettünk azok.

És íme, ő, a legújabb családtag.

Azóta persze szegényt a gyerekek nyúzzák, simogatják, etetni szeretnék és még dalt is költöttek a tiszteletére :) 

Hogy lesz-e folytatás? 

Nem tudom...

Nálunk soha nem lehet tudni.

De ha lesz, mindenképpen beszámolok róla.