Karácsony előtt

Nem vagyok ám egy nagy karácsonyozó. Persze, szeretem az ünnepet, vagy valamit a hangulatából. Mostanság úgy érzem, hogy túlzásba esik a világ. Amikor már október közepén szaloncukrokat és Mikulásokat árusítanak, és már minden fényárban úszik. Elveszlik az igazi hangulat.

De szeretek készülni rá a magam módján. Bár az ajándékvásárlás teher, le is redukáltuk csak a gyerekekre és a szülőkre és nagyon csekély értékűt. Próbáljuk tartani azt az elméletet, hogy az együtt töltött idő, a beszélgetés sokkal többet jelent mint az ajándékhegyek tömkelege. Ezt kértük a nagyszülőktől is, hogy csak semmi elhalmozás! És nagyjából tartják is, nagyon rendesek :))

Igazából nálunk nincs konkrét karácsony, hiszen alig vagyunk itthon. Az egyik felében az én szüleimnél vagyunk, Magyarország másik végében, a másik felében itthon, a nagy Ő anyukájával. Így nálunk soha sincs ünnepi készülődés, főzés-sütés, díszítgetés stb. Amúgy sem bírom a nagy ünnepléseket, és a túlzásokat. Emlékszem, hogy gyermekkoromban az egyik rokonunknál mindig legalább 18 fajta étel volt, - minimum - és mindig rosszul lettünk az evések után.

Idén már megelőzlegeződött a karácsonyi hangulat. Tartunk a kis városunkban főzőkört, amit nagyon szeretünk és igen izgalmas feladat, hiszen az a cél, hogy az emberek megismerjék az egészséges életmód titkait, mit lehet mi helyett, mit lehet kiváltani mivel stb.
Az év utolsó főzőkörén ünnepi ételek voltak. És én nagyon szeretek sütni, így elvállaltam a süteményeket.
Valószínű, hogyha nálunk lenne az ünnep, semmi extrát nem készítenék, bár nagyon szeretek kísérletezni és nagyon szeretem kipróbálni az új dolgokat. De a családom tagjai a hagyományos ízeket szeretik. Úgy hogy valószínű hamis húsleves, krumplipüré és rántott karfiol vagy valami zöldség lenne sok salátával. Persze, lehet, hogy valami más, de ez az alapmenü nálunk, ami nagyon népszerű, és amit még az apukám is megenne, aki teljesen tiltakozik az egészséges konyha ellen. Nem igazán hajlandó egészségeset enni. Sajnos. :(

De a sütemények:

Zserbó, ahogy mi csináljuk

A veganoskaracsony.blogspot.com oldalon találtam rá erre a receptre. Alapvetően nem változtattam rajta. Sütöttem már sokszor zserbót, de még ennyire vegánt nem. Így gondoltam, kipróbálom. Sajnos nem túl olcsó, de nagyon finom lett.

Tészta: 40dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 20 dkg fehér liszt, (az eredeti recept csak tönkönylisztből készült, de mi jobban szeretjük, ha kicsit lágyabb a tészta és más íze is van egy kicsit így); 200 g bio növényi margarin (ez sajnos nagyon drága, de egyszer van karácsony, ilyenkor az ember megengedi magának, vagy nem?); 2 ek. nádcukor (nádcukrot sem használtam eddig, nekem az is túl drága, de mint mondottam, egyszer van karácsony...); 1 cs. sütőpor; kb. 150-180 ml víz, vagy növényi tej (én rizstejet használtam, az volt itthon)

Töltelék: 30dkg darált dió; 4-5 ek nádcukor (el is hagyható); 300 g baracklekvár (akár több is, mert a tészta eléggé magába szívta!); 1 tk. fahéj (én fahéjat nagyon keveset használok, mert nem túl egészséges, irritálja a gyomrot, de azért lehet kivételt tenni.)

Karobmáz: 15 dkg bio növényi margarin; 100 g nádcukor; 50 g karobpor/

Összekeverjük a tészta hozzávalóit, annyi vizet, vagy növényi tejet adva hozzá, hogy jól nyújtható tésztát kapjunk. Vegyük 3 részre, mindegyiket nyújtsuk ki kb. 2-3 mm vastagságúra, majd az elsőt tegyük a sütőpapírra. Kenjünk rá lekvárt, s szórjuk meg a cukorral elkevert dióval. Utána helyezzük rá a második lapot, azt is kenjük meg lekvárral, szórjuk meg dióval, végül a harmadik lapot is tegyük rá. 180 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütjük kb. 25-30 perc alatt.

A karobmázhoz kis lábasban felolvasztjuk a margarint, beletesszük a cukrot és a karobport, majd csomómentesre főzzük. A mázat a kihűlt tészta tetejére kenjük.

Nagyon finom lett, és még szerencse, hogy hagytam itthon néhány szeletet, mert a főzőkörön mind elfogyott