Persze,
tudom, sokan írjátok ezt és ez nagyon-nagyon jó érzés. Olyan jó, amikor
az ember boldog házasságokról olvas, vagy lát egy pillanatot, vagy
megtapasztalja. Én most így vagyok vele.
Nagy
Őm itthon van egy hétig szabadságon. Ennek én is és a gyerekek is
nagyon örülnek. Főleg Zsófi, aki apafüggőségben van. És persze a maga
módján szerelmes az apukájába. "Apa, leszel a barátom?" - kérdezi
percenként tőle - "De anyának nem, csak nekem." Amikor apa és anya
kicsit megöleli egymást, rögtön odabújik apához: "Ez az én helyem."
Nagyon édes ilyenkor, és persze Apa ezt nagyon élvezi :)
Tegnap
úszós nap volt. Ám mivel Zsófi kicsit köhögött, úgy döntöttem, hogy
most egyedül megyek. A 6 év alatt most először vagy másodszor mentem el
egyedül uszodába. Nagy Őm persze lelkesített, hogy menjek csak, mert
tudja, hogy mennyire szeretek úszni. Nagy élmény volt. De tényleg.
Amikor nem kellett rohanni, amikor két hossz között nem azon
gondolkodtam, hogy vajon mit csinálnak a lányok a kismedencében, hanem
kitisztult fejjel, a semmire gondolva "szelni a habokat". Nagyon
élveztem.
Hatalmas izomlázzal, de nagyon lelkesen jöttem haza. És azt kell mondjam, olyan történt, ami nem szokott.
Ebéd
után Nimródot vittem aludni, és nekem is sikerült 1 óra alvást
beiktatnom. Miután felkelt, Zsófi mondta, hogy ő is szeretne aludni.
Ebből persze nem lett semmi, de én ismét aludtam 1 órát a kislányom
mellett úgy, hogy ő odafeküdt mellém, simogatta a hajam. Én aludtam, ő
vigyázott rám. Pedig ez legtöbbször fordítva szokott lenni :)
És az én drága férjem addig megszerelte a hintaszéket Nimróddal.
De
a csúcsa a ma volt. És ezért mondom, hogy szerintem nekem van a legjobb
férjem. (Tudom, nektek is, de most én had örüljek egy kicsit :))
Berétet, lepcsánkát, tócsit készített ma ebédre. Mondta: "Te csak menj
és játssz Nimróddal!" (akinek egyébként alapvetően anyás elvonási
tünetei vannak)
Így
ma apa ebédjét ettük. Annyira szerettem volna lefotózni, és megmutatni
nektek, de sajnos a gépünk nem működik, és nem is tudom, hogy mikor fog.
Kinéztünk már egy másik gépet, de ahhoz pénz is kellene. Mindenesetre
nem is a fotó a lényeg, hanem az a lelkület, amiért én ennyire nagyon
szeretem őt.
Hálás vagyok érte Istennek, hogy Őt adta nekem férjül.
Remélem, te is hálás vagy a tiédért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése