Egy értékes egyke nap

Ma olyan igazi egyke napom volt.
Reggel elrobogtunk Zsófival az oviba, közben a város központban találkoztam anyósommal, aki stafétabot-szerűen vette át Nimródot, hogy ma el tudjak menni Sörédre (igen, van ilyen település, bár én viccesen - hú de vicces - Borádnak hívom). Szóval meglátogattam Szilvit, akiről már írtam, hogy olyan sok mindent kaptunk tőlük.
Söréd a 81-es út mentén helyezkedik el, és a buszmegállóból átjutni a másik oldalra is életveszélyes. De átjutottam :) Viszont akkora szél volt, hogy igencsak meg kellett kapaszkodnom. A buszmegállóban csak úgy fütyült a szél, és alig bírtam haladni. Régen buszoztam már, és most jól esett.
Milyen jó, hogy Nimródot nem vittem, mert nem is tudtam volna vele haladni.
Kicsit beszélgettünk, olyan lányos, asszonyos dolgokról. Persze hamarosan (reméljük) megyünk hozzájuk, de jó volt gyerekek és férjek nélkül kicsit beszélgetni. Jól is esik ez az embernek néha. Legközelebbi egyke napomon elmegyek egy cukrászdába és eszem egy krémest. Eme napnak az időpontja ismeretlen előttem, de tervezni jó :)

Szóval hazafele teszteltem a Volán járatot, és meg kell mondjam, pontosan érkezett. Én persze addigra összefagytam a buszmegállóban, ahova kicsit Michael Jackson-os előredőlésben érkeztem. Minden tagom átfagyott, de mikor hazaértem folytattam az egyke napomat azzal, hogy vettem egy forró fürdőt. Már csak a kiengedés miatt is :)

Aztán elmentem Zsófiért az oviba. Apa Nimródért ment el a mamához, aki hozzánk 3 km-re lakik. Persze elkerültük egymást.

A család apró tagjai viszonylag gyorsan elmentek aludni, és apuka is, mert benne szegénykémben lappang valami. Így a mai napom megint az egykeséggel folytatódott.
Leültem, és megnéztem egy filmet, amit egyszer már elkezdtem megnézni, amikor Katus ajánlotta. De akkor elmaradt. Most pótoltam.

Érdekes film volt. Tényleg nagy kérdés a MI lett volna, ha... az életünkben.
Nem igazán szeretném kielemezgetni, érdemes megnézni, és elgondolkodni önmagunkról (nem csak azt látva, hogy megtért valaki, ez milyen csoda klassz).
Persze nekem vicces volt az a helyzet, hogy Kevin Sorbot ebben a szerepben láttam, mert ugye az én korosztályom mint Herculest ismeri, és ez merőben más stílus, a vallásról nem is beszélve :))
De tényleg olyan jó, hogy Isten mindig ad egy új lehetőséget.
Olyan jó, hogy így és ennyit küzd értünk. SZERETEM.