Tél van

Itt a hó. De jó! Nagyon szeretem a telet. A hideget is nagyon szeretem. Igaz, ilyenkor jobban kell fűteni, de olyan jó, ahogy érzi az ember a meleget a szobában, és közben nézi a havat.
Ma megint édes kettesben vagyunk a kisfiammal. Apuka dolgozik, Zsófi a mamánál aludt. Unokatestvérezik :)
Tegnap elbuszoztunk  a mamához. Nagyon élvezték. Olyan érdekes ez, amikor az ember autóhoz van szokva. De most gondoltuk, kipróbáljuk ezt. A gyerekek nagyon élvezték. Ugyan elég hideg volt és fújt a szél, de jó volt.

A mamánál aztán valami különleges dolog történt. Ezzel a párbeszéddel: (a szereplői mi vagyunk)
- Hol vagytok? - kérdezte Anya a gyermekeit, mert nem voltak szem előtt.
- Itt vagyunk a tükör előtt. - válaszolta Zsófi.
- És mit csináltok? - kérdeztem.
- Fodrászosdit játszunk, levágom Nimród haját. - jött a válasz.
Anya megrémülve: - De nincs nálad olló, igaz?
- Nem, nincs. - jött a megnyugtató válasz.
Megnyugvás. Ugyanis a szabály itthon az, hogy Zsófinak lehet ollózni, de mivel csak elkérésre működik, és vágás után visszaadásra, nyugodt voltam. Hát...

Egy idő után kiderült, hogy tényleg fodrászosat játszottak. Zsófi talált a mama titkos kincsei között egy ollót, és ténylegesen levágta Nimród haját. Aki nagyon türelmesen állt, és viselte a hajvágást. Szóvá se tette, hanem élvezte a helyzetet. Úgyhogy a kisfiamnak egy-két helyen tüsi haja lett.
(Ez persze nem jelenti, hogy vesztett volna vonzerejéből :) )

Hazafelé gyalog jöttünk. Kb. 3 km-re laknak anyósomék, és hullott a hó, sétáltunk egyet.

És a sok hó valami csodálatos látvány számomra. Én nagyon szeretem. Sajnos saját képeket nem tudok feltenni, mert még mindig nem működik a fényképezőgépünk, de néhány szép képet gondoltam, megosztok Veletek. Ezeknek nagyon tetszik a hangulata.