Rend és barátok

Tegnap nekiálltunk nagytakarítani, lomolni, átalakítani.
Az emeletes ágyat szétszedtünk, most már van két földszintes ágyunk. Úgy mutatnék fotókat, de még mindig géphiányban szenvedek. Nagy Őm telefonja alkalmas erre, de mivel nincs itthon sem ő, sem a telefonja jelen esetben nem tudom megoldani ezt a problémát.
A telegraffitizett falat - mert hogy kisfiam mániája, hogy szerez valahonnan egy ceruzát és összefirkálja a falat - kidíszítettem cicákkal, mert cicamániás a kisfiam. A második szó volt, amit kimondott. Az első az anya volt, de ez nála teljesen érthető :)

kép innen

Összeszedtem egy halom gyerekholmit, és felhívtam egy kedves ismerősömet, hogy néhány dologtól megszabadulnék, elfogadja-e.

Tudjátok, én magam is nagyon hálás voltam a barátainknak - itt szeretném őket megemlíteni név szerint Végh Szilvia és Sasvári Dalma - akiktől rengeteg ruhát kaptunk. Mindkettőjüknek úgy született a gyermekük, ahogy nekünk. Először a lány, aztán a fiú. És megkaptuk tőlük a ruhákat, és mindenféle fontos és hasznos dolgot.
Igen, Dalma nevét onnan ismerhetitek, hogy a tavalyi nyári anyagomba, a Lélek gyümölcseibe ő rajzolt az apukájával. Most is rajzol az apukája, amiért nagyon hálás vagyok :) Majd meglátjátok, milyen jó anyag lesz az is! Remélem :)

Szilvi pedig... Velük valahogy közösen ünneplünk. Már csak így emlegetjük ezt az egészet.
Amikor én megismertem nagy Őmet, a férje, Gyuri is ott volt abban a Bibliatáborban. És úgy alakult, hogy egy asztalnál ültünk. Gyurinak akkor született kislánya, úgyhogy ő pár napot volt csak ott. De a mi megismerkedésünk és az ő kislányuk születése nagyjából egybe esett, így ez az első közös ünnepünk. 2003.
Aztán jött 2005., amikor nekünk az esküvőnk volt, nekik pedig megszületett a kisfiuk. Ez pedig a második közös élményünk.
Nagyon szeretem ezt a családot, annyira kedvesek. Szilvi pedig... Igazi ajándékozó lelkületű... Ez az ő szeretetnyelve. És mindig valami nagyon finomsággal vár, amikor megyünk. Sajnos ritkán tudunk találkozni, mert mindig történik valami, valamelyik családban program van, vagy a gyerekek betegek, esetleg közbejön valami, de nagyon igyekszünk, hogy meglátogassuk őket. Remélem, hamarosan.
Zsófia lányom már mondta: "Anya, szeretnék elmenni Lenihez meg Lolihoz." (Ugyanis még hadilábon állunk az R hangzóval.)

Úgyhogy most kicsit jobban érzem magam, visszatérve a kis kerülő előtti gondolatra. Bár, a gyerekeimet ismerve az a rend nem sokáig lesz úgy, ahogy tegnap hagytuk. Már most is a szobájukban játszanak. Ajaj...