Miért is vagyok vega... 1.

Vegetáriánusvagyok. 

(SZÁNALOMÉRT, ERŐSZAKMENTESSÉGÉRT, EMBEREKÉRT, BOLYGÓÉRT, ÁLLATOKÉRT)

De nem voltam mindig az.

Húsevő családba születtem bele, és mindennapi eledelünk volt a hús. Nem is volt ezzel semmi baj, mert szerettem is. Szívesen ettem azt, amit az anyukám és a nagymamám készítettek. Tény, - és erre később jöttem rá -, hogy sokat jelentett az, hogy szüleim is és nagyszüleim is tartottak otthon állatokat. Gyermekként mindig mentem kacsákat etetni, tyúkoknak zöldet vinni, még malacaink is voltak. Igazából jó is volt ez így. El sem tudtam volna képzelni hús nélkül az életemet.

Viszont gyermekkoromban elég finnyás voltam. Ha vendégségben voltunk, másnál sohasem ettem meg a húst. Akkor kizárólag rántott karfiolt meg ilyesmiket ettem. Ez nem volt tudatos döntés, de így alakult.

Gyerekkoromban nem voltam valami jó evő. Válogattam és kevés dolgot ettem meg. De a húst nagyon szerettem.

Aztán fokozatosan alakultak a dolgok az életemben. Biztosan emlékeztek - amikor először beszéltek száj- és körömfájásról. És mivel a finnyásságom megmaradt, tudatosult bennem, hogy nem akarnék beteg lenni. Mert néha-néha beugrottam a Mekibe, vagy vendégségben is ettem - ritkán - húst. De azok az emberek ki tudja honnan szerezték be a húst. Úgy döntöttem, csak és kizárólag a szüleim és nagyszüleim húsát vagyok hajlandó megenni.

Aztán jött az a bizonyos nagy zabálás. Két nagy kedvenc ételem volt, a virsli és a fokhagymás kacsamáj. Mindkettőből sikerült annyit ennem, hogy belebetegedtem. Szó szerint. 

(Létezik vega-virsli is. Nos, a mai napig sem bírom megenni. Még azt sem. - ez jelzi azt, hogy milyen betegre ettem magam.)

Miután elkezdtem dolgozni (17 voltam) egy idő után az tűnt fel, hogy állandóan beteg voltam. 20 éves koromra téltől nyárig mindig betegeskedtem. Gyenge volt az immunrendszerem. Állandóan injekciókúrára jártam, mert az orvos nem tudott mit mondani nekem, hogy mi az oka. 

Sportoltam is, mert fociztam és sokat bicikliztem. (Munkába is kerékpárral jártam.) Mégsem változott semmi. Minden évben arcüreg-gyulladásom volt, vagy valami nyavalyám. 

Már foglalkoztatott a Biblia is, jártam előadásokra is, - adventistára -, de amikor beszéltek nekem a vega életmódról, teljes mértékben elutasítottam. Mondtam nekik, hogy Istenről szívesen beszélgetek, de nem akarok vegetáriánus lenni. Semmiképpen. Nem is erőltették.

Nem is azért lettem vegetáriánus, mert adventista lettem. Igen, általában aki adventista, az vegetáriánus, de nem jellemző. Én azért lettem vega, mert úgy éreztem, hogy jobban szeretnék lenni. Idegesített, hogy állandóan betegeskedem, és orvoshoz kell járnom mindig.

Nem lettem egyből az. Először csak a vörös húst, a disznót hagytam el, aztán a kacsát és végül a csirkét is. (Ezt a három-fajta állatot voltam hajlandó megenni.) Halat húsevő koromban sem, vadakat semmiképpen nem ettem, se nyulat. A nyúl amúgy is olyan aranyos volt számomra, sajnáltam volna megenni. 

Amikor úgy döntöttem, hogy vega leszek, a családom és mindenki kiborult. "Mit tudsz te enni?" Mindig ezt kérdezték és ma is sokan ezt kérdezik. Nos... a vegetáriánusság egy tudatos döntés. Nem lehet egyik napról a másikra vegának lenni úgy, hogy nem figyelek arra, hogy mit mivel pótolok.  Kell egy kis idő, és sok utánaolvasás, de megéri.

Amikor szóba került a vegetáriánusság, sokan gyanakodva kérdezik: "Ugyan, hogyan lehet megélni csupán magvakon és nyers zöldségeken?" De az igazság az, hogy ha mellőzzük a húst, a halat, a tojást, a tejet, erre alapos erkölcsi és egészségügyi (és gazdasági) indokunk van. (Mi még nem vagyunk vegánok, mert tojást, túrót és sajtot eszünk.). De ez még nem jelenti az, hogy önsanyargatók vagyunk, vagy szektások.

A vegaság nem fű- és zöldségevés. Nem aszkétikus életmód, élvezetek nélkül. (Nagyon szeretek enni, és nagy Őm is szeret enni. Mi sem bizonyítja jobban, hogy ő sem egy vékony alkat.)

Az tény, hogy bizonyos élvezeti dolgokról lemond az, aki vega. Én pl. nem iszom alkoholt, nem kávézom, nem dohányzom, mert ez is része a vegaság melletti döntésemnek.