Időhiányban...

...szenvedek.

Hamarosan hazamegyünk, mert általános iskolai találkozónk lesz. 25!!! Ez aztán a valami!
Már nagyon várom, hogy találkozzak velük. Persze, amikor hazamegyek a szülővárosomba, akik otthon maradtak, összefutok velük, de ez olyan beszélgetős, evős, időegyütt-töltős alkalom lesz.
Aztán vasárnap Debrecenben tartok egy előadást a szemléltetésről, ami miatt kicsit izgulok. Mindig izgulok, ha ilyesmire adom a fejem, mert úgy gondolom, miért pont én beszéljek róla, aztán utána jól érzem magam...
Gyülekezeti gyermektanítók lesznek ott arról a környékről. Ezt is nagyon várom.
Aztán jövünk haza, mert szüret.
Most pedig készülünk a dolgokkal. Ássuk a szennyvizet...

Zsófi nem jár oviba, csak délig, úgyhogy ezen a héten azt eszünk, amit a többiek kértek. Nagy Őmnek természetesen PIZZA minden mennyiségben, én egy kis Frankfurti levest készítettem (ez a kedvencem), ma Sóska volt krumplival, mert nagyon-nagyon szeretik a gyerekeim.
Miután nagy Őm megjön a munkából megyek sütiket sütni és rántani dolgokat, mert készülök az útra.
Anyukámnak eltört a keze, és szeretném megkönnyíteni az ott töltött időt.