Korán reggel elvittem Zsófit az oviba, majd elrohantam, azaz jobban mondva elgurultam a buszmegállóhoz, ahol is felszálltam az első Székesfehérvárra induló buszra. A busz jó volt, nem kellett tülekedni és nyomakodni. Ilyenkor emlékeimben felrémlik, amikor Zsófi volt a pocaklakó, és még dolgozni jártam be, hogy a fiatalok micsoda tülekedést levágtak egy-egy helyért. És általában a kismamák és az idősek állták végig az utat. Mert hogy ők nagyon fáradtak voltak.
Az úti célom az én kedvenc Doktornőm volt, akivel újra megnéztük a Pocaklakót. Jelentem jól van, és nagyon mozgékony. Mondjuk ezt ultrahang nélkül is megmondom, mert állandóan box-meccset tart.
Aztán meglátogattam az egyik családot a gyülekezetből - és vittünk az anyukának Paradicsomos káposztát, ugyanis a családban senki sem szereti, csak ő, és magának nem főz emiatt. Amikor mi készítünk, juttatunk neki a jóból :)
Utána megpróbáltam végigjárni néhány kismama boltot, remélve, hogy találok kismama harisnyát, de sehol sem volt. Már sok helyen próbáltam. És azért meglepő, mert Zsófival volt nekem, de ugye az már nincs meg.
Intéztem még ezt-azt, meglátogattam a régi kollégáimat, és 3-ra értem haza.
Onnan aztán elrobogtam Zsófiért az oviba, és Nimródért a mamához.
Este még főztem holnapra ebédet, és most már kicsit fáradt vagyok.
Remélem, a kenyér is megsül hamarosan, de most megyek, és belevetem magam a fürdőkád habjaiba. Még egy kis idő, és nagy Őm is hazaérkezik a munkából. Mert egy ideje délutánra jár. Talán ezt még nem említettem. Na, ezért láttam ma 1 órát.
Így vagyok kiégve ma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése