Februári születésnapok

Az úgy van a mi családunkban, hogy a Február egy eléggé eseménydús hónap. Anyukám névnapja, Tesóm és Én születésnapom is ekkor van. Gyerekkorunkban is együtt ünnepeltük. Nálunk nem volt szokás mindig mindenkinek külön tortát készíteni, nem is igényeltük.
Volt egy kis közös ebéd - sok finomsággal, de a torta valahogy kimaradt.
Aztán most anyukám úgy gondolta, hogy mivel én kerekedtem korilag legyen torta. Az az igazság, hogy én nem vagyok egy ünneplős típus. Persze, a gyerekek születésnapját megtartjuk, de én, ha itthon tartanánk sem  csinálnék belőle nagy ügyet. Az anyósomnak fontos ez, így mindig ott tartjuk.
De most úgy gondoltam, hogy mégis 40 lettem, az anyukámnak köszönhetem ezt, és úgy a helyes, ha hazamegyek, és velük töltöm ezt a napot.
Anyukám pedig összeszervezte a szűk családot.

Testvéremmel ritkán találkozunk - a távolság miatt többek között, és mindig örülök neki.
Azt mondhatom, hogy nagyon szeretjük egymást. Nem vagyunk vér szerinti édestestvérek, sem a nevünk, sem a szüleink nem azonosak (mindketten a szüleink első házasságából születtünk), mégis nagyon jó a kapcsolatunk.
Készítettem neki mákos kalácsot, mert őneki az a kedvence. (Fotó nem készült sajnos.)

Aztán a kislányom, aki élvezi az ünneplést, arra gondolt őt is ünnepeljük meg, mert bár neki januárban volt a születésnapja, a torta neki jár. Nimród is szerette volna a tortát, de a május még odébb van :)

Aztán miután hazajöttünk a gyülekezetben is ünnepeltünk. Julcsi nénit, - aki egyébként egy napon született a testvéremmel - csak sokkal korábban. 

Julcsi néni 90 éves lett. 

Még tavaly, amikor kiderült számomra, hogy mikor született és mennyi lett, megbeszéltük, hogy együtt ünneplünk. Együtt kerekedünk. Én 40-re, Ő pedig 90-re. És tartotta a szavát.

Julcsi nénit nagyon szeretem. 90 évesen is még nagyon tiszta a gondolkodása.
Pedig nem volt könnyű élete. Volt egy nehéz férje, aki szerette az italt, és két lányát úgy hordta a gyülekezetbe, hogy a férje nem örült neki, de ő kitartóan hitt és bízott Istenben.
Ahogy beszélgettem vele, kiderült a nagy titka számomra.
Julcsi néninek nem volt soha tévéje, inkább mindig olvasott. Legtöbbször Bibliát. Egész életét a Szentírásra alapozta, és még mindig, amikor hozzászól egy-egy szombatiskolai tanulmányhoz azt érzi az ember, hogy milyen jól látja, vagy "milyen jó, hogy így látja!"
Egészséges életet élt egész életében. Nem ivott alkoholt soha, nem dohányzott és vegetáriánus.
A mai napig is még kézzel válogatja szét a búzát, segít a családjának, akik földdel foglalkoznak.
Nagyon cuki és nagyon szeretem :)

Az ünnepséget persze én is végigbőgtem. Amúgy is érzékeny típus vagyok, de most meg még jobban. Aranyos volt, ahogy beszélt az életéről és arról, hogy mennyire várja Jézus visszajövetelét, és hogy reméli, hogy hozzá méltó életet élt.

Délután aztán volt szeretetvendégség. Sütöttem neki egy tortát, ami (megegyezésünk szerint közös), mégis az Ő korát írtuk rá. Segítettem neki felvágni, mert már az nem ment annyira.

Ugye milyen aranyos?