2013. február 14., csütörtök

Home sweet home

Késő este van. Már mindenki alszik a családban. Én még várom, hogy megsüljön egy adag mákos kalács. Néhány napra elcsendesedek majd (1 hét). Hazamegyünk a szüleimhez, amit nagyon várok.
Ugyanis ebben az évben kerekedek. Nemcsak pocakilag, hanem korilag is.
Általában nem tartom nagyra a szülinapi ünnepléseket (a magamét meg pláne nem), de úgy gondoltam, hogy ez most így helyes, hogy ezt az ünnepet otthon töltsem.

Még van tennivalóm, és feladatom, de előtte gondoltam, írok erről.
Nem élem meg tragédiaként (még van 4 napom - jobban mondva 3 napom és 50 percem), sőt, azt mondhatom, nekem kimondottan élmény volt az is, amikor 30 lettem, és onnantól felfelé pedig csak élvezem az életemet. A megelégedettek és a boldogok táborába tartozom.
Ténylegesen azt érzem, hogy most válik egyre teljesebbé az életem. Valaki persze azt mondja, hogy nehezebb lesz, meg több teher, meg nem fogom bírni... 
Lehet. De nekem nem adatott meg, hogy "fiatalon" legyek anya. Noha én most is fiatalnak érzem magam. Nincs ezzel a korral semmi gond. Szeretem.



Azért is jó lesz hazamenni, mert számba kell vennem néhány dolgot az életemben. Úgy érzem, át kell értékelnem történéseket, döntéseket, érzéseket, gondolatokat, .... sorrendet, helyeket és helyzeteket, amelyek hatással vannak rám, vagy amelyek rossz hatással vannak rám.
Ezt a képen ezen az oldalon találtam, és jó ötletnek tartom. Azt hiszem nekem is el kell gondolkodnom olyan szavakon, amelyek sokat jelentenek nekem.
Anyukámékhoz azért is jó hazamenni, mert nálunk nincs számítógép, nincs internet, és lehet olvasni, gondolkodni, átértékelni dolgokat. Már nagyon várom. Tudom, hogy nagyon jó lesz!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése