Ezért Nimród ágyában alszom és Zsófia párnáját használom. Mégiscsak az Ő illatuk.
Anyukáék messze laknak. Az ország másik végében. A gyerekeim viszont nagyon szeretik őket. Kisfiam apukámért nagyon odavan. És amilyen anya-függő volt, most már nem az. Jól érzik magukat, szeretnek ott lenni, és a nagyszülők is élvezik a velük töltött időt.
Lehet, hogy sokan azt mondjátok, vagy gondoljátok, hogy ez helytelen cselekedet volt tőlem.
Mert valóban, anyukámék nem olyan elvek szerint élnek, mint mi. Más a tempójuk, a ritmusuk, mások a szokásaik, más szabályaik vannak. Aztán meg, hogy ők nem is keresztények, és ez rossz hatással is lehetne rájuk.
De azt gondolom, hogy nem lehet így hozzáállni.
- Anyukámék nem adnak nekik húst. Ezt tudom, mert így állapodtunk meg. Ez egy nagyon fontos kikötés volt. Ez az egyik legkeményebb szabályom. Azt kértem, hogy ezt tartsák be. - Betartják. A gyerekeim szólnának, ha nem így lenne :)
- Falun vannak, jó levegőn, több hely van ott, mozognak egész nap, és nagyon élvezik. Rendszeresen szerveznek nekik programot és viszik őket mindenfelé. Persze olyan helyekre nem, amiről anyukám tudja, hogy én nem szeretem. (pl. kirakodóvásárok, meg mindenféle pénzkicsalogató hely).
- A szüleink, főleg Anyukám nevelt a tesómmal minket. Tisztességes, becsületes, munkaszerető gyerekeket nevelt. Nem ittunk, nem bandáztunk, nem okoztunk csalódást a szüleinknek. Tényleg jó gyerekek voltunk. Ha ránk ennyire figyeltek, akkor az UNOKÁIRA még jobban fog. Hiszen egy nagymama jobban szereti - vagy inkább azt mondom, hogy máshogy szereti az unokáit.
- Nem keresztény családban nőttem fel. Nem volt szó Istenről, hitről nálunk soha. Inkább azt mondhatom, hogy ateista családom van. De Isten tudta, hogy én keresni fogom őt, és úgy alakította az életemet, hogy rátaláljak. A gyerekeimmel is sokat beszélgetünk Istenről, és Anyukám, aki a legnyitottabb az egész családban erre a témára, minden este
imádkozik a gyerekeimmel.Tudom, hogy jó helyen vannak.
De azért nagyon hiányoznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése