Rocker kutyánk: Pogó

Igen, ő a mi Rocker-kutyánk, Pogó. Már említettem, hogy tavaly július környékén bővült a családunk egy új taggal, aki azóta megnőtt, de be kell valljam, elég rendetlen.
Persze nagyon cuki meg minden, de ahogy fogalmazni szoktam, Lett még egy gyermekem.
Puliból van.
Szeretem, mert és nagyon éber, mindent és mindenkit észrevesz, és bejárja az egész kertet, szóval, helye van neki. Szeretem, mert van végre valaki, aki a maradékot megeszi. Szeretem, mert nagyon lelkes, és örül a gyerekeknek. Mostanában sokat unatkozik szegény, mert keveset találkozik velük, a tél és a hamar sötét miatt csak este látják egymást, és elég társasági lény, így szeretne többet ugrándozni, de nyugtatom, hogy lesz még erre ideje...

Mindenesetre tény, hogy én vagyok a legszigorúbb vele - mint általában mindenkivel a családban, mivel én vagyok mindenkivel a legtöbb ideig és ezért sok konfliktusba kerülünk. Pogóval is.


Viszont nem szeretem, mert mindent a bejárat elé hord, így bejutni a lakásba nem kis meló. Nem szeretem, hogy állandóan ugrál és a lábunk alá mászik. Nem szeretem, hogy mindenhová odakakil, és nem olyan, mint az én okos és aranyos cicám, aki feljár a kertbe elintézni a dolgát.
Ő csak egy kutya. De a macskám, okos!

Persze, tényleg kedvelem Pogót, mert olyan feje van, mint egy igazi rockkernek, és ahogy mondani szoktuk nagy Őmmel, ha nem keresztények lennénk, akkor rockkerek lennénk. :)
Így Pogó képviseli ezt az irányzatot a családban.

És bocsánat mindenkitől, én azért maradok a macskáknál!