Vegaságom nagy kérdései 1.

Amikor még húsevő voltam, sosem piszkáltak azzal, hogy "na, egyél már egy kis zöldséget, gyümölcsöt!", táplálkozz egészségesebben! figyelj arra, hogy mit viszel a szervezetedbe, mit iszol... pl. rendszeresen vizet... Mert mindezt megtettem. A kertünkből került ki a mindennapii étel az asztalunkra. Sokat ültem a zsenge borsók között és eszegettem csak úgy magában, vagy ültem fel a cseresznyefára, és jól bevacsoráztam belőle... Ősszel leszedtem egy kis szőlőt, vagy felszedtem a földből egy-két sárgarépát, megtöröltem és megettem. Sose piszkált senki, mert nem ettem szalonnát és zsíros kenyeret, azt nem szerettem.

De ez változott. Kb. 20 éve. Azóta rendszeresen hallgatok vissza nem térő kérdéseket, vádakat, sajnálatot kifejező pillantásokat, reakciókat. csóváló fejeket látok. Mintha csak valami betegségben szenvednék, és sajnálnia kellene engem az egész világnak. Engem és a családomat!

Eddig nyugodt voltam és kedves mindenkivel, mert erre tanítottak. De mostanában megint elindult valami a gyomromban, ami azt mondja: Elég! - Nem vagyok leprás, nem vagyok gyógyíthatatlan beteg. Csak VEGETÁRIÁNUS! Ennyi. Így döntött én, a Férjem is így döntött, és mi pedig közösen döntöttünk úgy, hogy a gyerekeink is azok lesznek. 

Erre olyan cikkeket és hozzászólásokat olvasok a neten, hogy egy szülőnek ehhez nincs joga, meg hogy az ilyen szülő nem normális, meg el kellene venni tőlük a gyereket, mert veszélyezteti és beteg lesz a gyerek. Vashiányos! - tudom, mert Zsófiával ezt végigcsináltam éveken keresztül. (Ti. a védőnőnek az volt a mániája, hogy Zsófi azért vékony és fehérbőrű, mert nem kap húst. Nem azért, mert ilyen a felépítése. A végére már a doktornő is megunta ezt az egészet. EGYÉBKÉNT Ő AZ EGYETLEN, AKI JÓL KEZELI EZT AZ EGÉSZ HELYZETET, SOHA NEM AGGÓDOTT ÉS NYAVALYGOTT AMIATT. ÉPPEN ELLENKEZŐLEG!) Mert berögzült nálunk - magyaroknál - az, hogy ha nem azt csinálod, amit mondok, vagy a társadalom elvár, akkor már nem vagy százas...

Én úgy gondolom, hogy bár a gyermekeimet ajándékba kaptam, azért az enyémek. A férjemmel mi dönthetünk arról, hogy hogyan neveljük, milyen útirány felé a gyerekeinket. (Valaki azt is mondtam nekem, hogy hitre nevelni sincs jogom!, de erre már nem reagálok!)

Szerintem egy gyerek nem tudja eldönteni, hogy mit akar, mit szeretne. Mondhatjuk, hogy igen, mert szabad akarattal rendelkezik, de ennyi erővel akkor adhatnék a kezébe gyufát, vagy megkínálhatnám cigivel is, ha a szabad akarata azt kívánná. (Emlékszem, hogy milyen nagy felháborodást keltett, amikor a net tele volt azzal a két éves kisfiúval, aki erősen dohányzott.) 

Nem vagyok fanatikus, nem gondolom azt, hogy a húsevés is életveszélyes dolog. A húsevés nem veszélyes dolog! De úgy gondolom, hogy a húsevés a későbbiekben károsíthatja az életünket. Nekem is ártott és a Férjemnek is, aki reumásan született, és igazából mindenki tudja (mert a húsevők is bólogatnak, amikor mondom), hogy a reumás, ízületes betegeknek a legkevésbé sem jó a hús.

Azt is tudom, hogy mindenki úgy gondolja, hogy egy kisgyermeknek a testi és szellemi fejlődéséhez szükséges a hatalmas mennyiségű fehérjét a húsevéssel tudja bejuttatni a gyermek szervezetébe. Ugyanakkor azt is kell, hogy mondjam, hogy akik húsmentes étrenden vannak (ezt komoly, tudományos felmérések támasztják alá) semmiben sem maradnak el a vegyes táplálkozású gyerekek értékeitől, sőt néhány helyen még meg is haladják azokat. A vegánokra (a csak növényi táplálkozásúakra) szokták azt mondani, hogy ezek a gyerekeknek súlyos elmaradásuk van. Nos, ezt sem tudom alátámasztani, rengeteg vegán ismerősöm van, és semmi baja nincs sem a szüleinek, sem a gyerekeinek...

A mi családunkban (a tágabb) mindenki húsevő.

Tény és való, hogy sokkal könnyebb normális, átlagos magyar ételsoron élni. A boltok is a hagyományos konyhára vannak berendezkedve.Ezért jobb, amikor az ember saját magának meg tudja termelni a zöldségeket, amelyek aztán felhasználhat.

Igen, mi nem eszünk húst. A gyermekeimnek nincs allergiája (még - persze lehet később), teljesen, totálisan tökéletes a vérképük, egészségesek (azaz nem betegebb, mint az átlag, oviba vagy iskolába járó társaik), rengeteg egészségeset eszünk, és nyerset is. De miért baj ez? 

Miért nem tud ezzel a (magyar) társadalom mit kezdeni? 

(Persze az is tény, hogy az allergiásoknak sincs könnyebb dolguk. Milyen nehéz tej-tojás-mogyoró-mentes dolgokat kapni, vagy a lisztérzékenyeknek? ) 

Szóval:

Korábban sosem értettem, hogy miért kérdezősködnek annyit és annyian, mintha valamiféle más országban élnénk, vagy mi... De jó az a tudat, hogy a baráti társaságom nagy része és persze a közösségben is sok a vega, így kiegészítjük és bátorítjuk egymást. Nehezebb annak, aki egyedül van.

De én azt gondolom, hogy mindenki kilóg, aki egy kicsit másképpen csinál valamit. Ha fogyókúrázik (bár én inkább azt mondom, hogy váltson életmódot, az jobban beválik!), ha nem eszik cukrot vagy lisztet, ha tejmentes életet kell élnie vagy gluténmentest... De míg a cukorbetegség, a lisztérzékenység vagy a tejallergia betegség, addig vegának lenni nem az.

Hát, itt vannak a nagy kérdések, amiket évek óta hallok, és még fogok is :)

1. Hogy pótolod a fehérjét?

Mindig mindenkit ez érdekli. De tényleg. Mintha annyira aggódnának értünk. A hogyan pótolod a húst? - kérdés a kedvencük, én meg nem értem, hogy miért kell pótolni? Ráadásul a fehérje nem a legfontosabb része az étkezésnek. De hogy mivel pótolom?

Ezekkel. Kivéve a marha és csirkehúst. Itt csak azt szerettem volna megmutatni, hogy a növényekben szimplán is több a fehérje, mint a húsokban. De mi emellett rengeteg hüvelyest eszünk (bab, borsó), emellett a csonthéjasok is tele vannak, nagy kedvenc a dió és a mogyoró, amit szintén rendszeresen fogyasztunk. Emellett eszünk szóját és tofut is ...
Szerintem sokkal fontosabb, hogy megfelelő kalcium, vas és rost legyen a szervezetben.
Ezért sütök rendszeresen is teljes kiőrlésű kenyeret.
Higgyétek el, hogy aki vega, az megtanulja, hogyan állítsa össze az étrendjét. Ha megfelelően étkezünk, nem kell aggódnunk, hogy lefogyunk, legyengülünk vagy elbutulunk.

A KEDVENCEIM :)

folyt. köv.