Alapvetően egy extrovertált típus vagyok.Szeretem az embereket, mindig is szerettem. Viszonylag könnyen barátkozom, és nem okoz gondot az sem, ha embereket kell megszólítani, mert meg kell kérdezni valamit. Mondjuk, ha eltévedünk egy városban. Az sem okoz gondot, hogy beszélgetésbe elegyedjek valakivel valahol, csak mert nem szeretem, ha csend van, és hallgatunk a semmiről. Az olyan unalmas számomra.
Szeretem, ha zajlik az élet körülöttem, de nem úgy, ahogy általában értik. Nem vagyok exhibicionista, hogy mindennek rólam kell szólnia. És nem is jellemző, mert minden ellenére eléggé félős alkat vagyok. Sokat alakult már ez nálam, és sokat meg vannak lepődve, amikor azt mondom, hogy egy olyan alkat vagyok, aki csendben figyel, és nem avatkozik be dolgokba, vagy egy vitánál kényelmetlenül érzi magát, és a háttérbe húzódik. Ilyen voltam, de már nem vagyok ilyen. A helyzet néha úgy hozza, hogy ki kell állnod magadért, és képviselned kell, hogy neked van igazad. Ha nincs, akkor meg elfogadni.
Amióta újra tanítok, tapasztalom, hogy mennyire más a másik oldalon. Elfelejtettem ugyanis. Én szülőként sem voltam kötekedős, mindenbe beleszólós szülő, de most aztán van ám néha meglepetés... Mondjuk olyan sincs, hogy mindenkinek meg tudsz felelni. Régebben szerettem volna mindenkivel jóban lenni, mindenkivel kedves lenni, és én most is törekszem rá, de a helyzet nem mindig hozza ezt magával. Nincs ezzel baj.
Nagyon szeretem az Instagramon Margarétalányt, aki annyira aranyos rajzokat oszt meg - kis pszichológiával fűszerezve. Most ezt találtam. És még mindig azt kell mondjam, hogy erősen extrovertált vagyok. Egy introvertált, ha nem aszociális Férjjel :), aki eléggé magának való.
Ugyanakkor az utóbbi hetek, hónapok megtanítottak arra, hogy lehet néha magányosnak lenni, és kell is. Szükség van rá. Mert tényleg úgy jövök haza (mostanában egész nap vagyok), hogy 5-kor még beszélnek a fejemben, és nem tudok itthon már két értelmes mondatot összerakni.
Ha fáradt vagyok, akkor hintázni szoktam. Van egy hintánk itthon. Igaz, hogy a gyerekeké, de Anya is előszeretettel használja. :) Most azonban tél van és hideg, nincs hozzá kedvem. Így sétálni megyek el sokat és legszívesebben. De már alig várom, hogy a hintát használhassam. :) Ja, és még tudjátok, a fürdőkád is a magány csendes helye, de ott előfordul, hogy éppen akkor akarnak a gyerekek valamit elmesélni, amikor csendre vágysz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése