Most szómenésem van - Melegségről és Nemzőképességről :)

Most kicsit másról írok, mint ami megszokott...

Az utóbbi időben sok olyan cikkbe futok bele, amelyik arról szól, hogy mennyi párnak nem lehet gyereke, pedig hogy szeretnének. Meg persze olyanba is, hogy a NŐ-FÉRFI  a család, mindenki más nem fogadhat örökbe, még egyedülállóként sem kap lehetőséget. Meg a Meleg párok "kálváriájáról" is sokat hallunk manaság. 

Már itt szeretném leszögezni az elején, hogy én, a Biblia elvei alapján úgy gondolom, hogy valóban a Férfi és a Nő számít házaspárnak, hiszen Isten így teremtette meg az emberiséget. Nem máshogy. 

Nem értek egyet a "melegséggel" és a homoszexualitással, nem tartom helyesnek, mégis úgy gondolom, hogy ez mindenkinek a magánügye, és egyedül Istennel kell majd elszámolnia mindenkinek az életével. Az emberek nagyon szeretnek ítélkezni és ítélgetni (ez utóbbit jobban), bár nem titkolom, hogy néha én is beleesek ebbe a csapdába. De igyekszem úgy élni az életemet, és erre nagyon figyelek, hogy ne kritizáljam mások életét. Nem mindig könnyű, mert ez könnyebb. 

Nekem nincs bajom azzal, hogy ki milyen vallású, vagy kinek milyen a szexuális beállítottsága. Nem tudok mindennel és mindenkivel azonosulni, de nem is kell nekem. Meggyőződésem, hogy van mindenkinek lelkiismerete, a többi pedig egyedül Isten munkája. 

De nem is igazán a homoszexualitásról szeretnék írni. Egy érdekes történetet azonban megosztanék Veletek ezzel kapcsolatban. Nem olyan régen a Facebookon beszélgetésbe elegyedtem egy régi tanítványommal. Szerettem őt, jókat beszélgettünk az iskolában is, kimondottan értelmes volt. Nagyon kedves levelet írt nekem. Arról, hogy szeretettel emlékszik rám, hogy jó emlékei és élményei vannak velem kapcsolatban, és hogy a régi kollégáktól is jókat hallotta hogy nekem mindenkihez volt egy kedves szavam. Ez nagyon jól esett. Minden pedagógusnak jól esik az ilyesmi. És írt arról is, hogy megházasodott, de saját neművel. Ez nagyon megdöbbentett, mert ugye mégiscsak egyházi iskolából ismerjük egymást, de ugye ez nem PREDESZTINÁLJA előre az embert, hogy mindenki keresztény lesz. Már bocsánat, de ez tényleg így van. Pont most olvastam egy cikket egy kiugrott katolikus papról, aki felvállalta a melegségét, elhagyta az egyházat, de közben örökbe fogadott egy gyereket... Szóval lehetne erről vitázni meg érveket felhozni, de minek? Jól esett, hogy megosztotta velem, de az biztos, hogy nem fogok ajtóstól a házba rontani és JÓL MEGEVANGELIZÁLNI. Én ebben nem hiszek. A példamutatásban és a helyes útirányban azonban igen. 

Szóval mostanában arról is olvastam, hogy bár sokan szeretnének gyereket heterók, nekik sem lehet. Ezen is gondolkoztam. Én a bulizásban sem hiszek. Nem hittem sohasem. Én magam sohasem voltam bulizós alkat. Nem szerettem, kényelmetlenül éreztem magam ilyen helyeken. Frusztrált. Meg zavart, hogy észrevesznek. Tudom, hogy ez sokaknak nem okoz problémát, én azok közé tartoztam, akiknek nagyon igen. (Sok minden összefüggésben jár ez most a fejemben, a Bridgerton családot is megnézve a tévében - amiről majd írok később, egyszer.., meg sok ismerősöm élethelyzetét látva...)

                

Nem túl sokat voltam diszkóban, vagy zajos helyeken. Egyszer-egyszer elmentem a bátyáimmal, mert akkor biztonságban voltam (legalábbis úgy gondoltam), de a bátyáim pont csajozós típusok voltak, én meg halálra untam magam ezeken a helyeken. A zene hangos volt és üvöltött, nem lehetett beszélni, mert én ugyan nem táncoltam (ellenben Jane Austen idejében, ahol fontos volt, hogy hányan kérnek fel táncolni - így valószínűleg abban a korban vénlány maradtam voltam...), de szívesen beszélgettem és sétáltam. Inkább alternatív klubba jártam, de azzal meg az volt a bajom, hogy bár a zenét szerettem, a csapat egy része alkoholos befolyásoltság alatt állt (értsd: Részeg volt), a másik meg szerintem anyagozott. De én ebből persze naívan nem vettem észre semmit. Mert legszívesebben otthon feküdtem az ágyban egy jó könnyvvel és olvastam, vagy tévét néztem. Emlékszem, egyszer nem mentem el egy randira, mert a Polip című olasz, izgalmas krimi ment a tévében. :)

Mindenesetre azt gondolom, (így visszakanyarodva arra, amiről írni akartam), hogy egyre többen küzdenek a meddőséggel. Ugye ti is észrevettétek már? A bibliai történetekben is sokszor olvasunk arról, hogy ez és az a nő meddő volt, de Isten adott nekik gyermeket. Mert a hitük megvolt. 

Sok ismerősömet, barátomat érintette és érinti a meddőség. Nem sikerült nekik, nem lehet nekik... Mivel érdekel a téma, utána olvasgattam, és sokat gondolkodom ezen a témán. Azt olvastam mostanában, hogy egyre több olyan tényező válik nyilvánvalóvá, amelyek csökkentik a fogamzás esélyét. Sajnos a nemzőképtelenség egyre többet jelentkezik férfiaknál. Olvastam egy cikket, amelyik arról szólt, hogy volt egy vizsgálat, ahol önként jelentkező egyetemistákat vizsgáltak, és azt nézték, hogy az egyetemi fesztivál után hogyan változik a hímivarsejtszámuk. Ilyenkor nagyon sok alkoholt fogyasztanak, dohányoznak, éjszakáznak és sokat szexelnek. A vizsgálat azt mutatta, hogy - és ezt idézem: "Azt tapasztalták, hogy egy hét bulizás után nem csupán a hímivarsejtek száma csökkent, hanem még a sejtkárosító rekatív oxigéntermékek (szabad gyökök) mennyisége is megnőtt az ondóhólyagban." Azaz ez azt igazolja, hogy az ilyen életvitel is csökkentheti a férfiak nemzőképességét. Sajnos már fiatal korban elkezdődhet. 

Nagyon meg kell mentenünk a gyerekeinket. Nagyon oda kell figyelni arra, hogy mire tanítjuk meg őket, és milyen elveket adunk nekik. Persze ez elég nehéz, de azért ne adjuk fel! :)

Mindenesetre érdekesek voltak ezek a cikkek, hírek... Gondoltam, megosztom ezeket, mert foglalkoztat.