Kihívás - Pihenés a hintaágyon

 Egy-egy nyugalmas pillanat mindenképpen fontos az ember életében. És mint mindenki más, én is szeretem, ha van egy kis időm pihenni. És milyen érdekes, ezt az anyósom hintaágyában tudom megvalósítani a legjobban. Hihetetlen, nem igaz? 

Régebben annyira görcsöltem azért, hogy jó legyek, megfeleljek az elvárásoknak, de már eltelt 16 év, és a helyzet nem változott. Az anyósom szeret (Szerintem), bár még sohasem mondta nekem. Az anyósom kedvel engem, bár ezt sem mondta még nekem. Egyszer azt mondta, hogy ne is várjak arra, hogy pozitívan fog nyilatkozni, de én minden ellenére tudom, hogy kedvel. 

Voltak küzdelmeink az elején, és bár soha semmibe nem szól bele, amit nagyon kedvelek és elismerek vele kapcsolatban, azért erősen éreztette, hogy messze le vagyok maradva mögötte. Én ezt persze nem így érzem, kivéve a főzést, amit elismerek, hogy sokkal jobban műveli, mint én, de azért a többi dologban ez nem jellemző. 

Ezért egy idő után már nem fontos,hogy mit gondol, és mit mond rólam. 

Már nem vagyok az a meny, aki elsőre ugrik segíteni vagy ilyesmi. Inkább kimegyek a kertjébe, és belefekszem a  hintaágyába. Élvezem a napsütést,és ennyi.(A kép nem mostanában készült, de a hangulatát az egésznek vissza tudja adni.) 

Szóval, ha valamit megtanultam az anyósokkal kapcsolatban,az az, hogy ha szeret, akkor valahogy értésedre adja, ha meg nem,akkor teljesen mindegy, hogy mit csinálsz. NEm igaz?