Ilyenünk is van. Több. Pedig utálom a lomos fiókokat, mert csak gyűlik benne a sok felesleges vicik-vacak, aztán meg nem tudsz tőlük megszabadulni. Nálunk Férj a gyűjtögető kategóriába tartozik (ezt vallja is), én meg ideges leszek tőle. Nála a "Jó lesz valamire!" felkiáltás rendszeres, és elnézem, ahogy szétszedi, és "megmenti" későbbre, ami aztán később nem lesz meg.
Na, én egyszer csináltam egy fiókot, ahová betettem mindenféle számára fontos eszközt, mert úgy gondoltam, rendes vagyok, és ki tudja... Teljesen büszke voltam magamra, hogy nekem nincs ilyenem, de aztán rá kellett jönnöm, hogy van.
Bár én nem vallom magam gyűjtögetőnek, mert könnyen kidobok dolgokat. De az az igazság, hogy vannak érzelmi kötődésű dolgok, amiket nem szívesen dobok ki. Ezek papírok, rajzlapok, fecnik, apró kis emlékek, amiket az évek során összegyűjtöttem. Szóval, nekem is van egy lomos fiókom. Minden egyes takarítás alkalmával szanálom belőle a dolgokat, de akkor is, örök emlékek vannak benne. Egy rajz egy tanítványtól, egy könyvjelző a gyülekezetből, apróságok, amiket a gyerekeim készítettek. Ezektől nem igazán akarok megszabadulni. De a felesleges dolgoktól persze, hogy igen.
Mégis úgy gondolom, hogy a Lomos fiók egy nagyon fontos része egy család házának. Úgyhogy én megtartom.
Igen, kell egy hely, ahol tárolod az emlékeidet még akkor is, ha foglalja a helyet. Jó néha elővenni a gyerekek rajzait, ékszereket, kis csetreszeket, amik soha nem kellenek már, de emlékeztetnek valamire vagy valakire. Van, aki vallja, hogy ha egy évig nem használtad, akkor dobd ki. Igen, de rendszerint másnap mégis kell.
VálaszTörlésTeljesen igaz! :)
Törlés