28. Lomtalanítás - Íróasztal, írószerek

Na, itt nálam ez sosincs rendben. Zsófi íróasztala igazi művészi káoszt képvisel. Minden is rajta van, és mindent meg is talál rajta. Az én íróasztalomon szintén minden van. Már régóta nem arra funkcionál, ami a nevét takarja, inkább tároló hely, ahová mindenki mindent lepakol. Amikor rendet rakok rajta, mindent elpakolok, kb. 1-2 nap, és újra megtelik. Leginkább könyvekkel, füzetekkel, ceruzákkal, mert a családom szerint ez a legjobb hely, ahová lehet pakolni. Szerintem is, és én is telepakolom az asztalt, és egy idő után hegyek, hegységrendszerek keletkeznek rajta. Ez elszomorít, de nincs mit tenni, kezdem elölről. Nem mindig, mert vannak időszakok, amikor nincs rá időm, akkor, ha keresünk valamit, csak tippelgetünk.  :)

Egy időben rendszeren kiakadtam emiatt, mert nem volt helye a laptopomnak, aztán már elengedtem. Megoldom máshogy. 

Most, hogy nagytakarításba fogtam, és immáron sokadjára rendbe tettem, egy darabig kitart, de még mindig nem az igazi. Mondom én, hogy kellene nekem egy könyvtár-és dolgozószoba! De ez még csak álom marad!

Az írószereim szépen rendben vannak, mert azokat szeretem. A ceruzákat és színes ceruzákat rendszeresen hegyezem / faragom, a tollaimat minden hónapban kipróbálom, hogy fognak-e még. Szépen rendben tartom őket, bár néha a gyerekeimnek pont az én dolgaimra van szüksége. :) 

Szóval, ez az egyik olyan hely, amivel nem könnyű bírni, de küzdök érte. Meg azért, mert remélem, hogy egyszer lesz egy olyan íróasztalom, ahová én is tudok pakolni. :)