Egy kérdést kaptam, válaszoltam. Sokadjára.

Tudom, hogy régen írtam. Nem is tudom, hogy mikor fogok ide jutni... Annyi minden történt és történik, hogy  csak kapkodom a fejem. Év vége, ballagás, igen Zsófim elballagott az általános iskolából, ami kicsit sokként ért, de közben meg eléggé izgatott vagyok. Félelmeim vannak. Nem a gyerekeim miatt, hanem az új iskola irányába, de erről majd később. Aztán volt családi ballagás, eljöttek a szüleim, a tesóm, a lánya, a sógorom és a lánya, Férj nagybátyja és felesége... Szóval kb. 15-en voltunk, sok ember. 

Én akkor nem főztem. Rendeltem. Mert a családban csak mi vagyunk vegetáriánusok, és így is igyekeztem minimalistára vinni a dolgot, ami - ismerve az én anyukámat - nem mindig sikerült. De túl vagyunk rajta, és most már jobb.

Azóta viszont megállás nélkül táboroztatok, és már kicsit elfáradtam. Nem maga a tábor fárasztott el, hanem a meleg, ami adatott nekünk, és egy-két furcsa dolog, ami meglepett felnőtt emberekkel kapcsolatban. De megyünk tovább, és jobb lesz!

 

Szóval, többen kérdezték tőlem, - mostanában mindig előjön, és nagy a kérdés -, hogy Miért vagyok vegetáriánus? Miért jó nekem? Nem vagyok-e éhes? 

Annyit szoktam válaszolni: NÉZZ RÁM! Szerinted úgy nézek ki, mint aki éhezik? De komolyan? 

Nem tagadom, sohasem tagadtam, hogy a 3 gyerek után maradt rajtam némi plusz kiló, de teljesen jól tudok vele együtt élni. Tudatosan elhatároztam, hogy nem fogom bántani magam, nem fogyókúrázok, nem lesz lelkifurdalásom, hogy itt ott gömbölydedebb vagyok. 

Cuki volt az egyik munkatársam, aki azt mondta nekem, hogy Szerinte milyen jó az alakom! :) Mondtam neki, hogy köszi, és valóban, az őskori leletek azt bizonyítják, hogy annak a kornak a női mintapéldánya vagyok. Mindenhol nagy és mindenhol gömbölyű. :)

Na, ezért lepett meg a kérdés, mert nem értettem. Évek óta ezt kérdezik, és én évek óta ugyanazt válaszolom. 

Szeretek enni. Tényleg. Főzni nem mindig. Most 2 hete nem is főztem még, az iskolai menzán vagyok, amitől rendesen szenvedek! Egy húsevő családból jöttem. Mi az Alföldön rendesen tartottunk háztájit, amit mi neveltünk fel, és mi vágtunk le. Az az állat zöldön élt, és igazán jó dolga volt. Ahogy ma hirdetik ezeket az állatokat, BOLDOG volt! Sokan voltunk a családban, és nálunk nagymamám volt a nagy művész szakácsnő, aki mindig finomakat főzött. Anyukám is sokat főzött, de ő nem a mama volt. A nagymamák másak. Szerintem az ő főztjük mindig finomabb. A gyerekeimen látom. :)

Itthon nincs meg a közös étkezés öröme, mert mindenki máskor jön haza, más időpontban, máskor éhes. 😟 A gyülekezeti, szombati közös étkezések sokat jelentenek nekünk, bár az utóbbi időben nem igazán járunk gyülekezetbe, de ez is egy másik téma.

Azért is van a blogomnak EZ a része, mert szívesen megosztom azt, hogy mit eszünk, miket főzök, de az igazság az, hogy ez a blog nem gasztroblog, hanem csak ilyen mindenféle, ami foglalkoztat, érdekel. Köztük ez is. Sokkal profibbak is vannak, akiket érdemes olvasni e témában. 

 Ez a jelszavam e tekintetben! :)

Én igazából mindig is vékony lány voltam, sohasem volt gond a súlyommal. Soha nem fogyókúráztam, nem kellett. Rengeteget mozogtam, sportoltam, meg alkatilag is olyan voltam. Bár tény és való, hogy gyerekkoromban nagyon válogatós voltam. Vendégségben sohasem ettem húst, mert nem a mi portánkról került ki. Aztán egyszer egy disznótor olyan hatással volt rám, hogy nem bírtam soha többé úgy nézni egy állatra, hogy megegyem. Imádtam a kacsahúst, és egy idő után már csak azt láttam, hogy milyen cukik, és nem bírtam volna, ha étkezési céllal lenne az asztalomon. 

Szóval, így indult. Nem mondom, hogy egyik napról a másikra, de elég hamar sikerült átállnom. A családom nem volt túl boldog. Mint általában. Nem igazán tudnak az emberek mit kezdeni a helyzettel. Egy étteremben sem, nemhogy egyszerű háziasszonyok.

Persze, figyelni kell rá, meg tudni, hogy mit milyen mértékkel. Mert a húsevő magatartás a társadalmunkban is mértéktelen. 

Néha kacérkodtam, hogy vegán leszek, és sokszor magamnak készítek is ilyen jellegű ételeket, de nem lettem vegán. A túrót szeretem, így helytelen lenne azt mondani, hogy ez az út az én utam. Ám ha bárhová elmegyünk, és van ez a lehetőség, akkor mindig élek vele. :)

Higgyétek el, hogy nem macerásabb elkészíteni ezt, mint a húst, aminek lehet, hogy nyers marad a közepe. Pl. volt egy ilyen élményem is, amikor eljegyzésen voltunk, és a rántott csirkecomb véres volt. Azóta sem tudok ránézni erre az ételre. Ha megnézitek a receptjeimet, akkor látjátok, hogy nem bonyolult elkészíteni. Csak fejben kell átállni.