4. nap - Fonyód

Be kell valljam, a 4. napra már nagyon elfáradt a társaság. Küzdöttünk azzal, hogy fájt mindenünk, le voltunk égve és meleg volt, de a gyerekek ismét a Balatonra vágytak, így ismét nekivágtunk. 

Ráadásul Kata előző nap összebarátkozott egy kislánnyal, ami nagy szó, mert elég gátlásos és lassan nyílik, de alakulni látszik valamiféle nyitottság, ami nagyon jó. És megbeszélték, hogy találkoznak. 

El is indultunk, fürödtünk is, de annyira látszott az egész családon, hogy nem akarunk itt lenni, úgyhogy elég hamar hazamentünk.

A Balaton számomra ekkor már nagyon büdös volt. És egyre rosszabb volt. Bocsánat a Balaton-imádóktól, én is szeretem, de a szagokat nem. Nehezen voltam benne szívesen, de persze a gyerekekkel bementem.

Itt is látszik, hogy nem voltak sokan. Tavaly mozdulni sem lehetett a vízben sem.

Hát, én is belementem. :) Nem célom a habtestemet mutogatni, csak szeretném, ha éreznétek azt a hősiességet, amivel rábírtam magam, hogy belemenjek. Ráadásul leégve és fájdalmakkal telve. Úgyhogy tényleg hősies dolog volt részemről. Higgyétek el! :)

Az egész strandolást Kata élvezte a legjobban, őt alig bírtuk kiszedni a vízből. Már lila volt a szája, akkor is mondta, hogy ő bizony még nem jön ki, és jól érzi magát. Pedig annyira nem volt rossz a víz, mármint "hidegileg", de azért nekünk a parton már unalmas volt. Nagylány látványosan szenvedett, Kisfiam nem tudta eldönteni, hogy visszamenjen-e, vagy se... Én meg haza akartam menni. Mármint Mórra. Hirtelen honvágyam lett, de az ember összeszedi magát és a gyerekeiért - tényleg csak azért - jól érzi magát.

Hazudnék, ha meg kellene játszanom azt, hogy szeretem a vízparti nyaralásokat. A hegyek között szeretek nyaralni (Bózsva), de erre idén nem volt lehetőség a karantén miatt. Vagyis lett volna, de akkorra már programunk volt. :(

Miután a család úgy döntött, hogy inkább a hűvösebb házat választja, Nimród kérésére még beugrottunk a büfébe, ahol megettük a LÁNGOST, ami minden alkalommal jár és nélkülözhetetlen. De csak mi Kisfiammal. Szeretem ezt a büfét, mert minden évben van valamilyen vicces felirat mellette. 

Nos, a büfében készítettem ezeket a DE FÁRADTAK VAGYUNK! - fílingű képeket. Mintha csak tényleg nem pihenni mentünk volna. Egyébként nem, mert 3 gyerekkel a Balatonra sohasem pihenni megy az ember. :)

 Nimród és a lángos - Fáradt feje van, de megette az egészet.

 Zsófi is fáradt volt, ő vegaburgert kért. Örülök minden ilyen kezdeményezésnek, még akkor is, ha a vegaburgert csak sajttal tudják elképzelni. De nekem már a szándék is elég! :)

Kata volt az, aki semmit sem változtatott étkezési szokásán, ő ugyanis ilyenkor mindig, de mindig sült krumplit kér ketchuppal. Pedig jó evő, de nála valahogy a Balaton mindig ezt hozza ki. :)

Fáradtan botorkáltunk haza, és alig vártuk a pihenést. A gyerekek rögtön fagyizni akartak, de mondtam nekik, hogy este visszajövünk, úgyis kb. 5 percre van tőlünk a fagyizó. Muszáj volt hazamenni és pihenni, mert mindenki tiszta fáradt, hisztis és nyűgös volt. A meleg azért kicsinálja az embert. :)

És ahogy megígértem nekik, estefele visszamentünk a fagyizóba. Nosztalgia-fagyizó a neve, és a dekoráció is jellemző rá.

És megtörtént az utolsó fagyizás.

 

 

Szóval, jövőre ismét jövünk!

Legalábbis reméljük.

3. nap - Fonyód

A gyerekek már nagyon tűkön ültek, hogy mikor mehetnek bele a vízbe. 2 napig - bár jó idő volt, előtte az idő lehűlt, így más programokat csináltunk, de tudtuk, hogy nem ússzuk meg. És azt is tudtuk, hogy én semmiképpen nem úszom meg. Mármint, hogy belemenjek a Balatonba. Férj állapota miatt neki ez nem lehetett, nem kockáztattuk meg, hogy ott is gond legyen, így én hősiesen feláldoztam magam.
De nem túlzok, tényleg hősies volt a részemről.
Én ugyanis - lehet, hogy nem leszek most népszerű - nem szeretem a Balatont. Mármint magát a környéket és a látnivalókat imádom, de belemenni a Balatonba nem szeretek. Minden évben leküzdöm azt az allergiát, ellenszenvet, amit látok. Idén is így volt. Büdös volt a víz, halott állatotok úszkáltak benne, mindenféle "izéállat" volt benne (finnyás vagyok, na!), és egyébként is!
Ám mivel a gyerekek nagyon szeretik, én pedig a gyerekeimet, ezért megtettem, amit lehetett. Értük. Másért nem is tenném meg.

De még indulás előtt - mert csak délután mentünk ki - azért volt a szálláson is teendő.  A két kép nem egyszerre készült, de ezek igen fontos mozzanatok voltak. Kisfiamat sikerült rábeszélni a mosogatásra. Elég kényes az ilyesmire, mindig megjegyzéseket tesz arra, ha valami koszos, vagy van rajta egy pötty is. Nem egyszerű eset a fiatalember, így megszavaztam (igen, én egyedül), hogy egyik nap reggel övé a mosogatás. Hősiesen meg is csinálta. Zsófinál ez természetesebb (bár ő sem jelentkezik erre a feladatra önként), de Nimródnál igazi csoda volt. :)
És hát persze, hogy a délelőttnek (amíg még nem volt nagyon meleg) része volt a homokozás. Ők ketten nagyon jól megvannak egymással. Nagyon szeretnek egymás társaságában lenni, és annyira édesek, ahogy játszanak. Persze, elsőszülött, lévén már tinédzser nem ereszkedik le közéjük, ő éppen az "egyedül akarok lenni" időszakát éli. :)

   

Az elindulás pillanata, mindenféle eszközzel felszerelkezve. :)

Ezen a képen az látszik, hogy alig voltak a vízben. Tavaly alig lehetett helyet találni, de most nagyon kevesen voltak. Én ennek örültem, mert így láthattam, hogy merre járnak a gyerekeim.

Persze voltunk strandbüfében is. Én már untam a sült krumpli és rántott sajt verziót, mert hát vegáknak mindenhol azt adják, a gyerekek szimplán csak sült krumplit kértek ketchuppal (a joker étel! :) ), míg Férj a hekkre szavazott. A Balatonon ez dukál. :) Így én maradtam a salátánál és a palacsintánál. Képeket elfelejtettem fotózni. A palacsinta jó volt. :)

Ezt az autót a hazafele úton láttam.

És persze, hogy készítettünk egy kettesben a Balatonnál romantikus képet. :)

Arról nem is beszélve, hogy hazafelé újra útba ejtettük a kedvenc fagyizónkat. A két kicsi a szokásos fagyit választotta, ők aztán ebből nem engednek. Nimród pl. semmi újat és újfajtát nem kóstol meg. A csoki fagyi a biztos választás mindig.

Amíg vártunk, nyomtunk egy közös képet Nimróddal. Látszik, hogy mennyire leégtem. Mondjuk az nem, hogy kb. ugyanennyire fájt is.

Férj poénkodott, hogy megeszi mindkettőt (és valószínűleg meg is bírta volna), de a másik Nagylányé volt. :)

Én maradtam a szokásos (mert én is a megszokások embere vagyok) somlói galuskánál. 

 

Miután hazaértünk, mindenki úgy elfáradt, hogy csak na. Leégve küzdöttünk a fájdalommal (pedig többször erősen és vastagon bekentem mindenkit), de ez így sikerült. 

Én viszont be voltam sózva, mert olvastam, hogy létezik Fonyódon egy villa-negyed, és én nagy rajongója vagyok a kastélyoknak, meg kúriáknak. Az egyik hobbim, hogy eladó házakat nézegetek mindenhol, neten. A gyerekek már jól kezelik, mert az elején komolyan vették, hogy elköltözünk, de most már jól kezelik, belemennek a játékomba, és ők is tervezgetnek velem. :)

Szóval, elmentünk Férjjel a villa-negyedhez, nem volt messze a szállástól, és én villákat nézegettem és fotóztam. Majd néhány képet megosztok erről, mert érdekes volt.

Az egyik kedvencem volt.

De ezt kerestem.Igazából ezért indultunk el. Férj tudja, és most már ti is, hogy nagy operett-rajongó vagyok. Valószínűleg a szüleim révén, vagy ők voltak ilyen hatással rám, de Huszka Jenő Bob hercege az egyik kedvencem. És megtaláltam ezt a villát, ahol dolgozott és ahol nyaralt.

A villa, ami miatt elindultam erre az útra. Sajnos nagyon elhanyagolt, ahogy a legtöbb régi. Kár értük.

Egy hangulatos út a Balaton partján.

Szóval, egy igen fárasztó és fájdalmas nap után voltunk, aznap este nem kellett altatni senkit. Így vártuk a következő napot.

Folyt.köv.

2. nap - Fonyód

Amikor nyaralni megyünk, szeretünk érdekes helyeket felfedezni, megtalálni, rátalálni. Mi azok a típusú szülők vagyunk, aki elsősorban az élményben hisznek és az élmény ajándékában. Ezért mindig, ahová megyünk, igyekszünk különleges helyeket felfedezni.
Idén ilyen volt a Dínó-és Kalandpark Reziben, ahová úgy szerveztük az utazást, hogy a gyerekeknek nem mondtuk meg, csak azt, hogy meglepetés helyre megyünk. Persze, utazni kellett egy kicsit, mert ez másik megyében volt, de én nagyon örültem, mert legalább elmondhattam, hogy végre jártam Zala megyében, még ha csak Reziig is jutottam. :)
 
Nem igazán szeretem a dínókat, és nem szeretem azt a tudatot, ami körbeveszi őket. Nem hiszem, hogy millió évezredekkel ezelőtt éltek. De valamiért a gyerekek - minden gyerek - szereti őket, így gondoltuk, jó ötlet lesz, és nem csalódtunk. Nagyon tetszett nekünk ez a park, már mondták is, hogy jövőre is jöjjünk ide vissza. :)

Mindenféle dínóval találkozhatott az ember. Én nem annyira szeretem a dínókat, és nem is lelkesedtem a mese iránt sem, amit a tévében is adtak egykor. Már nem emlékszem mi volt a címe, csak dínók utaztak különböző korokba, hogy megismerjenek más dínókat. :)

Mutatom, mi volt az egyik legnépszerűbb a családban. Több képet is készítettem erről, mert nagyon élvezték, és a Park részéről is jó ötlet volt. Nálunk még Férj is bevállalta egyedül és olyan jól elvolt, mint egy kisgyerek. :)

 

 

 

Mutatom! :)

Amit még nagyon élveztek (a sok játék mellett) az az Kincsmosás volt. Vettél egy zacskót, és mindenféle kincset lehetett kimosni belőle. Nagyon vicces volt. És persze, hogy ebbe is beszállt apa. Ha még nem mondtam volna, néha úgy érzem, hogy 4 gyerekem van, de IMÁDOM őket!

A kincs!

Aztán jöttek a sok vicces és aranyos játékok, amit persze, hogy mindet kipróbáltuk. Sorba mindet és volt, hogy többször. 

Vágtattunk Dínókon.

Utaztunk Dínó vonaton!

Lecsúsztunk mindenen, ezt is nagyon sokszor.

Még én is bevállaltam a tériszonyommal és a bátortalanságommal. De Zsófi legalább élvezte. :)

Falat másztunk, csak lightosan :)

Megültük a bikát.

Minigolfoztunk, bár ez a pálya nem volt jó. A legjobban a balatongyöröki minigolfpályát szeretjük!

Kicsit vízitekertünk.

Szörföztünk, amit Kata a legjobban szeretett. Ide sokszor visszajöttünk.

Ugráltak a gyerekek, és tényleg azt kell mondjam, hogy Kata volt ebben a legjobb. Ő nagyon élvezte.

Így is ugráltak. :)

Vajon ki lesz a Dínók vacsorája?

Az én fiókáim

Dínógolás :)

Készülés a mászásra

 

Másztak

Elfáradtunk.
Késő délután értünk haza, leégve és energiát vesztve, de azért este még belefért a fagyizás a kedvenc fagyizónkban. :)

Somlói. Ha Fonyódon járunk, csak itt eszek somlóit.

Nagyon jó kis nap volt. Még akkor is, ha nagyon leégtem. Én nem igazán bírom a Napot, vagy a Nap nem bír engem, de mindig úgy nézek ki, mint egy rák vagy cékla.

Folyt.köv.