3. nap - Fonyód

A gyerekek már nagyon tűkön ültek, hogy mikor mehetnek bele a vízbe. 2 napig - bár jó idő volt, előtte az idő lehűlt, így más programokat csináltunk, de tudtuk, hogy nem ússzuk meg. És azt is tudtuk, hogy én semmiképpen nem úszom meg. Mármint, hogy belemenjek a Balatonba. Férj állapota miatt neki ez nem lehetett, nem kockáztattuk meg, hogy ott is gond legyen, így én hősiesen feláldoztam magam.
De nem túlzok, tényleg hősies volt a részemről.
Én ugyanis - lehet, hogy nem leszek most népszerű - nem szeretem a Balatont. Mármint magát a környéket és a látnivalókat imádom, de belemenni a Balatonba nem szeretek. Minden évben leküzdöm azt az allergiát, ellenszenvet, amit látok. Idén is így volt. Büdös volt a víz, halott állatotok úszkáltak benne, mindenféle "izéállat" volt benne (finnyás vagyok, na!), és egyébként is!
Ám mivel a gyerekek nagyon szeretik, én pedig a gyerekeimet, ezért megtettem, amit lehetett. Értük. Másért nem is tenném meg.

De még indulás előtt - mert csak délután mentünk ki - azért volt a szálláson is teendő.  A két kép nem egyszerre készült, de ezek igen fontos mozzanatok voltak. Kisfiamat sikerült rábeszélni a mosogatásra. Elég kényes az ilyesmire, mindig megjegyzéseket tesz arra, ha valami koszos, vagy van rajta egy pötty is. Nem egyszerű eset a fiatalember, így megszavaztam (igen, én egyedül), hogy egyik nap reggel övé a mosogatás. Hősiesen meg is csinálta. Zsófinál ez természetesebb (bár ő sem jelentkezik erre a feladatra önként), de Nimródnál igazi csoda volt. :)
És hát persze, hogy a délelőttnek (amíg még nem volt nagyon meleg) része volt a homokozás. Ők ketten nagyon jól megvannak egymással. Nagyon szeretnek egymás társaságában lenni, és annyira édesek, ahogy játszanak. Persze, elsőszülött, lévén már tinédzser nem ereszkedik le közéjük, ő éppen az "egyedül akarok lenni" időszakát éli. :)

   

Az elindulás pillanata, mindenféle eszközzel felszerelkezve. :)

Ezen a képen az látszik, hogy alig voltak a vízben. Tavaly alig lehetett helyet találni, de most nagyon kevesen voltak. Én ennek örültem, mert így láthattam, hogy merre járnak a gyerekeim.

Persze voltunk strandbüfében is. Én már untam a sült krumpli és rántott sajt verziót, mert hát vegáknak mindenhol azt adják, a gyerekek szimplán csak sült krumplit kértek ketchuppal (a joker étel! :) ), míg Férj a hekkre szavazott. A Balatonon ez dukál. :) Így én maradtam a salátánál és a palacsintánál. Képeket elfelejtettem fotózni. A palacsinta jó volt. :)

Ezt az autót a hazafele úton láttam.

És persze, hogy készítettünk egy kettesben a Balatonnál romantikus képet. :)

Arról nem is beszélve, hogy hazafelé újra útba ejtettük a kedvenc fagyizónkat. A két kicsi a szokásos fagyit választotta, ők aztán ebből nem engednek. Nimród pl. semmi újat és újfajtát nem kóstol meg. A csoki fagyi a biztos választás mindig.

Amíg vártunk, nyomtunk egy közös képet Nimróddal. Látszik, hogy mennyire leégtem. Mondjuk az nem, hogy kb. ugyanennyire fájt is.

Férj poénkodott, hogy megeszi mindkettőt (és valószínűleg meg is bírta volna), de a másik Nagylányé volt. :)

Én maradtam a szokásos (mert én is a megszokások embere vagyok) somlói galuskánál. 

 

Miután hazaértünk, mindenki úgy elfáradt, hogy csak na. Leégve küzdöttünk a fájdalommal (pedig többször erősen és vastagon bekentem mindenkit), de ez így sikerült. 

Én viszont be voltam sózva, mert olvastam, hogy létezik Fonyódon egy villa-negyed, és én nagy rajongója vagyok a kastélyoknak, meg kúriáknak. Az egyik hobbim, hogy eladó házakat nézegetek mindenhol, neten. A gyerekek már jól kezelik, mert az elején komolyan vették, hogy elköltözünk, de most már jól kezelik, belemennek a játékomba, és ők is tervezgetnek velem. :)

Szóval, elmentünk Férjjel a villa-negyedhez, nem volt messze a szállástól, és én villákat nézegettem és fotóztam. Majd néhány képet megosztok erről, mert érdekes volt.

Az egyik kedvencem volt.

De ezt kerestem.Igazából ezért indultunk el. Férj tudja, és most már ti is, hogy nagy operett-rajongó vagyok. Valószínűleg a szüleim révén, vagy ők voltak ilyen hatással rám, de Huszka Jenő Bob hercege az egyik kedvencem. És megtaláltam ezt a villát, ahol dolgozott és ahol nyaralt.

A villa, ami miatt elindultam erre az útra. Sajnos nagyon elhanyagolt, ahogy a legtöbb régi. Kár értük.

Egy hangulatos út a Balaton partján.

Szóval, egy igen fárasztó és fájdalmas nap után voltunk, aznap este nem kellett altatni senkit. Így vártuk a következő napot.

Folyt.köv.