Be kell valljam, a 4. napra már nagyon elfáradt a társaság. Küzdöttünk azzal, hogy fájt mindenünk, le voltunk égve és meleg volt, de a gyerekek ismét a Balatonra vágytak, így ismét nekivágtunk.
Ráadásul Kata előző nap összebarátkozott egy kislánnyal, ami nagy szó, mert elég gátlásos és lassan nyílik, de alakulni látszik valamiféle nyitottság, ami nagyon jó. És megbeszélték, hogy találkoznak.
El is indultunk, fürödtünk is, de annyira látszott az egész családon, hogy nem akarunk itt lenni, úgyhogy elég hamar hazamentünk.
A Balaton számomra ekkor már nagyon büdös volt. És egyre rosszabb volt. Bocsánat a Balaton-imádóktól, én is szeretem, de a szagokat nem. Nehezen voltam benne szívesen, de persze a gyerekekkel bementem.
 |
| Itt is látszik, hogy nem voltak sokan. Tavaly mozdulni sem lehetett a vízben sem. |
 |
| Hát, én is belementem. :) Nem célom a habtestemet mutogatni, csak szeretném, ha éreznétek azt a hősiességet, amivel rábírtam magam, hogy belemenjek. Ráadásul leégve és fájdalmakkal telve. Úgyhogy tényleg hősies dolog volt részemről. Higgyétek el! :) |
Az egész strandolást Kata élvezte a legjobban, őt alig bírtuk kiszedni a vízből. Már lila volt a szája, akkor is mondta, hogy ő bizony még nem jön ki, és jól érzi magát. Pedig annyira nem volt rossz a víz, mármint "hidegileg", de azért nekünk a parton már unalmas volt. Nagylány látványosan szenvedett, Kisfiam nem tudta eldönteni, hogy visszamenjen-e, vagy se... Én meg haza akartam menni. Mármint Mórra. Hirtelen honvágyam lett, de az ember összeszedi magát és a gyerekeiért - tényleg csak azért - jól érzi magát.
Hazudnék, ha meg kellene játszanom azt, hogy szeretem a vízparti nyaralásokat. A hegyek között szeretek nyaralni (Bózsva), de erre idén nem volt lehetőség a karantén miatt. Vagyis lett volna, de akkorra már programunk volt. :(
Miután a család úgy döntött, hogy inkább a hűvösebb házat választja, Nimród kérésére még beugrottunk a büfébe, ahol megettük a LÁNGOST, ami minden alkalommal jár és nélkülözhetetlen. De csak mi Kisfiammal. Szeretem ezt a büfét, mert minden évben van valamilyen vicces felirat mellette.
Nos, a büfében készítettem ezeket a DE FÁRADTAK VAGYUNK! - fílingű képeket. Mintha csak tényleg nem pihenni mentünk volna. Egyébként nem, mert 3 gyerekkel a Balatonra sohasem pihenni megy az ember. :)
Nimród és a lángos - Fáradt feje van, de megette az egészet.
Zsófi is fáradt volt, ő vegaburgert kért. Örülök minden ilyen kezdeményezésnek, még akkor is, ha a vegaburgert csak sajttal tudják elképzelni. De nekem már a szándék is elég! :)
Fáradtan botorkáltunk haza, és alig vártuk a pihenést. A gyerekek rögtön fagyizni akartak, de mondtam nekik, hogy este visszajövünk, úgyis kb. 5 percre van tőlünk a fagyizó. Muszáj volt hazamenni és pihenni, mert mindenki tiszta fáradt, hisztis és nyűgös volt. A meleg azért kicsinálja az embert. :)
És ahogy megígértem nekik, estefele visszamentünk a fagyizóba. Nosztalgia-fagyizó a neve, és a dekoráció is jellemző rá.
És megtörtént az utolsó fagyizás.
Szóval, jövőre ismét jövünk!
Legalábbis reméljük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése