Népek tábora - 5. nap

 Az 5. Nap Dél- Amerika egyik kis országába, Hondurasba látogattunk el. Mivel ők vidám nép, a bibliai történet is vidám volt. Miután kivonultak Egyiptomból, és Isten száraz lábbal vezette át őket a Vörös-tengeren, utána hálásak voltak, és örömünnepet ültek.

José és a kedves családja látogatott el hozzánk, akik együtt több,mint egy tucat nyelvet beszélnek. José mesélt a saját országáról, az életről, ételekről, állatokról. Sokan ide járnak búvárkodni, a színes korallok miatt.

Hondurasi népviseletben

Tudtátok, hogy egy avokádó fán kb. 600 avokádó terem meg? Nem? Mert mi sem tudtuk. Eddig.

A dinnye evés

után játszottunk hondurasi fogócskát, aminek a neve Landa. Ezt kellett kiabálni, ha megfogtak valakit. Megtanultunk spanyolul számolni tízig, és jött a hondurasi foci. Mert hát Hondurasban a gyerekek szintén fociznak. A játékvezetés spanyol nyelven folyt.

Ebédre Pizza Party volt, ahol minden elfogyott, pedig nem kis mennyiség érkezett.  Ittunk finom szörpöt is.  Játszottunk cukorvadászatot is. 

Délután, ahogy az már szokás nálunk, akiket szerettek volna, métázni mentek. Az egyik kedvenc sport a táborban. 

 

A többiek folytatták a gyöngyfűzést, és Zsófival készült sok- sok kis RiceLand is.  

 

A táborzárás után a szintén hagyományos jégkrémezés jött.

Be kell valljam, én nagyon elfáradtam, de a gyerekek valamiért mégsem igyekeztek haza

Így nézett ki egy útlevél a hét végére:

Véget ért. Szombaton még folytatódott, hiszen ez az igazi táborzárás. Ott a téma Isten országa volt, ahová mindenki vágyik és ahová el szeretne jutni. Remélhetőleg.

Fantasztikus!

Népek tábora - 4. nap

 A 4. nap ellátogattunk a mesebeli Afrikába, azon belül is a Kongói Demokratikus Köztársaságba. 

  

 

A mai bibliai történet a Szerecsen(etióp) komornyikról (pénzügyi vezető), szólt, aki hite által egy egész országot tett kereszténnyé.

Sokat énekeltünk, és még Zsófi is elővette a gitárját, ami nagy szó. Évek óta nem tudtam rábeszélni! Büszke voltam rá!

 

A gyülekezetünk egy tagja különleges utazásra vitt minket, hiszen 9 hónapot élt kint Kongóban. Mesélt az ottani életről, ételekről, állatokról. A Bongó majom mindenkinek tetszett. Az afrikai iskoláról, ahol dolgozott, és áram nélkül tanultak informatikát Meg az egészségügyi képzésekről a mangófák alatt. És megtanultunk egy afrikai mondást, miszerint: "Neked karórád van, nekem időm." Mert nem sietnek, és bár szegénységben élnek, de mindig boldogok. 

 

 

 

Ma sem maradt ki a dinnye a kínalatból, de konkrétan mindent felfaltak a gyerekek. 

 

Az ajándék táskácskák, nagyon népszerűek volt. 

 

Persze, sokat fociztak a fiúk, de csak az afrikai fiatalok példáját követték.

 

 

 Délután megkaptuk az idei tábori pólót, csoportkép is készült.

 

 Folytatódott, és befejeződött a sakkverseny is, és a versenybíró Nimród :)  kiosztotta az okleveleket. Persze, én is sakkoztam. 

 

Kint a kézműves sarokban Zsófival üveget festettek, ahol sok szép és különleges alkotás született.

 

Kakaós csigával, és útlevél ragasztással zárult a nap.

 

Fantasztikus!

A megígért Képben képek,

 amit a Népek táborához használtunk. 

Én felnőttként is szeretem az ilyeneket, a gyerekek meg kimondottan. :)

 Jó szórakozást!

Népek tábora - 3. nap

 Shalom.

Természetesen nem maradhat ki Izrael sem, amikor bibliai táborról van szó. 

Eszter könyve alapján megértettük, hogy hogyan lehet egy nő igazi hős, aki tesz az ő népéért. Az egyik kedvenc bibliai könyvem, naná!, hogy szívesen beszélek róla.

 

Megismertük a gonosz Hámán nevét, és megkóstoltuk a zsidó recept alapján készült Hámán füle sütit is.

 

Az írástudó "rabbink" segítségével kicsit megismertük Izraelt, az ételeit, a jellegzetességeit, kicsit a történelmét is. Hallhattunk sófárt és klezmer zenét, majd a bátrak megtanulhattak héberül betűzni, és elolvasni a Biblia első mondatát. 

 

 

 Kerestünk képben képet is. Ilyet. Majd hamarosan megosztom a többit is. :)

 Délután egy rövid sétára mentünk a fehérvárcsurgói kastély körül, ahol a mezítlábas park sem maradt ki. 

 

 

Ezután elkezdődött a várva várt Sakkbajnokság, ahová most 12-en neveztek. A versenybíró szerepét idén is Nimród látta el.  

 

Kiosztottuk a Dekázó- és Kapura rúgás verseny oklevelet is. Még cukorkát is kaptak a kérdésekre jól válaszolók. 

 

Volt persze kézműves lehetőség is. Gipszet festettek, meg persze a fiúk rendületlenül fociztak. Nimród néha lazított is.

 

Nemcsak a Hámán fülét kóstoltuk meg, hanem kovásztalan kenyeret is, hiszen a kivonuláskor ezt ették.

Egy nagypapától virágot is kaptam , ami persze a gyülekezeti termet fogja díszíteni.

 

Holnap újabb kalandra megyünk egy másik országba! 

Fantasztikus!