Nemcsak Jane Austennek vagyok lelkes rajongója, hanem P.G.Wodehousenak is, akit a testvérim mindig "vadhúsnak" hívott. Az eredeti neve Sir Pelham Grenville Wodahouse volt, és a barátai csak Plumnak becézték. Szegény, Szilvaként létezni! :) Mindenesetre szerintem ragyogó regényeket írt, és igazi karakter-bemutatós, megnevettetős. Először, kb. 15-16 lehettem, amikor rátaláltam a Forduljon Smith-hez című regényét, aztán jött a Kirabol a komornyikom, ami azóta is az egyik kedvencem.
Nem annyira szeretem azt a fajta angol humort, amit pl. Galla Miklós képvisel (ő számomra eléggé irritáló figura), és a Monty Python sem a kedvencem. De Wodehouse annyira finoman és olyan iróniával műveli az angol humort, hogy hangosan nevethetnéked támad.
Van néhány Wodehouse a polcomon, és el is határoztam, hogy újra nekifogok, és elolvasom mindet. Újra. De aztán a könyvtárban ráakadtam újakra, és persze, hogy azok jönnek most. Nevetni nagyon kell és nagyon fontos. És ehhez WODEHOUSET ajánlom a legjobban.
Amikor kezembe akadt ez a könyv, és elolvastam, tudtam, hogy a kedvencem között lesz. Annyira jó volt, és olyan fergeteges humor volt benne. És a legmegdöbbentőbb számomra, hogy rengeteg bibliai idézet, citálás olvasható, ami egy-egy mondatban nem kínos, hanem zavaró, hanem pont odaillik.
Monty Bodkin Hollywoodból újra Londonba tér, maga mögött hagyván összetört szívű titkárnőjét, Sandy Millert, mert Monty az angol női gyeplabdaválogatott játékosába, Gertrude Butterwickbe szerelmes. Ám a lány atyja feltételt szabott. Montynak egy teljes évig dolgoznia kell...
Higgyétek el, érdemes Wodehouset olvasni. Jót tesz a léleknek. Nálam már ott a következő. :)
Wodehouse nagyon jó. Én a Rengeteg pénzt szoktam minden évben elolvasni. Nagyokat nevetek rajta most is.
VálaszTörlés