Igyekszem!!!!

"Az érzéseim néha nagyon megijesztenek. Kérlek, légy velem gyengéd és megértő, hogy ne kelljen rosszalkodásba fojtanom a feszültségem. Ne feledd, én még csak tanulom kezelni az érzelmeimet!"

Annyira igyekszem, kisfiam!

Balkezesek nemzetközi Napja

van ma, amely a családban nálunk Férj és Kisfiam napja. (Kata még nem derült ki, de van rá esély.)

38 éve, 1976 óta világszerte augusztus 13-án ünneplik a Balkezesek Napját. Ezen a napon rendezvényekkel hívják fel a figyelmet a balkezesek problémáira a jobbára jobbkezesekre tervezett világban. Szinte senki nem tekinthető tisztán bal vagy tisztán jobbkezesnek. Nagyjából a népesség 10%-át tartjuk balkezesnek, azokat az embereket, akik íráshoz, kézi munkákhoz elsősorban bálkezüket használják. A balkezesek aránya Ázsiában kisebb, ennek valószínűleg vallási okokra visszavezethető tiltás az eredete. 

A balkezességhez vezető állapot lehet öröklött vagy szerzett. A gyermek azt a kezét használja gyakrabban, amellyel jobb eredményeket ér el, ha a ballal sikeres, akkor balkezes lesz. A balkezeseknél a jobb oldali agyfélteke a domináns, a jobbkezeseknél a másik. Sokáig erőszakosan próbálták a balkezes gyerekeket átszoktatni a "szép kezükre", s mai is vannak országok, térségek, ahol a bal kezet tisztátalannak tartják és csak intim testrészek mosdatására használják. Ott az idegenre is furcsán néznek, ha bal kézzel nyúl az ételért.


Szerencsére a világ nagy részén ez már a múlté, de a balkezesek társadalma most is egy olyan kisebbség, amely sok hátránnyal kénytelen szembenézni. Ma már készülnek használati tárgyak - ollók, konzervnyitók, mérőszalagok, órák stb. - kifejezetten a balkezeseknek, s vannak csak ilyen termékeket árusító szaküzletek is. A balkezesek kreativitása általában kiemelkedő, és sokan mutatnak kiváló hajlamot a zenéhez (van balkezes gitár, furulya, zongora is) vagy más művészetekhez.

Én még most nem aggódom emiatt. Férj nagyon kreatív, ügyes. Nimród is eléggé ügyes, bár írni nem annyira szeret. Az iskoláig meglátjuk, hogy hogyan alakulnak a dolgok. De addig még van 2 évünk! Jó esetben :)
Itt még egy érdekesség róluk :)

Esős hangulatú kép,

viszont a látvány és az illat mindenért kárpótol.
Bózsva nem létezik eső nélkül. Legyen 30 fok meleg, vagy nem, de eső mindig minden turnusra jut. Nekünk több napon keresztül volt részünk benne, de ez valahogy hozzátartozik a Bózsva-fílinghez :)
De akkor is ilyen képek tárulnak a szemünk elé:

A nagy fehér sátorban zajlanak az előadások a felnőtteknek,  a kis aranyos jurtákban a gyermektanítások, és a szép nagy zöld gyepen a reggeli tornák és a mindenféle játékos feladatok gyerekeknek.

Mezítláb sétálni ezen a füvön nagyon felemelő érzés.

Itt lenni szintén felemelő érzés.

Remélem, jövőre is eljutunk.

Csak egy történet

kép az internetről

"Egyszer egy asszony elvitte a kisfiát templomba. A kisgyermek mély csodálattal nézegette a templom falait, különösen az ablakokat, amelyek különböző színes képekből álltak össze. A kisfiú mindig kérdezgette édesanyját: "Ez mi? Kik vannak ott? Miért beszél a bácsi?". Éppen imádság következett, mire az asszony meghajtotta a fejét, de a kisfiú továbbra is fészkelődött és megkérdezte anyjától: "Anyukám, nézd ott, kik azok? Majd a tanítványokra mutatott az ablaküvegre. Édesanyja próbálta csitítani kisfiát és megpróbálta röviden kielégíteni kíváncsiságát. "Azok ott kisfiam a keresztyének". Az iskolában másnap hittanóra volt. Ahol a keresztyénségről beszélgettek. Felszólították a kisfiút, hogy mondja meg ki a keresztyén. A válasz így hangzott: "A keresztyének azok az emberek, akiken átsüt a napfény!!!

Nem teljesen

éreztem ezt a 3 hét alatt, de hogy jó volt

nyaralni,

pihenni, 

feltöltődni, 

jókat enni, 

játszani, 

lelki beszélgetéseket átélni, 

gyerekeket boldognak látni,

sokat nevetni,

túrázni, (még elázni is)

régi és új barátokkal találkozni,

az esküvői szakácsunk főztjét enni,

futkározni a fűben,

virágokat szedni,

kézműves foglalkozásokon részt venni,

előadásokat hallgatni,

fúvós zenére ébredni,

szép bózsvai tájat nézni,

vidám gyerekarcokat látni,

kedves és szorgos gyerektanítókat nézni munkában,

látni, hogy a gyerekek kinyílnak,

biciklitúrázni (már aki ment),

újra megnézni a FireProof című filmet,

részt venni mindenen, amin csak lehetett,

reggeli tornázni,

feltett lábbal nézni a reggeli tornázókat :),

bőröndökkel mászkálni és ki-bepakolni,

barátokat látogatni,

Tiszavasvári Strandon lubickolni (AJÁNLOM!!!),

pizzázni,

Férjnek születésnapi kalácsot süttetni,

megmászni a Bózsva sziklát,

büszkének lenni arra, hogy Zsófi szakadó esőben végigcsinált egy nem kis túrát (kb. 8 km)

kisvasutazni,

mézeskalácsot enni,

megmászni a füzéri várat,

jégkrémezni (még én is, aki nem szeretem!),

bogarakat, gombákat, növényeket, madarakat azonosítani,

nyíregyházi állatkertben mászkálni,

Budapesten átutazva taxikat és villamosokat keresni,

sok-sok gólyafészket látni, és megszámolni a gólyákat,

a szüleim a két naggyal nyaralhattak,

nászút volt nekünk 1 hét :)

finom kemencében sült kenyeret enni,

találkozni a tiszavasvári gyülekezet tagjaival,

beszélgetni Isten Igéjéről,

lelkigondozni embereket,

gyerekkönyveket vásárolni a nyíregyházi református könyvesboltban,

meglátogatni a régi kollégáimat,

sok főtt kukoricát és dinnyét enni

....

és még tudnám sorolni,
az biztos...

És reményeim, és terveim szerint fogom is.

Csak most - első lelkesedésemben -,és abban, hogy végre gép elé jutottam megosztottam veletek a sok-sok élmény apró darabjait.

NAGYON JÓ NYARALÁS VOLT!

3 hét először nagyon soknak tűnt, de most úgy gondolom, hogy nagyon megérte.

És éppen úgy éreztem magam, mint a képen látható emberke. 

Magasan a fellegek között.

És Ti pedig nagyon hiányoztatok!!!!

Eláztunk

Még megvagyok...

Az a helyzet, hogy Bózsván vagyunk még, és nincs túl jó internetkapcsolat. Ami nem jó, bár szívesen megosztottam volna egy-egy nap eseményeit, élményeit veletek.

(Most is csak azért sikerült, mert a magnós osztályt vezető emberke (aki a táborban a hangfelvételeket készíti) Nagy Őm legjobb barátja, és most kicsit kiváltságos helyzetben vagyok. Gyorsan be is jöttem, hogy üzenjek nektek az éteren keresztül, hogy még megvagyok, és nagyon jól érezzük magunkat. Szabadság fíling van, meg nyugalom, pihenés és miegymás.

Ha hazamegyünk, részletesen fogok mesélni, most nem tudok.

Kata baba a ház előtt alszik, Zsófi és Nimród éppen valahol szabadon éli világát, a szó jó értelmében.

Nagyon élvezik a szabadságot, a jó levegőt, a túrákat, a barátságokat, az élményeket...

Mi is.

Legutolsó hatalmas élményünk az volt, hogy Kőkapura indultunk kisvasutazni. 

Természetesen menet közben, az erdőben elkapott minket az eső, így szó szerint úgy eláztunk, hogy csak na. Értsd: "ronggyá áztunk".

Így néztünk ki:

Ázottan érkeztünk a kisvasút állomásához.

Kisvasutaztunk - Kata nézéssel

Ennyi.

Most mennem kell finomakat enni...

Amikor tudok, újra bejelentkezem.

Üdvözlet Bózsváról!!!!!!

CTR+ALT+DEL = Érdekes

Ugye mondtam már, hogy nagyon szeretem az írógépeket? Ez az érzés azóta sem változott. Mindig is vágytam egy régi fajta írógépre.

Viszont ma már másra használják a jó kis írógép-gombokat. 

Meglepő módon már ékszereket is készítenek a régi írógépek gombjaiból. Én nem vagyok egy ékszergyűjtő - nem is hordok semmilyen ékszert, mert nem szeretem.

De ezt, amikor megláttam, úgy döntöttem (Mily kegyes tőlem!), hogy tetszik.

Valószínűleg köze lehet az írógépekhez :)

Ötleteket itt és itt találtam.

Pin It

Sünink

Egyik  este a kutyánk megállás nélkül ugatott. Egyébként is szokott, mert Puli-vére nagyon hajtja, és valahogy mindig örömét leli abban, hogy hangos legyen. Ez nem mindig esik jól pl. hajnalban.
De az az igazság, hogy egy idő után ez idegesítő.
Így kimentem megnézni, hogy miért ilyen hangos a Kánya-porta.
Nos, ő volt az oka:

Bátor férj fogja a kis édit.

A vicces az, hogy a gyerekeim az oviban a Sünis csoportba járnak.

Így még egy élmény.

37 éves barátság 2.

Kirándultunk Csókakőre.

Kicsit kinyúltunk...

Két család 12 fő

Focicsapatnak is beillenénk...

37 éves barátság

Napok óta arról szól az életünk, hogy megyünk valahová, aztán itthon beesünk az ágyba.
Program program hátán, és még szabadságon sem vagyunk. :)
Igazából ez a hét az izomlázról, a hátfájásról, a fáradt agyakról, a megfázásról, a látogatásokról, a szülinapozásokról és barátságokról szól.
Jó hét, csak kicsit elfáradtunk.
Csak el akartam újságolni, hogy VÉGRE, MA találkozhatok a barátnőmmel, aki Amerikában él. Óvodás kori barátnőm Ő, egy osztályba jártunk, és a mai napig tartjuk a kapcsolatot.
5 éve nem voltak itthon, és már nagyon várjuk, hogy lássuk egymást.
Mégiscsak a legjobb barátnőm!
37 éves barátság van a hátunk mögött.
Ez igazán szép nem?
Izgatott vagyok, és már nagyon várom. JÓ sokan leszünk, mert neki 5 gyereke van, így ők 7en, meg mi 5en, jó kis csapatot tesz ki! :)
Majd mesélek!!!!
Most éppen nagyon szorgoskodom és várom őket mindenféle finomsággal.

Fantázia nélkül

nem érdemes élni.
Én gyermekkoromban soha nem unatkoztam. Mindig találtam magamnak valami játékot, elfoglaltságot. Az én gyerekeim szájából sokszor elhangzik: Unatkozom, mit csináljak?
Nálatok is elhangzik ez a mondat?
Még úgy is, hogy van program, feladat, tennivaló?

Mivel napok óta nem alszok (ma sikerült a legkevesebbet produkálnom az elmúlt hét alatt - 1,5 óra!), nem igazán jut időm és energiám a gyermekeimnek programot szervezni. Mondjuk ők is betegek, és nekik sincsen kedvük hozzá. Kata baba meg főleg nagyon nyűgös. Így ez a gondolat most duplán igaz nálunk.
Ugyanis kicsit amolyan "Mindenki kibontakozhat, vér ne folyjon, és ne verekedj!" játékot nem játszhatnak. Elég jól sikerül.
(Mondjuk így, hogy Zsófia nincs itthon, nincs is vita és veszekedés.) :)

"Sok szülő aggódik, hogy a gyereke unatkozik, ezért telezsúfolják a napját programokkal. Pedig az üres órák tanítják meg a gyerekeknek, hogyan teremtsék meg a saját boldogságukat."

idézet az "Over-scheduled Child" című könyvből

Én személy szerint nem is tartom helyesnek ezt. Egyszer láttam egy riportot, amikor a Polgár lányok apukája  edzette az unokáit. Minden percüket beosztotta. Sakk és ping-pong, pihenésként fejben sakk, meg a tanulás, de nem tudom... Lehet zsenik és remek sportolók lesznek, de én jobban szeretem, ha GYEREKEK!