Spórolós vagy inkább költekezős vagy?
Költekezős.
Az én szüleim és családom többsége is nagyon spórolós. Férj is az, mert ő tényleg olyan családból származik, ahol nehéz és küzdelmes volt az élet. Az anyukája egyedül nevelt fel két fiút. :( És ott mindig mindent be kellett osztani. A mai napig is ilyenek.
Férj nálunk amúgy is olyan alkat, hogy sajnál magának megvenni dolgokat. Pedig tudom, hogy vágyik rá, és szeretné, de néha olyan, mint egy gyerek. Mondjuk őket nem kell rábeszélni, de Férjet igen. És utána, ha megvettük, nagyon boldog. :)
Mi sem voltunk gazdagok, és az én szüleim és nagyszüleim is jól bántak a pénzzel. Az anyukám a mai napig - valami "varázslat" folytán egy csomó pénzt tud spórolni, de ez azzal jár, hogy mindent magától vesz el, von meg. ÉN úgy nőttem fel, hogy mindig mindenünk megvolt, mint az átlag embereknek. Jól éltünk, de nem voltunk gazdagok.
Soha nem voltam követelődő, nem kértem dolgokat. 17 éves korom óta saját keresetem van, és megtanultam, hogy be kell osztani. Én egyszerűen csak úgy gondolom, hogy az ember megvehet magának ezt-azt, amit szeretne. Pl. egy könyvet, vagy elmehet moziba, nyaralni, egy ruhát, ami tetszik stb. És ha ez annak számít, akkor vállalom a költekezősséget!
Mert spórolós biztos nem vagyok. :)
És te?
Nem minden kérdésedre tudok egyértelműen válaszolni de erre igen! Amióta az eszemet tudom mindig azt hallottam hogy "tudod kislányom nincs sok pénzünk be kell osztani". Ezt örököltem , sajnos én is ezt vittem tovább a spórolás / beosztani amink van / mindig is életem része a mai napig is ! Ezt nem panaszként élem meg , már annyira hozzászoktam ha talán nyernék több pénzt akkor is ilyen maradnék!
VálaszTörlésValószínűleg az anyukám is. :)
TörlésNahát, akár én is írhattam volna ugyanezt szó szerint. Még a család hozzáállása is stimmel. :) Az én férjem is nehezen költ magára, sokszor kell bátorítani, de aztán meg úgy örül. Viszont ha én sajnálok magamra költeni, akkor meg ő támogat lelkesen.
VálaszTörlés:)
Törlés