Kata 12.

 A mi cuki, kedves, aranyos, ajándék 3. babánk 12 éves lett. Még küzdök az érzéssel, de el sem hiszem, hogy már ilyen nagy. Na, ő igazi kamasz.

 Nagyon örülök, hogy a része az életünknek, és hogy mi lehetünk a szülei. Igazán kaland vele az élet. :)

Családi művészet a gyülekezetben

 Az úgy volt, hogy már régóta terveztük a gyülekezeti gyermekszoba felújítását. Igazán ráfért. De most van egy nagyon agilis és lelkes vezetőnk, aki kitalálta, hogy csináljuk. Egyik vasárnapra összehívta a gyülekezetünk ifjúságát, fiataljait szobafestésre. Én a lányokat elvittem, és ha már ott voltunk, éltünk a kreatív hajlamainkkal, és festettünk egy fát. Amúgy is nagy rajongója vagyok a fáknak, de ez most kimondottan jól sikerült. Zsófival készítettük. És nem, nem akartam zöldre. :) Ettől művészi. 

Nagyon élveztük. Ez lett a végeredmény:

Ezek pedig rólunk készült pillanatképek, ahogy dolgozunk rajta. Szerettem.

Vasárnapra csak ennyivel készültünk el, ezért mentünk vissza szerdán.

Nagyon szeretek vele dolgozni. Rajongok a munkáiért.

Míg a fa készült:

Kata a szoba többi részét festette. Nagyon büszke vagyok rájuk!

Ui: Zsófi új projektbe kezdett az ifjúsági szobában, majd azt is mutatom. Azt egyedül szeretné csinálni, ezért hagyom kibontakozni. 

Tudjátok, nagyon jó érzés, hogy egy kamasz, akinek tényleg gondjai vannak az életben, és azzal küzd, hogy elfogadja magát és megtalálja a helyét, ilyen fantasztikus feladatra befogható. Hálás vagyok Istennek. És nagyon szurkolok Zsófimnak, hogy megértse, hogy ő egy értékes ember!

Fantasztikus!

Színházlátogatás és Nemzetközi Sakkverseny 1. Nap

A múlt hét pénteki napja elég kalandos volt. Az iskolánkban amolyan pályaorientációs nap volt. Ilyenkor jönnek az iskolánkba különféle szakmák képviselői, hogy beszéljenek a munkájukról, kedve csinálva a gyerekeknek hozzá. 

Mi, az ötödikesekkel más programon vettünk részt. Az egyik kolléganőm jóvoltából a székesfehérvári Vörösmarty Színházba mentünk, ahol igazi színházbejárásban volt részünk. Álltunk a nagy színpadon, belestünk a kulisszák mögé, megtanultuk, hogy mennyi ember munkája egy színházi produkció. Hatalmas élmény volt.

Katával a nagyszínpadon.

 

 

És bejártuk az egész színházat, minden kis zeg-zugos részét. Én személy szerint, mivel nagyon lelkes színházrajongó vagyok, ez amolyan Kánaán volt.

A kulisszák mögött láttam az egyik kedvenc darabom, a Mágnás Miska építményeit, ami fantasztikus volt, 

és persze  senkit sem lepett meg, amikor a bejárás alatt megtaláltam a kedvenc színészem öltözőjét is. Sajnos nem volt ott. 

Mondtam is a kolléganőmnek, hogy legközelebb úgy szervezzen ilyen programot, hogy az én kedvemért ott legyen. :) Jót szórakoztunk ezen, de nagyon sokan ismerik és tudják a "rajongásomat". Igen-igen, én nagyon rajongó alkat vagyok. Egyed Attila pedig része ennek. Meg akivel öltözik, ő is. Ők a két kedvencem.

 

Persze, azért 50 gyerekkel végigjárni csendben, próba alatt a színházat nem volt egyszerű, de akkor is nagyon jó volt. Főleg úgy, hogy tudom, hogy nemsokára újra jövök! Már nagyon várom!

 

 

 

 

 

 De hogy ne unatkozzak délután, Nimróddal, és az iskolából egy másik versenyzővel visszamentünk a XX. FEHÉRVÁR KUPA Nemzetközi FIDE sakkversenyére. A rendezvény 3,5 napos. 

 

Nemhogy pihenne! - gondolják sokan. Nem, mi sakkozni mentünk, egy nemzetközi versenyre. Ahol bajnokok, meg sok élő ponttal rendelkező versenyzők voltak. A sakk is egy nagyon különleges sportág. Egyre jobban azt látom. 

Én pedig nagyon büszke vagyok rá. Minden körülmények között!

Fantasztikus!

A 2 hetes tábor néhány pillanata, hangulata

 Most ugyan már új hét kezdődött, és amúgy a szabadságom is, de elfelejtettem lezárni az Erzsébet tábort már csak a magam módján is. 

A kollégáim néha furcsán néznek rám, amikor azt mondom, hogy szeretek táboroztatni. Nekem nem teher, szívesen voltam 2 hetet ott. Nem mondom, hogy nem fáradtam el, mert elfáradtam. Kalandos volt, élményekkel teli, néha lassú volt, máskor meg csak úgy elvoltunk. De a péntek az mindig az ugrálóvárról, a zsetongyűjtésről szól, amit a gyerekek beválthatnak, és ezt nagyon szeretik. Én szinte már hagyományosan ugrálóköteles állomás vagyok. A gyerekek szeretnek jönni, mert ügyesek, és én annak is adok zsetont, aki ott tanul meg ugrálni, vagy csak egyet ugrik. :) 

Az ugrálóvárazás mellett készítenek lufiból különleges dolgokat. Én ezt a két virágot kaptam, és ez olyan aranyos.

Bárkit rábeszélek egy kis ugrálókötelezésre. Jöttek nagyok, kicsik, segítők. :) És bárki ugrálhat nálam, de ide fotót nyilván csak a saját gyerekeimről teszek fel. A többi az iskolám oldalán megtalálható.

Nagyon bírom a gyerekeimet, mert bevállalósok. Zsófi volt az, aki ilyenkor a csillámtetkózást bevállalja. Én is sorba álltam. Katával közöset csináltattunk. Vörös macskát. :) Mert mi mást?

Kata táborozó volt. Én dolgoztam. Zsófi eljött megcsinálni az 50 órás kötelező társadalmi munkáját. Zsófi a Kata osztályában volt végig a két hét alatt. Nimród pedig szintén ott volt velem. Ő már hivatalosan nem táborozhat, mert csak 6. osztályig lehet, de elvittem magammal segítőnek. Az elsősökhöz kellett. :) Nem volt mindig lelkes, de hősiesen helyt állt, és nagyon büszke vagyok rá. 

Fantasztikus!

RiceLand, avagy a rizs felhasználása másképpen

 A mai nap a táborban kicsit laposra sikeredett. Az iskola nagyrésze a veszprémi állatkertbe ment, így csak a 4-5-6. évfolyam maradt a suliban. Nagyon csendes volt az iskola, bár a negyedikeseim gondoskodtam az alapzajról. :) Már egyre jobban lehet érezni a fáradtságot, nemcsak nálunk, hanem náluk is.

Délelőtt elmentünk egy játszótérre, ahol kifutkározhatták magukat és mindenféle jó dolgot csináltak. 

Délután rendőrkutya bemutató volt, és míg vártunk rájuk, nem akartam, hogy sokáig csak úgy lógjanak a levegőben, meg túlunatkozzák magukat (ahogy az ilyenkor szokás), adtam nekik lapot, hogy rajzoljanak. Velem sokat alkotnak. Az enyémek elég nyugodtan fogadják, amikor Andi néni kitalálja, hogy alkotni fogunk. :) Szeretik és szívesen is csinálják. 

RiceLand - A gyerekekkel ma ezt készítettük délután az Erzsébet táborban, míg vártuk a rendőrkutyák érkezését.

Kiöntöttük a rizst, és körberajzoltuk. Majd mindenki elkészítette a saját szigetét. Nyilván ide a blogra a sajátomét teszem, de nagyon jó ötletek születtek általa.

 

 

Mégis, ez a nagyszerű ötlet most nem tőlem származik, hanem Zsófimtól, aki mint tudjuk, az egyik kreatív családtagom. Ő kezdte el csinálni, és a gyerekek utánozni kezdték. Én pedig felettébb büszke vagyok rá!

Fantasztikus!

A mai kézműves nap

Ma újra elkezdődött egy hét, Erzsébet tábor. Már nehezen indulunk neki. Én is, még a gyerekek is. De vállaltuk, csinálni kell. Minden ellenére, hogy szeretek táboroztatni. 

Ma a kézműveskedésé volt a terep. Volt sok állomás, és mindenhová mehettek a gyerekek. Volt, ahol pólót batikoltak, máshol virágot készítettek, köveket, gyurmáztak, könyvjelzőt készítettek, festettek. Az iskolában a High Tech teremben is volt egy állomás.

Én a legjobban papírral szeretek dolgozni. 3D-pillangót vagy méhecskét lehetett készíteni. 

A nagy előkészületben észre se vettem, hogy lefotózott a gyermekem. Amúgy rendet csináltm volna a tanári asztalon. 

Kata viszont jött az állomásomra, és alkotott.

Szeretet van!

Fantasztikus!

Elkezdődött az iskolai táborozás. Pillanatképek

Elkezdődött az iskolánkban az Erzsébet-tábor. Ilyenkor az iskolánkban 2 héten keresztül mindenféle izgalmas programok várják a gyerekeket. Van, aki nem szereti, de én szeretek táboroztatni. 

Idén az elsősökkel vagyok, ami jó, mert ismerem őket. 

Eredetileg úgy volt, hogy nem megyek táboroztatni, mert kézműtétem lesz, de azt egy félreértés miatt eltolták szeptemberre, úgyhogy táborozok. Tényleg szeretem, nekem nem teher. Az egyetlen, amit nem bírok elviselni az a meleg. Nagyon utálom a meleget. Szenvedek. 

Nem a sajátjaimmal, a negyedikesekkel vagyok, hanem az elsősökkel, ami szintén jó. Ismerem őket, ők is engem, délutánonként sokat vagyok velük, ezért örültem neki, hogy velük leszek. Kata is táborozik, Zsófi az ő osztályukba ment segítőnek. Tudjátok, a gimnazistáknak meg kell csinálni azt az 50 órás társadalmi munkát, hogy érettségizhessenek. Már tavaly is volt velem segíteni, nagyon ügyes, a gyerekekhez elég jól ért, jó érzéke van hozzá, bár most éppen kamaszodik. :) És ezzel sok mindent elmondtam.

Nimród pedig hozzám jött segíteni.

Ma népi játszóház volt. Mindenféle dolgot ki lehetett próbálni.És persze, hogy nem bírtuk ki, hogy ne sakkozzunk egyet! Mindenhol megtesszük, ahol sakktábla van.  Nem kétséges sohasem a végeredmény, de van nálunk ez a szokás, ami immár hagyomány, hogy mindegy, hogy verseny, vagy csak egy laza lehetőség, de játszunk. Ez a mi közös élményünk.

Én alapvetően szeretek táboroztatni. Nekem nem teher. Azt nem mondom, hogy nem fáradok el a hét végére, főleg meg két hét végére, de én bírom az ilyesmit. A kollégáim szerint egy furcsa szerzet vagyok. :) Vállalom.

 

S bár nem egy csoportban voltunk, azért készítettem néhány fotót Katáról is. :)

Fantasztikus!

Kata hegedűkoncertet adott az osztálynak

Kata idén úgy döntött, hogy befejezi hegedűs pályafutását. Egyrészt megértem, másrészt szomorú vagyok.

Már idén is csak azért jártunk, hogy meglegyen a létszám a hegedű szakon, de közben szenvedés volt neki. Mert nem igazán gyakorolt itthon, és ahogy a legtöbb gyerek, a szolfézstól is kibukott. Pedig neki még megy is. Ének órán is ő tanítja meg a ritmust az osztálytársainak. :)

Az az igazság, hogy ezt a hangszert annak idején ő választotta, ő szerette volna. Elég jól is indult benne, és tudom, hogy úgy tűnik, hogy elfogult vagyok (ami egyébként igaz :) ), de zeneileg tehetségesnek tartom. Amióta az eszét tudja, meg én is énekel. Szerintem nagyon szép hangja van, örülnék, ha képezné, de alapvetően nagyon gátlásos. Amikor énekből felelt, és bátran ki mert állni az osztály elé EGYEDÜL, a végén az osztály megtapsolta, ami teljesen meghatotta.

Ezért tartott nagyon sokáig, hogy az osztálytársai előtt játsszon. De mivel  úgy döntött, hogy idén abbahagyja, a héten bevitte a hegedűjét, és játszott nekik. A gyerekek meg annyira édesek voltak.

 

Én boldog vagyok, és elfogadom, hogy mást szeretne. Ebben sem tehetségtelen, de ő rajzolni szeretne és nyelvet tanulni. Mindkettőben fantasztikus. Tényleg. Angolul nagyon jó beszél. A gyülekezetben vannak olyan testvérek, akik csak angolul beszélnek Katával, és ő ezt nagyon élvezi. Most másik nyelvet szeretne tanulni. Meg rajzolni. Amióta megkaptam az osztályát rajzból, nagyon sok mindent kipróbáltunk, és az egész osztály nagyon sokat fejlődött. Kata is. Egyre jobb benne. Ezért azt találta ki, hogy Zsófival szívesen járna rajzolni. A mi családunk teszi ki az alaptagozatot. :)

Mindegy is. Csinálja, ami jól esik. Ebben hiszek. 

Fantasztikus!

Szülinap1. Kata 10 éves lett

Hivatalosan szombaton volt, de Vasárnap Katát ünnepeltük. 10 éves lett. 

Eljött néhány osztálytársa. A Macskás csapat, ahogy magunkat hívjuk. Mindenki rajongója a cicáknak. Persze, hogy a torta is ilyen volt.

Én meg most nem Andi néni voltam az iskolából, hanem egy anyuka. 🙂

De azért persze festettünk. Pedig nem is tartottam rajz órát. 🙂

Jó kis nap volt.

Zöld nap a Színek Hetén

 Nagyon jó, hogy a gyerekek részt vesznek ebben a játékban, és persze a szülők is. 

Én nagyon élvezem, mert a kreatív énem formában van.

Beszélgettünk a zöld szín fontosságáról, kapcsolatuk zöld dolgokhoz a színt. (természet, természetvédelem, zöld lámpa, zöldfülű, zöldhasú, zöld szemű szörny, a Fradi (mert van egy gyerekünk, aki zöld-fehér drukker), magyar kártya és sok minden más 

Ettünk zöld almát, zöld körtét, kivit, uborkát.

Mivel az osztályfotó nem publikus, csakis az osztálycsoportban, Katával minden nap készítünk itthon egy aznapi színű képet. Mert mindenki, de tényleg mindenki az osztályból az adott színben jön.

Nagyon örülök.

Fantasztikus.

Amikor magától takarít a gyereked.

 Kata egy fantasztikus csaj. 

Míg a másik két gyerekem éppen tinédzserkori küzdelmeit folytatja, és mindentől szenved - bár ha őszinte akarok lenni, ez most jelenleg Nimród, mert Zsófi is kiveszi a részét a munkából -, addig ő kitakarította a fürdőszobát. 2 napig csinálta, senki nem kérte rá. 

Kipakolta a polcokat, letakarított minden helyet, amit elért, és elrendezett a dolgokat úgy, ahogy neki tetszik. Imádnivaló a csaj.

Figyelt arra, hogy a színek passzoljanak.

Mindent csoportosítva helyezett el. 

Hihetetlen, és Fantasztikus!

Mai csapatépítő

alkalmunk a kertben történt.  

Fantasztikus!

Március 15. Sakkverseny

 Március 15 nálunk egy másfajta ünnep. Az anyukám és az apukám házassági évfordulója, amit mi megtartunk. :) 43 éve házasok. De mivel az ország másik végén élünk, nem ünnepeltünk személyesen. Ezért inkább kicsit lazítós nap lett.

Nimród egy sakkversenyre ment (mert hát hová máshová?) Ászárra (a kép a Facebookon megtalálható), amit nagyon élvezett. Amolyan "forradalmi sakkverseny" volt, jó hangulatban. Nem voltam vele, így nem készült róla jó kép. :)

Amikor hazajött, akkor pedig Kata kihívta egy játékra. Mit ne mondjak, nem volt túl lovagias a fiatalember. :) De nem is ezért szeretjük!

Mindig meghatódom, hogy mennyire szeretik egymást, noha a nagy kamasz nem mutatja ezt ki!

Fantasztikus!

Amikor egész nap a konyhában főzöl, hogy több napra legyen étel...

 ... és a gyerekeid megesznek mindent.

Ők azok. :)

Ez az utolsó kép, amin mindhárman rajta vannak, és még engedélyezve is volt. :) Igaz, hogy ez tavaly Mikuláskor történt, de ez is egy olyan kép, amin együtt vannak. Mostanában ritka az ilyen.

Hihetetlen egyébként, hogy mennyit bírnak enni.

Én meg 8 órakor végeztem a konyhában, és azt láttam, hogy holnapra alig maradt étel.

Fantasztikus!

Amikor végigülsz egy hegedű koncertet,

 és büszke vagy a lányodra. Pedig tudod, hogy nem gyakorolt és nem is az erőssége. 🙂 Néha fogalma sem volt, hogy mit kell gyakorolni, máskor meg csak úgy odaáll, és eljátssza. 

De rajongók érte. Van benne egy nagy adag lazaság, amit irigylek benne. Nem egy ideges típus, nem stresszel be minden helyzetben. Itt is, lejátszotta, kottából, mert ugye gyakorolni luxus. Aztán a végén pukedlizett egyet. 

Irigylem azt, hogy nem idegeskedik feleslegesen.

Annyira szeretem, hogy ilyen.

Fantasztikus!