Alkottam :)

Mostanában az alkotás lázában égek.
Szombaton esküvőre vagyunk hivatalosak, és már nagyon várom. Egy barátnőm megy férjhez, és nagyon örülök neki, hogy ő is megtalálta azt, akit a szíve szeret.
Mivel nem vagyok híve az ajándékvásárlásnak, inkább a készítésnek, belefogtam. Most már látom, hogy 2 gyerek mellett ez nem könnyű menet. Még van hátra jócskán, de még van 2 napom :) fő az optimizmus!
 Íme az ajándék, amit készítettünk
 Vettem egy dobozt, és lealapoztam fehér festékkel. Zsófi néhányszor leejtette, meg is sérült, de mire jó, ha az embernek van egy nagy Ője, aki majdnem mindenhez ért! Megszerelte, megragasztotta!

Aztán vettem szalvétákat, és teleraktam a barátnőm kedvenc dolgaival. Mint például macska, pipacs, kastély, és az elején az a bizonyos alkotás, hogy tudják, mire kapják:

Emellé még készítettem 12 borítékot, hónapok szerint. Minden hónapban fognak bontani egy borítékot, amiben mindenféle dolog és ajándék van, ami hozzátartozik. Minden borítékban vagy egy szerelmes vers, egy kastélyos feladat (mivel kastélymániás), és gondoltam, így lesz neki kastélya sok. Legalábbis 12.

Kerül még bele ige, és feladatok, amelyeket minden hónapban meg kell beszélniük egymással. Kapcsolatmélyítés címszóval :)

És a dobozba kerül mindenféle apró ajándék. Pl. méz, hogy a mézeshetek ne múljanak el soha; madzag, hogy mindig ragaszkodjanak egymáshoz, színes gémkapcsok, hogy színesek legyenek a kapcsolataik stb. De ezeket még be kell csomagolni, és megírni a hozzá tartozó fogalmakat. Szóval, van még munka.

Aztán, hogy azért ne unatkozzak :), sütöttem a sógoromnak puncskockát. A puncsot sütik a kedvencei. De még nem lehet vágni, pedig már nagyon várom, így csak egybe tudom megmutatni:

És annyira belejöttem a sütésbe ma, hogy a kedvenc nagy Őmnek sütöttem egy kis pizzás csigát, mert nagyon szeret mindenfélét, ami pizzás. Judit barátnőm következő könyvében is lesz egy remekmű (ezt még nem tudom megmutatni, de fent találtok egy linket az oldalára), szóval már kinézte az XXL-es pizzás "ropit".

Ráadásnak magamnak meg sütöttem egy kis karobos csigát. Mivel nem igazán használok kakaóport, ezzel helyettesítem. De nagyon finom. Csak az még most sül.
Ilyenkor mindig az jut az eszembe: Bárcsak több időm volna! Nyami!