Este van. Mindenki alszik már. Fárasztó nap volt ez nekem, mert elhalasztott itthoni dolgaim túlnőttek rajtam. Zsófi a mamánál volt, este hozta haza a sógorom. Amikor megérkezett, szinte repült felém: "Ugye hiányoztam neked?" - kérdezte. Persze, hogy hiányzott. Minden nap hiányzik, amikor nem látom néhány órát vagy akár egy napot is. Hihetetlen, mennyire vágyik a szeretetre egy kis lény, a gyermek. Amikor megjelenik, körbeugrál mindenkit, ami amúgy is normális nála, de ilyenkor dupla akkorákat ugrik és puszilgat. Ő, aki nem tud megmaradni pár percre sem sehol. Odamegy, odabújik, 1 perc és már halad tovább.
Mégis sokszor úgy érzem, hogy nem foglalkozom eleget velük. Pedig igyekszem. Játszunk, szaladgálunk, sétálunk (ha az idő megengedi), tanulunk, színezünk, alkotunk. Sok esetben, amikor sütök vagy főzök valamit, ő az, aki odatolja a széket és megkérdezi: "Segíteni szeretnék!" És én ennek örülök. Rendszeresen ő szedi össze a megszáradt ruhákat a szárítóról, ő viszi ki Nimród pelenkáit a kukába, sőt, már kibontani is ő szokta. Szóval, ügyes és örül is annak, ha segíthet.
Mostanában kezdtem igazán gondolkodni azon, hogy milyen fontosak az együtt töltött idők. Tanulás és tanítás szempontjából is. Hogy mennyire fontos, hogy amikor van szabad időm, azt velük töltsem. Pedig így is velük vagyok egész nap. De más az az idő, amit velük vagy, vagy amit Velük vagy. Nagyon fontosnak érzem, hogy a szülők a gyerekekkel töltsék az idejük bizonyos részét. Azt az ún. minőségi időt. Amikor nem kell a fárasztó munkára gondolni, amikor nem az jár a fejemben, hogy mit kell holnapra szervezni, főzni, mi lesz holnap a munkahelyen. Hanem csak a gyerekek.
Azért írom, mert én hajlamos vagyok rá. Hajlamos arra, hogy másra gondoljak, elterelődik a figyelmem, valamiről eszembe jut valami, és akkor, mivel szórakozott és feledékeny vagyok sok esetben, ha akkor nem csinálom meg, nem mondom el, utána nem jut az eszembe. Erre figyelnem kell.
De fontos dolognak tartom a játékot is. Mi nagyon szeretünk játszani. Itt szeretnék figyelmetekbe ajánlani egy nagyon jó társasjátékot. Tavaly vettük karácsonyra magunknak. Általában ezzel még csak a nagy Őmmel szoktunk játszani, vagy gyülekezetben, de ezzel a játékkal Zsófi is szívesen játszik. Ő szabályok nélkül, csak lépeget a bábujával és dob a dobókockával. Nagyon szereti. Egyébként pedig arra is figyelünk ezzel, hogy kivárja a sorát, és figyelmesebb legyen. Mert ez elég nehéz nála.
Íme a társasjáték. A Parakletos Könyvesház kiadványa, akiket én személy szerint nagyon szeretek. A játékban megtalálhatjuk az egyes bibliai történetek tárgyait, ki lehet találni a hozzá tartozó történeteket, kicsiknek és nagyoknak roppant izgalmas játék. Igaz, hogy 6 éves kortól szól, de kisebbekkel is lehet játszani vidáman és jókedvvel. Mi néhány tárgyról elmondjuk Zsófinak, hogy melyik történet, de nem mindet egyszerre, mert nem tudja megjegyezni rögtön. Többször.
Egy másik dolog, amit szeretnék ajánlani az a könyv. Biztosan sokat ismeritek Bartos Erika könyveit. Zsófi karácsonyra kapta a Bárányfelhők című verseskönyvét, és nagyon szeretjük. Még csak nem olyan régen kapta (késői karácsonyi ajándék), de már néhány verset tud. Ezt is szeretettel ajánlom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése