Mi ezeken a meséken nőttünk fel, és nagyon örülök, hogy Zsófi is ezeket szereti. Az a különlegességük, hogy jó dologra tanítanak. Szeretetre, odafigyelésre, segítségnyújtásra, barátságra, figyelemre a másik iránt.
Néha pedig vicces helyzetekbe kerülünk, mert az én kislányomnak eszébe jut idézni ezekből a klasszikusokból, és már mi sem mindig tudjuk, hogy honnan való az idézet.
Szabina barátnőm írt a Kisvakondról egy aranyosat a blogjában. Egy alkalommal valamit kerestünk a neten, és ráakadtunk valahol a mesére, azóta mindig "körbeudvarol" minket a kislányunk, hogy nézhesse. Karácsonyra is kisvakondos színezőt kapott :)
Biztos ti is voltatok már úgy, hogy tizenhatezerszer néztük meg ugyanazt a mesét (nálunk egy időben a Micimackó volt ilyen, amit nagyon szeretek, de már nagyon untam). És akkor bevetettem :) Nagyon szeretem Marék Veronikát, és a Kockásfülű nyulat. Még akkor is, ha egy ismerősöm szerint négyzetrácsos a füle. Ez alapvetően részletkérdés. Gondoltam, valami, ami az újdonság erejével hat a leányomra. Így is lett.Ez a másik, amit állandóan nézni szeretne.
Anyósomnál is sok mese megtalálható, mert van másik unoka is, aki szintén nagy mesés. Ráadásul anyósom szereti Halász Juditot (én is, persze, ki ne, aki gyerekként megismerhette őt, sőt koncertjén is lehetett!). Úgyhogy náluk pedig Mirr-murr a nagy kedvenc. Persze Csukás Istvánt nem lehet nem szeretni, nem igaz? Olyan édes, kedves, mosolygós ember. Nekem nagy élmény, és hihetetlen mesemondó. És akkor már ne feledkezzünk el Pompomról sem, aki hol ilyen, hol olyan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése