Szeretném megosztani veletek azt a cikket, ami nekem a legjobban tetszett erről a filmről. Itt , ebben az újságban olvasható. Ezek tehát nem az én gondolataim, hanem Magdié, de annyira jók, és annyira az igazságot tükrözik, és olyan jól foglalja össze, hogy ha nem is minden gondolatot, de sok dolgot megosztanék belőle.
"A 2011-es év legtöbb és legfontosabb Oscar-jelölését és díját (legjobb film, legjobb rendező, legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb férfi főszereplő) elnyerő A király beszéde című film az angol királyi család egyik tagjáról, a dadogó VI. Györgyről szól. Lassú menetelű, főképp dialógusokra épülő, effektektől mentes, kosztümös történelmi film.
Hogy mi a film sikerének a titka?
Más, pontosabban lassabb, mint a mai filmek, és ugyan "Lassúsága" mellett hosszú is (majdnem két óra), de hála a jól megírt forgatókönyvnek és a remek rendezésnek, az akciódúsabb filmeken szocializálódott néző sem fárad el vagy untakozik, és ezért kétség kívül üde színfolt a most futó filmek palettáján. De sikerében még inkább közrejátszhat az, hogy hőse a mai bulvár igénye szerint lett megformázva: az emberek ma nem a hibátlan sztárokra, uralkodókra kíváncsiak, hanem épp az ellenkezőjére. MA, az irigység társadalmában az a menő, ha a híres embereknek éppolyan nehézségeik, szorongásaik, pszichés zavaraik, megaláztatásaik vannak, mint bármelyikünknek.
A király beszédében is tulajdonképpen egy dadogó, frusztrációkkal teli, mélyen sebzett és sebezhető apukával találkozhatunk, aki mindezek mellett király is lesz. Könnyű és megnyugtató azzal a hőssel azonosulnunk, akinek fogyatékossága van, aki ugyan bizonyos szempontból több és jobb nálunk, de ezzel együtt úgy tűnik, hogy kevesebb, de legalább annyira gyarló, mint mi. Királynak érezzük magunkat, miközben látjuk, hogy a király is ember. Azonban láthatjuk, hogy a király problémája mindnyájunké. És tulajdonképpen a film igazi sikere abban rejlik, hogy rólunk is szól.
(folyt. köv..)
A két főszereplő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése