Filmajánló - Császárok klubja

Most, hogy itt a szünet, sok filmet nézek meg, pótolok. Nem fogok a végére érni, de azért haladok. Van sok új, amit még nem láttam, és persze a régi kedvencek. Amit most ajánlok, A KEDVENC FILMEM. MEGUNHATATLAN.

ITT MEGNÉZHETED, ÉS MEGÉRTHETED, MIÉRT SZERETEM NAGYON!

Tartalom: 

William Hundert a görög-római történelem professzora egy előkelő iskolában. Elveihez hű, szenvedélyes és nagyszerű tanár, aki generációk számára nyújtott az élethez elengedhetetlen tárgyi tudást és erkölcsi tartást. Ám egy napon váratlan ellenfelet kap a sorstól egy új diák személyében, aki egy helyi politikai potentát burokban cseperedő csemetéje, és - tán épp ezért - a vérében van a lázadás. A konfliktus a szokásos, éves Julius Caesar versenyen csúcsosodik ki, amikor a három legjobb diák megmérkőzhet a babérkoszorúért, és eldől, ki lehet tagja a császárok klubjának. Ám ebben az évben Hundert kap olyan leckét az élettől, amely még negyed századdal később is kísérti. 

 

Minden pedagógusnak kötelezően ajánlom! 

És mindenki másnak, akinek fontos a tisztesség, egyenesség és a hitelesség! 

Sorozatajánló - A Fehér Lótusz 2. évad

Most pótolok néhány sorozatot és filmet is, amit láttam, csak még nem írtam róla...

A Fehér Lótusz 2. évad... - Nos... az első évadért sem rajongtam annyira, ezzel pedig meg is küzdöttem. Nem lett a kedvencem. 

A Fehér Lótusz 2. évada (Én a Sorozatbaráton láttam), a cselekmény helyszíne ezúttal a mesés Szicília, ahol az olasz életérzésnek visz be egy gyomrost a gazdag külföldi turisták lelki nyomora. Zavarba ejtően szórakoztató és tanulságos, gyönyörű tájak, csinos lányok, udvarias személyzet, az ember újfent képes annak örülni, hogy nem ő van ott és nem vele történik meg mindez. Mert nyaralni jó, csak ne kéne az álmainkkal fizetnünk érte.

Sosem szerettem a "Gazdag vagyok, mindent megtehetek" - stílust, leginkább mert tapasztaltam ezt.  Bántások, intrikák, függőségek, pénz... Nem jó kombó. De közben meg érdekes látni, hogy ki mivel küzd. A nagy kérdés az nekem, hogy akkor is így lenne, ha nem lenne ennyi pénzük? 

Jennifer Coolidge karaktere az 1. évadban még szórakoztató volt, most kimondottan idegesített.  

Jól megkomponált sorozat, hiszen megint egy gyilkossággal kezdődik, és nem tudod, hogy ki kicsoda benne. De nem lesz a kedvencem.  

A Fehér Lótusz továbbra is szórakoztató élményt ad, mert igazából rólunk, emberekről szól, akik képtelenek megbecsülni azt, ami van, akiknek mindig a más kell, a másé kell.  

John Steinbeck: Egerek és emberek

Pár napja beszélgettem a fiammal, aki elmondta, hogy az amerikai tanára elküldött egy listát, amit nyáron el kell olvasni. Meg is lepődtem, amikor elmondta, hogy elolvasta Steinbeck: Egerek és emberek című művét. Egyrészt nagyon büszke voltam rá, hiszen ő nem igazán szeret olvasni, nem igazán motiválható ilyesmire. Másrészt azonban szabálykövető gyerek, így mindent megcsinál,ami feladat, vagy amit meg kell. Még ha nem is tetszik neki.

Nekem is eszembe jutott, hogy mennyire tetszett a film.Persze a mű is, de a film azért volt nagy hatással rám, mert rájöttem, hogy milyen jó színész is Gery Sinice és persze Malkovich. Nagyon magával ragadó volt. 

 A FILM ITT NÉZHETŐ MEG! 

Egerek és emberek (1992): Kulisszatitkok és érdekességek John Steinbeck szellemében

Amit találtam: 

• Az 1992-es Egerek és emberek című film nem csupán egy irodalmi adaptáció – hanem tisztelgés az amerikai irodalom egyik legnagyobb klasszikusa, John Steinbeck előtt. A film mély emberi drámája, letisztult képi világa és a színészi játék finom rétegzettsége egy olyan világba vezet minket, amely egyszerre gyönyörű és kegyetlen – pont, ahogyan Steinbeck is látta és ábrázolta Amerikát.

John Steinbeck – az ember a sorok mögött

John Steinbeck 1902-ben született Kaliforniában, Salinas városában. Munkásosztálybeli családból származott, és már fiatalon érdekelte az emberi sorsok drámai sodrása. Az 1930-as évek gazdasági válsága mély nyomot hagyott benne – regényeiben gyakran az elnyomottak, nincstelenek és társadalomból kiszorult emberek történeteit mesélte el. Az Egerek és emberek 1937-ben jelent meg, és már akkor is rendkívül nagy hatást gyakorolt az amerikai közönségre.

Stílusára jellemző a naturalizmus és realizmus, ugyanakkor mindig érzékenyen, empatikusan közelít karaktereihez. A dialógusai letisztultak, a tájleírásai pedig líraiak – ezek a jellemzők a filmadaptációban is visszaköszönnek.

A film háttere – 1992, Gary Sinise rendezésében

Gary Sinise, aki maga alakítja George szerepét, John Malkovich-ot kérte fel Lennie megformálására. A két színész barátsága és színházi múltja már megalapozta azt a mély emberi kapcsolatot, amely a vásznon is átütően jelenik meg. A film hű marad Steinbeck eredeti szövegéhez, és gyakran szó szerinti dialógusokat használ.

Forgatási helyszínek: A film Kalifornia vidéki tájain forgott, olyan helyeken, amelyek Steinbeck gyermekkori élményeit idézik – ezzel is megőrizve az író hangulatát.

Apró érdekesség: Malkovich annyira beleélte magát Lennie karakterébe, hogy a forgatások alatt gyakran "kikapcsolt", és a stábnak kellett figyelnie, hogy ne „lépje túl” a jelenet határait. Ezt Sinise egy interjúban úgy jellemezte: „Malkovich nem játszotta Lennie-t – ő volt Lennie.”

A könyv és a film mélyebb jelentése

Az Egerek és emberek címét Robert Burns egyik verséből vette Steinbeck: „A legjobban előkészített tervek – egereké és embereké – gyakran zátonyra futnak.” Ez a gondolat áthatja mind a regényt, mind a filmet. Az amerikai álom elérhetetlensége, a kiszolgáltatottság és a barátság esendősége ma is aktuális témák.

A George–Lennie kapcsolat a filmben különösen erős, és az ellentétek dinamikája – és kölcsönös függésük – Steinbeck egyik kulcsmotívumává vált. George a ráció, Lennie az ösztön. Együtt alkotják azt az egészt, ami a túléléshez kell, ám amit a társadalom sosem tud elfogadni.

Miért marad emlékezetes a film?

Hűség az alapműhöz: A film nem modernizál, nem tér el a klasszikus irodalomtól – ehelyett tiszteletteljesen interpretál.

Színészi játék: John Malkovich játéka kritikai elismerést váltott ki, többek szerint karrierje egyik csúcsa.

Erős atmoszféra: A zene, a fényképezés és a korhű díszletek hitelesen ábrázolják az 1930-as évek vidéki Amerikáját.

Steinbeck szellemisége: Talán ez a legnagyobb erőssége – a film valóban megeleveníti Steinbeck humanista világképét.

Örökség és hatás

John Steinbeck 1962-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, az indoklás szerint „realista és költői írásaiért, amelyek együttérzéssel és humorral ábrázolják a dolgozó emberek sorsát.” A Egerek és emberek a mai napig kötelező olvasmány az amerikai (és sok más) középiskolákban, és a 1992-es film jó eséllyel sok diák első találkozása is Steinbeckkel.

Összegzés

Az Egerek és emberek 1992-es filmváltozata méltó adaptáció, amely mélyen tiszteli Steinbeck örökségét – nemcsak a szavak szintjén, hanem a hangulat, a karakterek és a társadalmi üzenet szintjén is. Steinbeck munkássága az emberi együttérzés és a társadalmi felelősség fontosságára tanít – és Sinise filmje ezt hitelesen adja tovább.
 

Az információ Őszi Róbert Facebookos oldaláról való

Sorozat - A Fehér Lótusz 1. évad

 Azért kezdtem el nézni, mert valahol ajánlották, és azt mondták, hogy jó. Nem tudom... Nekem elég vegyesek az érzéseim az 1. évaddal kapcsolatban. Nem mondom, hogy nem volt elgondolkoztató itt-ott, meg hogy valóban tükröt tart a társadalomban élő gazdagok és szegények felé, ki mivel küzd (a különbség is fontos), de érdekes volt. Tényleg.

 

Itt olvashattok egy jó kritikát, amit én nem ismételnék el. 

Érdekes volt, az tény. Elgondolkodtató is. Látni, hogy ki mivel küzd... Szóval még kell egy kis idő, és talán máshogy fogok rá gondolni, most még nem mondom azt, hogy nagyon bejött volna. 

A 2. évadot kicsit elhalasztom.

 

Filmajánló - Konklávé

 Nem igazán szoktam hosszú filmeket nézni, nincs rá időm. Nem is én választottam ezt, hanem Férj, aki meg inkább a filmeket szereti. Ráadásul nem szoktam ilyen típusú filmet sem nézni, de erre most - talán az aktualitását tekintve - kíváncsi voltam. 

Érdekes volt számomra. A színészi alakítások nagyon jók voltak. Tény, hogy Fiennes nagyszerű színész, és én nagy Stanley Tucci rajongó vagyok. Jól volt megírva az egész, izgalmasnak is mondható volt, és el is tudom képzelni, hogy a bíborosok is sok titkot hordoznak magukkal. 

Keresztényként (és itt nem akarok megbántani senkit) nem áll ez hozzám közel, hiszen a Biblia sehol nem ír arról, hogy ennek így kellene lennie. Sajnálom, de nem hiszek az "Isten földi helytartója" pozícióban, de persze tiszteletben tartom a mások hitét. Nekem egyszerűen csak érdekes volt.

A Konklávé (eredeti cím: Conclave) 2024-ben készült brit–amerikai filmthriller, ami már alapvetően vicces, de azért érdekes is. A filmet Edward Berger rendezte és Peter Straughan írt. Robert Harris 2016-os regénye alapján készült.

 

A film világpremierje 2024. augusztus 30-án volt az 51. Telluride Filmfesztiválon. 

Általánosságban pozitív véleményeket kapott a kritikusoktól; különösen az alakításokat és az operatőri munkát dicsérték, és világszerte több mint 114 millió dolláros bevételt ért el. 

 Tartalom: 

A pápa halála után a bíborosok konklávéra gyűltek össze, hogy egy évszázados hagyománynak megfelelően megválasszák a katolikus egyház új fejét. Köztük van Lawrence bíboros, aki a bíborosi kar dékánjaként vezeti a konlávét, és közben megpróbálja megfejteni az elhunyt pápa utolsó napjainak eltitkolt történéseit. Ezekben a napokban Agnes nővér felügyeli a háztartást végző apácákat.

A bíborosok között barátság és rivalizálás van, mindegyikük a saját pozícióját akarja biztosítani. Lawrence bíboros megpróbál semleges maradni az erősen rituális választásokon, de hamar feladja ezt az álláspontját, amikor tudomást szerez néhány jelölt helytelen viselkedéséről és manipulációjáról. Egy összeesküvés középpontjában találja magát, ezért megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy hamarosan áthelyezik a Szentszékről messzire. Eközben a világ várja, hogy a Sixtus-kápolna kéményéből fehér füst szálljon fel, és bejelentsék az új pápát.

Lawrence titokban azt szeretné, ha a liberálisabb Bellini bíboros, a korábbi pápa régi szövetségese lenne az utódja. Az őskonzervatív olasz jelöltet, Tedesco bíborost azonban kritikusan szemléli, mert szerinte évtizedekkel visszavetheti az egyházat. A többi jelöltről is rossz a véleménye. A nigériai Adeyemi bíboros lenne a történelem első afrikai pápája, de társadalmi nézetei majdnem olyan ijesztőek, mint Tedescoé. A québeci Tremblay bíboros egy hataloméhes ember. Lawrence számára minden bonyolultabbá válik, amikor megérkezik a számára ismeretlen Benitez bíboros, akit az előző pápa titokban nevezett ki bíborossá, és Bagdadba, később Kabulba telepítette. A vatikáni törvények szerint a mexikói születésű bíborosnak joga van részt venni a konklávén.

Támadások történnek a városban és szerte Európában ezekben a napokban. Terroristák autóbombákat helyeznek el a közeli téren, öngyilkos merénylők robbantják fel magukat, füstoszlopok emelkednek a magasba. Bár a bíborosok igyekeznek kizárni a külső világot, az ablakokon keresztül mégis látják. 

Ralph Fiennes tehetséges, jó színész. Kár, hogy mindenhol Voldemorttal azonosítják, noha ez tény. De egy remek színész, aki mindent (is) el tud játszani. Nem is beszélve arról, hogy John Lithgow-t szánják az új Dubledore-nak. Én mondjuk nem szeretem a Harry Pottert, csak érdekes volt.

 

 

Könyvajánló: J. Horwith: A.N. naplója

Emlékszem, hogy tinédzser koromban nagy hatással volt rám ez a könyv. Kb. annyi idősen olvastam, mint ahány éves a napló szerzője. Elgondolkodtam akkor- és azóta is újraolvasva, -hogy tényleg milyen sorsok vannak, hogy élnek emberek. És persze azon is, hogy sok minden, amit az ember az amerikai filmekben lát, az mennyire valóságos. De közben pedig tudja és érzi, hogy Magyarországra is áthelyezhető a mondanivalója.

Szívszorító naplóregény egy fiatal, feketebőrű amerikai lány szemszögéből írva. A testi és lelki nyomorúság minden mélységét, a pokol összes bugyrát láthatjuk A. N. családi életét megismerve. Egy társadalom peremén élő kamaszlány élete és küzdelme a teljes kilátástalanság ellen a Nagy Amerikai Álom árnyékában. Nagyszerű fejlődésregény a gyermeki csodavárástól eljutva a felnőtt ember öntudatos felelősségvállalásáig – és talán az önmegváltásig. Legszívesebben minden kamasz kezébe odaadnám.

Rám a mai napig hatással van. Most, 50 évesen újraolvastam. És még mindig hat.

 A történet:

Egy ​statisztikai adat 1972-ből: az Amerikai Egyesült Államokban 16 millióra emelkedett az állami eltartottak száma. 16 millió ember egy országban, aki képtelen rendszeres munkát találni – vagy vállalni – egészségi állapota vagy családi körülményei miatt. A roosevelti New Deal szociális újítása volt annak idején az állami segélyezés, azóta azonban a társadalom valóságos rákfenéjévé vált, mert ördögi körbe zárta a segélyezetteket, ahonnan szinte lehetetlenség kitörni: csak nagyon keveseknek sikerül, s azoknak is emberfölötti erőfeszítések árán. A tizenöt éves A. N., e fiktív napló szerzője, Harlemban lakik édesanyjával és három testvérével. Kéthetenként megérkezik a segély, ebből kifizetik a nyomorúságos szoba bérét, megvásárolják a legszükségesebb élelmet, néha egy-egy ruhát a bizományiból. Ugyanúgy, ahogy a ház többi lakója, a többi magányos, sokgyerekes anya vagy tehetetlen öreg vagy munka nélküli fiatal. Eleinte azt remélik, hogy csak átmeneti ez az állapot, majd keresnek egy jobb szobát egy tisztább házban, talán munkájuk is lesz. De be kell látniuk, hogy aki egyszer segélyre szorult, az olyan, mint a megbélyegzett. A. N. először foggal-körömmel küzd azért, hogy egész családját kimentse ebből a pokolból. De aztán rádöbben, hogy erejéből csak önmaga megmentésére futja, hogy így is minden kitartására szüksége van ahhoz, hogy ne jusson ő is a testvérei és barátnői sosára: a kábítószer rabságába, az erkölcsi züllésbe. Julius Horwitz a leghitelesebb krónikása ezeknek a sorsoknak. Évekig dolgozott a segélyezési szervezetben, és a kudracba fúlt életek százait ismerte meg. Ezt a könyvet döbbenete és felháborodása íratta meg vele – mások megdöbbentésére és felháborítására.

Idézetek a könyvből:

Az írás olyan, mint az imádság: beszélsz valakihez, akit nem látsz és sohasem fogsz látni, sohasem fogsz megismerni, mégis tudod, hogy könyvedet olvasva hallgat rád, legalábbis reméled, hogy hallgat rád, azt akarod, hogy hallgasson rád.

Amint elolvastam A kis herceg első oldalait, már tudtam, hogy nekem írták.

Most már tudom, mit szeretnék majd, ha férjhez megyek. Nagy ágyat szeretnék, hófehér ágyneművel. Azt akarom, hogy a férjem úgy érjen hozzám, ahogy az Isten nyúlt a világhoz, amikor megteremtette.

Én sohasem gondolok rá, hogy fekete vagyok. Sokkal inkább az énemmel foglalkozom, önmagamnak azzal a részével, amelyik azt súgja nekem, hogy én én vagyok.

Az életnek nincs értelme addig, amíg nem látják benned az embert. Amíg nem kapsz szeretetet másoktól. Addig nem érzed, hogy élsz.

Film - Őrület

 Az egyik kedvenc Harrison Ford filmem. És nemcsak azért, mert Párizsban játszódik. :)

 ITT MEGNÉZHETŐ

Tartalom:

Dr. Richard Walker, amerikai sebész egy kongresszusra érkezik Párizsba, felesége kíséretében. Egyik este a feleség nyomtalanul eltűnik a szállodai szobából. Richard azonnal a rendőrségre rohan, hogy bejelentse az esetet. Döbbenten kénytelen tudomásul venni, hogy a hivatalos szervek teljes közönnyel viseltetnek az ügy iránt. Nem marad más választása, mint önálló nyomozásba kezdeni, ami különösen nehéz feladat egy idegen városban. Szerencséjére hamarosan segítőtársra akad egy különös lány, a szexis Michele személyében. 

 

 

• 
  

Filmajánló - A szerelem útján

Már sokszor írtam erről, és még fogok is :), hogy szeretem a romantikus dolgokat. A könyveket és a filmeket is. 

Ha emlékeztek, pár napja említettem a Férjemmel közös, romantikus filmünket, amit mindketten kívülről tudunk, és idézni is szoktunk.

Azt is írtam nektek, hogy  1,5 hét alatt, amit itthon töltöttem a gyerekeimmel és Férjjel, eléggé elszívta az energiáimat. Nem fáradtam el nagyon, közben meg nagyon elfáradtam. Még akkor is, ha a konyhát a végén néha átvette Férj. ❤

Közben azt vettem észre, és ez teljesen megdöbbentett, hogy nem volt időm olvasni. Most, az utolsó pár napban kezdtem el feltölteni magam, és ezek nekem a romantikus filmek. Mostanában sajnos megint, vagy újra rosszul alszom, küzdök is érte, vele. Most is így van. 

Szeretem Chris Evanst, és nem csak Amerika kapitányként. :)

Gondoltam, keresek a Youtube-on egy filmet. Rá is akadtam egyre, és nem bántam meg.

A videán itt nézhető: 

A történet:

Nick (Chris Evans) egy pályaudvaron játszik a trombitáján. Másnap egy meghallgatásra kellene mennie, de éjszaka még hivatalos egy bárba, ahol az exe is ott lesz. Miközben ezekethez próbál bátorságot gyűjteni, egy lány, Brooke (Alice Eve) leejti előtte a mobiltelefonját, ahogy az utolsó bostoni vonatot próbálja elérni. A szerelvény azonban nélküle indul el. Brookot kirabolták, így nincs semmi pénze, de reggelig mindenképpen haza kellene jutnia New Yorkból. Nick megpróbál neki segíteni. 

Nem ismertem a filmet, és nem tudtam mire számítsak. Ráadásul Chris Evans eléggé beskatulyázódott Amerika Kapitány szerepébe, és egy színésznek ezek után nehéz kitörni az ilyesmiből. Azon meg még jobban meglepődtem, hogy ő is rendezte a filmet. Nem mindig szokott sikerülni ez a hollywoodi sztároknak. Nem mindenkinek áll jól a rendezés. De azt kell mondjam, ez elég jól sikerült. Szerintem. 

Nem túl bonyolult a történet, de nagyon kedves. KÉt idegen találkozik, és együtt tölt egy estét végigbeszélgetve. Ez akárkivel megtörténhet(ne), de nem történik, főleg, hogy a férfi nem Chris Evans. :) - Bár nekem nem annyira az esetem. 

Jól megírt az egész hangulata, a beszélgetések, nem túl sok klisé van benne, de közben meg szurkolsz nekik,hogy összejöjjenek, de közben meg tudod, hogy nem biztos, hogy lehet. És elég jól sikerült a romantikus rész is, mert tényleg éreztem, hogy szimpatikusak egymásnak. Van kémia, ahogy azt mondani szokták. 

Minden ellenére mégis azt gondolom, hogy egy nagyon szomorú filmről van szó. Két olyan emberről szól, akiknek le kell küzdeniük azt, amitől félnek, és amivel küzdenek. Érdemes megnézni. 

Nagyon ajánlom. 

Filmajánló - Kojot

Nos, már régen írtam könyvről és filmről is. Valóban nem nagyon volt időm olvasni. Már egy ideje cipelem a táskámban magammal a következő könyvet, amit elkezdtem, és olvasni is próbálom - uszodába, amikor a gyerekek úsznak, zeneiskolába, itthon is, de valahogy nem megy. Biztos veletek is volt már ilyen, hogy nehezen megy, aztán meg úgy belelendülsz, hogy nem tudod abbahagyni. Nos, a december nekem az a hónap, amikorra elfáradok, és én nem szoktam csatlakozni, a ki mit sütött és milyen a lakásdekoráció és ki mit vett ajándékba típusú játékokba, mert nem szeretem, és mert nem érdekel. 

Ez az a hónap, amikor a túlélésre élek, mert elfáradunk. A gyerekek is és én is. Oly annyira, hogy nem bírok elolvasni egy könyvet, ami máskor meg sem kottyan, de most ez van. Jó, mondjuk erre valószínűleg rátesz az is, hogy már hetek óta nem bírok kimászni ebből a köhögős betegségből, így legtöbbször - amikor nem kell valami házimunkát csinálni, vagy vinni a gyerekeket valahová - akkor sorozatokat nézek. Hát igen... 

Kettőt nézek, és mindkettőről írtam már nektek. 

Az egyik egy régi sorozat, ami nehezen indult nekem, aztán rászoktam és tetszett, de leginkább Sulivan Stapleton ragadott meg. :) Még a 20-as listámba is bekerült, ami "elhanyagolódott" (huh, de jó kis szó!) az utóbbi időben. Azt a sorozatot akkor valamiért abbahagytam, és gondoltam, hogy ideje befejezni.

A 200 első randi egy magyar sorozat, és még engem is meglepett, hogy mennyire a tévé elé fogott. Vagyis az 1.évadot pótolni kellett, és addig nem akartam a leülni a tévé elé, amíg nem érem utol, hogy hol tart. Vannak ezzel a sorozattal problémáim (pl. nem annyira lettem Gáspár Kata rajongó, meg Luca sem), de azért van benne néhány érdekes téma. Viszont Mészáros András rajongó lettem, de tényleg. 

Persze, hogy a legtöbben a sorozatban az őt alakító Márkért vagyunk oda, mert mégiscsak romantikus, kedves, figyelmes, nem tolakodó, segítőkész, nem mászik bele a másik szférájába, életébe, és mert pasinak sem rossz egyébként. :)

Mivel nem ismerem az új fiúkat a színház és film világában, mindig örülök, amikor azt látom, hogy fiatal tehetségek jelennek meg. Mert hát a régi öregek egyszer elfogynak, és nem is lehet mindig mindent rájuk építeni. 

Nos, rákerestem a szereplőkre, az egyikükről pl. kiderült, hogy móri származású... :), és Mészáros Andrásra rákeresve találtam egy filmet. 2017-es, nem olyan régi, de gondoltam, megnézem.

Kemény film. 2 óra tömény kiabálás, akció, verekedés, trágárság, mégis úgy éreztem, hogy kicsit jelenvaló. 

Ha megnéznéd, KATT IDE!  

Hangot azért érdemes ráadni, mert egy-két helyen nem mindig érthető. Ehhez kellett volna még egy kis utómunka, és szerintem a női főszereplő sem volt túl jó, nekem kicsit unalmas volt a személyisége, de a férfiak nagyon jól játszottak. Sok ismeretlen arc, elsőfilmesek, de valahogy mégis érezni lehet, hogy valóságos.

A film tartalma:

Tűzkőre érkezik Bicsérdi Misi, mert földet és rozoga házat örökölt nagyapjától, az öreg Misutól, aki a maga idejében igazi fenegyerek hírében állt. Misi frusztrált, elfojtott, menekülő 30-as, nem találja helyét az életében, munkájában, párkapcsolatában. Csak sodródik, nem vállal fel konfliktusokat. Ez a gúnya azonban egyre jobban szorítja. Hozzákezd öregapja romos házának felújításához, amelyben igaz célt lát meg önmaga és párja, Eszter számára egyaránt.
Pénz híján mindössze a nagydumás, rokkantnyugdíjas Lajost, és hallgatag, börtönviselt sógorát, Attilát tudja felbérelni mesteremberként, és maga is részt vesz az építési munkákban, amihez mit sem ért kezdetben. A természetközeli idillben végre kezdi megtalálni magát, de ez nem tart sokáig. Kiderül, hogy a határban meghúzódó telkeket pitiáner összegekért kebelezi be Tűzkő nagybirtokosa, a helyi mindenható "Döbrögi", Szojka Pál és fia, hogy egy svéd multi számára adja el a völgyet. Amikor Szojka szemet vet Misi örökségére is, a fiú felveszi a kesztyűt, és a csetepaté eldurvul - ez már háború a kisember és a földesúr közt.
Súlyos harc kezdődik a földért, a családért, az életért, a jövőért, a belül megszülető férfiért...

Jó volt.
Nem bántam meg, hogy megnéztem.
És úgy döntöttem, hogy Mészáros András bekerül a 20-as kategóriába. Az első magyar színészként. Azért ez nagy szó!

Nem lett a kedvenc magyar filmem, de az biztos, hogy elgondolkoztam néhány dolgon. Már ezért megérte. 

Filmajánló - Truman Show (The Truman Show, 1998)

"Az ember elfogadja az elé tárt világ valóságát."

Egy nagyon régi film, amelyik egykoron nagyon tetszett, és amelyiknek aztán tényleg van mondanivalója. Nem szeretem Jim Carreyt, sőt, kimondottan idegesítenek az idióta szerepei. Utálom azokat a vígjátékokat, amelyekben játszik, mert szerintem közönségesek és számomra egyáltalán nem viccesek, még akkor sem, ha elvileg van mondanivalója a filmnek.  

Tényleg nagyon régen láttam már, aztán mostanában eszembe jutott. 

Nagyon régi film ez, látjátok, 1998-ban csinálták. 25 éves voltam ekkor, és tudom, emlékszem, hogy milyen hatással volt rám ez a film.

A tévé hatása mindig is nagy volt az emberre, és az emberek valóban szeretik a szappanoperákat. Szeretik látni mások életét, mikor mi történik és mi zajlik a háttérben. 

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én nem ilyen vagyok. Sorbanálláskor mindig elolvasom a pletykalapok címlapjait, mert kíváncsi vagyok. Ha híreket olvasok, és szembe jön velem egy-egy hír persze, hogy kíváncsi vagyok. Tudatosan nem csinálom ezt, mert tudom, hogy egyébként ciki, meg na...

AZ persze most sem érdekel, amikor emberek össze vannak zárva, és gusztustalan dolgokat tesznek, aztán ők lesznek a Celebek, vagy mik... De az emberi életek mindig érdekeltek. 

Ez a film számomra sokat jelentett, és mondott. 

Tudom, hogy jó időszak volt az, mert sok jó film született. Valahogy abban az időben még máshogy gondolkoztak és láttak az emberek. Nem mintha bírnám az utópisztikus dolgokat. Csak mondom.

Különleges varázsa és hatása van a filmnek, és tényleg el kell gondolkozni, hogy mi hogy is vagyunk ezzel. Miben is gondolkodunk, milyen hatással vagyunk a másikra, hogyan tudunk átformálni képünkre másokat. (Lehetne ennek politikai aktualitása is, de részemről nincs.) Hogyan tud egy "nagyhatalmú" ember úgy irányítani másokat, tömegeket, hogy hatása alá kerüljön mindenki, és részese akarjon lenni az életnek.

Szerintem Jim Carrey és Ed Harris nagyon jók!

Mint ahogy már mondtam, ha meghallom Jim Carrey nevét, idióta és ostoba karakterek jutnak az eszembe. Ezen még az sem segít, hogy Kerekes József a szinkronhangja, akit én egyébként nagyon kedvelek. 

Mindig is ideges voltam, ha tőle kellett filmet nézni, ezért szántam rá nehezen magam erre. És megértettem, hogy Carrey nagyszerű színész. Kár, hogy nem játszott több drámai filmben. Lehet, hogy kedvelném.

Maga a film arról szól, hogy a főszereplő Truman (Carrey) nem tudott arról, hogy egy 24 órás sorozat része. Hogy minden, ami körülveszi hazugság. A statiszták, a házak, az emberek, a járművek. Minden túl tökéletes. Számára ez a tökéletes. 

Mert fogalma sincs, hogy milyen az igazi világ. 

És hogy ezt a világot elveszi tőle Christof (a fantasztikus Ed Harris), aki 30 éve van jelen az életében. Aki saját fiaként szereti, mert minden onnan és akkor kezdődött. 

Hogy a barátságai, a házassága, semmi sem valódi.

Mintegy mellékszálként eszembe jutott Buddha. Zsófival most tanultuk, és az én kislányomat is elgondolkoztatta az, hogy valaki gazdagként élhet úgy, megtehetik a szülei, hogy eltitkolják előle a valóságot. Nem látott szegénységet, öregséget, nyomort, nehézséget, csak azt, amit a szülei akarták, hogy lásson. És ő fellázadt ez ellen a magam módján.

Emberileg minden tiszteletem ezé a hercegé, az más dolog, hogy vallásilag nem azonosulok.

De ez is kicsit ilyen érzés.

Eljátszani valakinek, hogy a barátja, de ő közben éli a mindennapjait, utazik, elmegy valahová, míg Truman ott él és nem mozdul ki sehonnan és unalmas lesz az élet, tele kérdésekkel... Hogy próbálják meg menteni, hogy ne lépjen le. Ne hagyja ott.

És hogy az a szerelem, amiben ő él és hisz, csak játék. Egy színésznő játéka. 

Hihetetlen jó film. ITT MEGNÉZETITEK! Ha még nem láttátok, mindenképpen nézzétek meg!

A király beszéde 3.

A komfort zóna kiszámíthatóságot, kipróbáltságot, megszokást jelent. A legtöbbünk olyan "zónában élünk", ami jónak tűnik. Kényelmesekké válunk. A kényelem azonban soha nincs ingyen. Bizonyos határon túl egyikünk sem úszhatja meg a változás kényelmetlenségét, fájdalmát. Amikor elkerüljük a rövid távú kényelmetlenséget, azzal hosszú távú hátrányokat alapozhatunk meg. De a film és az élet tanulsága, hogy a megaláztatás kockázatát nem lehet elkülöníteni a változás kockázatától. Minden lépésnél vagy kudarcot vallunk vagy győzünk. Nem az a vesztes, aki kudarcot vall, hanem az, aki sohasem lép előre. Egy dadogó ember számára sokkal egyszerűbb kitérni bizonyos élethelyzetek, kellemetlen jelenségek elől. VI. György ilyen szempontból válhat hőssé számunkra, hiszen kilép a kényelmi zónájából, engedi, hogy sebezhetővé váljon. És ez által új ember születik. 

 

A filmben talán azért nem jelenik meg egyetlen, jól elhatárolható logopédiai módszer, ami örök érvényű és mindenkinek segítene, mert ez egyrészt szembenézés - saját magával (magukkal), a belső feszültségekkel, motivációkkal, vágyakkal, érzésekkel és megválaszolatlan kérdésekkel. Az ezekre való reagálásunk határozza meg nagymértékben, hogy  kivé válunk.

Tanulságos, hogy a filmbeli logopédusról, az ausztrál Lionel Logue-ról is kiderül, hogy kudarcok tűzdelik az útját: önjelölt színészként próbál színtársulatokhoz elhelyezkedni, azonban folyamatos visszautasítással találkozik. Győzelmének (és ezért sikeres logopédusi munkájának is) titka abban rejlik, hogy a megalázások, csalódások nyomán újra fel tud állni. Szembenéz magával, elfogadja és elfoglalja a helyzetét Másrészt félelmeink (melyeket olykor nehéz meghatároznunk) ellenszere az elrejtettség. Erre vágyunk inkább.

Theodor Bovet svájci pszichológus szerint "a világ ezt elveszítette: kinőtt a védelmező szeretetből, ezért fél." Logue megkülönböztető kezelése hangsúlyozza a türelem, az emberfeletti szimpátiát és empátiát. Így a király és logopédusa lassan barátokká válnak. A barátság az egyik legnagyszerűbb "elrejtettség" számunkra. György azért is változik, mert megtapasztalja a feltétlen elfogadást, bizalmat (amit szüleinél, testvéreinél szinte soha nem érzett) és ez dadogását tekintve gyógyító számára.  Az elrejtettség tehát nem a külső védelmet jelenti, hanem az embert körülvevő szeretet. (György ugyan ezt felesége kapcsán is megtapasztalta, de úgy tűnik, ez nem volt elég ahhoz, hogy kigyógyuljon betegségéből.)

Harmadrészt gyógyulásánál fontos szerepet játszott, hogy apja halála után ugyan a nála "jobb", "erősebb", az őt lenéző bátyja lépett trónra, de később erkölcstelen nőügyei és életvitele miatt lemondott. György nem kerülhette el tehát a felelősségvállalást, ráadásul a történelem egyik legnehezebb korszakában, a második világháború előtti években történt ez. Felelősségteljes uralkodása bizonyos szinten elvette tőle a bátyjával szemben táplált irigységet, bátyjától pedig az iránt érzett megvetést, így az ő kapcsolatuk is helyreállt. Logue módszere pedig - amely a tanár és a tanítványa közötti egyenlőségre épült - közelebb segítette őt a közemberek világához is. Ez az egyenlőség nyitotta fel György szemét a kisemberek félelmeivel kapcsolatosan is. A lelki gyógyuláshoz tehát, halljuk ki a film egyik üzenetét, a kapcsolatok helyreállítása (akár a bennünket lenézőket, akár az általunk lenézettekkel) elengedhetetlenül fontos.

AMI A FILMBŐL KIMARADT:

VI. György életének egy mozzanatát emeli ki a film, és annak megértéséhez feleleveníti gyermekkorát is, megtudunk róla egyet s mást. Azt azonban csak a történelemkönyvekből tudjuk meg, hogy gégerákban halt meg. Tehát dadogását legyőzte, de szorongását nem (hiszen ezért dohányzott tovább, ami később az életébe is került.) Egy területen kilépett a komfort zónájából, de ez sajnos nem jelentette azt, hogy megváltozott, vagy hogy a többi területen is őszintén szembenézett volna félelmeivel.

Jó hír, hogy a mi életünk lehet más. Viszont megfontolandó, hogy "az elrejtettség, amelyet a világ keres, nem tanítható és nem tanulható - csak olyan emberekből sugárzik, akik maguk is el vannak rejtve. Olyanokból, akik a nagy félelmen keresztül a szeretet forrásához hatolnak."

Előzetes:

A király beszéde 2.

Miért vonatkozik mindannyiunkra a dadogó király életútja? Hiszen mi nem is dadogunk. És egyikünknek sincs gyermekét lenéző, erős személyiségű, hirtelen haragú királyapja. Az nyilván nincs - de lehetnek szüleink. Nincsen bennünket irányítani akaró, jobb képességű, lehetőségekkel jobban élni tudó, népszerűbb királybátyánk sem, de lehet ilyen testvérünk, munkatársunk, barátunk. Nincs királyi felelősség a vállunkon, de lehetnek erőnket meghaladó feladataink. Sőt, előfordulhat, hogy alkoholbeteg szüleink, házastársunk van, szüleink elváltak, szeretteink meghaltak. Megeshet, hogy mi, vagy közeli hozzátartozónk halálos betegségben szenvedünk, és nem tudjuk miért. Netán éjszakánkként álmatlanul forgolódunk a munkahelyi problémák miatt, vagy ki tudja, miért, depressziósak vagyunk. Önértékelési problémákkal vívódhatunk, mert nincsen társunk, nincsen munkánk, nem értjük a világot, Istent. Lutherrel együtt ki kell mondanunk: "Koldusok vagyunk, ez az igazság." Azaz sajnos mindnyájan sebzett, beteg lelkek vagyunk. Sérüléseket hozunk magunkkal, és ezeket ápoljuk nap, mint nap. 

Ugyanúgy, mint VI. György, aki a film jelentős részében megpróbálja másnak mutatni magát vagy legalábbis hallgatni arról, hogy ki és milyen is ő valójában. Éveink előrehaladtával mi is megpróbáljuk elérni, hogy mi irányítsuk életünket, és véletlenül se más, hiszen félünk a kiszolgáltatottságtól, a megaláztatástól. Hogy megtudják az emberek milyenek vagyunk igazából.

A film legmegrendítőbb jelenete az, amikor György végre a változás útjára léphetne, de inkább beletapos az őt segíteni akaró logopédusa lelkébe, hogy ő legyen az erősebb. Itt is magunkra ismerünk: ahogy ő is, úgy mi is szándékosan kerüljük azokat a helyzeteket, ahol tudjuk, hogy kudarcot fogunk vallani. Azaz komfort zónában vágyunk élni. A komfort zóna olyan gondolkodási terület, viselkedés, tapasztalat, ahova bezárkózunk, mert nem akarjuk kellemetlenül érezni magunkat. Azok az életterek, munka - és szociális környezetek, amiket megszoktunk. Az úszómedence sekély része ez, ahol azok vagyunk, akik félünk a kudarctól, és megnyugtat bennünket az a tudat, hogy leér a lábunk. Közben irigykedve figyeljük a távolban úszókat. Félelmetes az a jelent, amikor György Hitlert nézi a tévében, és nem a diktátort, az ellenséget látja benne, hanem azt, hogy amaz mennyire jobb szónok.

folyt. köv.

A király beszéde 1.

Végre megnéztem. Nem most, hanem pár nappal ezelőtt. Nem igazán van időnk filmet nézni, de akkor éppen elcsendesedett a házunk apraja, és úgy gondoltuk nagy Őmmel, hogy megnézzük. Együtt. Ő tudja, hogy nagy Colin Firth-rajongó vagyok :), így általában megnézem a filmjeit, minden csak idő kérdése. Ezt is megnéztük, és nagyon jól tettük. Szerintem.

Szeretném megosztani veletek azt a cikket, ami nekem a legjobban tetszett erről a filmről. Itt , ebben az újságban olvasható. Ezek tehát nem az én gondolataim, hanem Magdié, de annyira jók, és annyira az igazságot tükrözik, és olyan jól foglalja össze, hogy ha nem is minden gondolatot, de sok dolgot megosztanék belőle.

"A 2011-es év legtöbb és legfontosabb Oscar-jelölését és díját (legjobb film, legjobb rendező, legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb férfi főszereplő) elnyerő A király beszéde című film az angol királyi család egyik tagjáról, a dadogó VI. Györgyről szól. Lassú menetelű, főképp dialógusokra épülő, effektektől mentes, kosztümös történelmi film.

Hogy mi a film sikerének a titka? 

Más, pontosabban lassabb, mint a mai filmek, és ugyan "Lassúsága" mellett hosszú is (majdnem két óra), de hála a jól megírt forgatókönyvnek és a remek rendezésnek, az akciódúsabb filmeken szocializálódott néző sem fárad el vagy untakozik, és ezért kétség kívül üde színfolt a most futó filmek palettáján. De sikerében még inkább közrejátszhat az, hogy hőse a mai bulvár igénye szerint lett megformázva: az emberek ma nem a hibátlan sztárokra, uralkodókra kíváncsiak, hanem épp az ellenkezőjére. MA, az irigység társadalmában az a menő, ha a híres embereknek éppolyan  nehézségeik, szorongásaik,  pszichés zavaraik, megaláztatásaik vannak, mint bármelyikünknek. 

A király beszédében is tulajdonképpen egy dadogó, frusztrációkkal teli, mélyen sebzett és sebezhető apukával találkozhatunk, aki mindezek mellett király is lesz. Könnyű és megnyugtató azzal a hőssel azonosulnunk, akinek fogyatékossága van, aki ugyan bizonyos szempontból több és jobb nálunk, de ezzel együtt úgy tűnik, hogy kevesebb, de legalább annyira gyarló, mint mi. Királynak érezzük magunkat, miközben látjuk, hogy a király is ember. Azonban láthatjuk, hogy a király problémája mindnyájunké. És tulajdonképpen a film igazi sikere abban rejlik, hogy rólunk is szól.

 (folyt. köv..)

A két főszereplő

2 Filmajánló

Szeretem a filmeket. Mindig is szerettem. Magával ragadó tud lenni egy-egy élethelyzet, egy-egy történés. Vannak kedvenceim is. Mindenféle témában és kategóriában. Már a nagy kedvencről írtam itt, de ezen kívül is vannak még kedvenceim azt kell mondjam, minden kategóriában.
Nincs tévénk, mert szent meggyőződésünk, hogy minden, ami a dobozban van - kevés kivétellel - teljesen rossz és felesleges. Már azok a régi, beszélgetős műsorok sem az igaziak. Hol vannak már a Vitrayk, Kepesek, Vámosok? Nagyon kevés az a műsor, amit érdemes nézni. Így inkább nem nézzük. Meg a gyerekeink sem.
Amit néznek, azt mi választjuk meg, és így is nagyon szelektálni kell, mi az a nézhető mese, ami jó. Most éppen Micimackó mániában szenved Zsófi. Igazán függő a gyerek :))

Az utóbbi időben a filmiparból két alkotás ragadott meg, ami alapvetően nem volt nehéz, hiszen két kedvencem színészemről van szó.

Meryl Streep. Szerintem nem csak én vagyok az, aki szereti. Nagyon kedvelem ezt a színésznőt. Szeretem az egyszerűsége, az egyénisége, a tehetsége miatt. Nem tudnék egy filmjét mondani, amiben azt mondom, hogy nem volt jó, vagy nem alakított nagyot. Persze, nem láttam minden filmjét, de elég sokat.

Mindegy, hogy a Kremer kontra Kremerről beszélünk, a Szarvasvadászról, a Szív hídjairól (ezt is különösen ajánlom mindenkinek - ahogyan megtörli a kezét a törlőkendőben, az valami szenzációs mozdulat!!!), a Mamma Miáról, amiben egy hatalmasat ugrik és úgy táncol és énekel, mint egy tinédzser, vagy a mostani új kedvencemről, a Julia és Julietről. Persze megnéztem az Egyszerűen bonyolultat is, ami szintén nagyon jó és nagyon jókat nevettem rajta. Szenzációs nő!

Amiért még nagyon jó, és nemcsak Meryl Streep fantasztikus, meg mert Nora Ephron rendezte - aki a rendezője a nagy Ővel közös kedvenc filmünknek is: A SZERELEM HÁLÓJÁBAN - , hanem szenzációs még ebben a filmben Stanley Tucci is, akinek érdemes megjegyezni a nevét. (Hölgyválasz (ahogy táncol), Pelikán ügyirat (bérgyilkos) )

Julie & Julia - Két nő, egy recept

Julie Powell egy harminc körüli írónő, akinek még nem sikerült bizonyítania. Munkája monoton és lehangoló, ráadásul köze sincs az íráshoz. A zajos, kopott lakás sem a szíve csücske, ahova barátjával nemrégen költöztek. Napjának egyetlen fénypontja az esti főzés. Kedvenc szakácskönyve és egy gyermekkori emlék ihleti meg arra, hogy egy év alatt megfőzze az összes francia receptet, amit az anyjától örökölt könyvben talál, s ezt az élményt meg is ossza másokkal saját blogján keresztül.

Julia Child egy negyven körüli nő, aki férjével épp Párizsba költözött. Nem igazán tudja mit is kezdhetne szabadidejével: tanuljon meg kalapokat varrni, vagy inkább a francia nyelvet sajátítsa el? Az biztos, hogy Párizst imádja, csakúgy, mint az ételeket.
Két nő, két különböző korban, ugyanazzal a szenvedéllyel talál önmagára a fenséges ízek, finom illatok és a francia konyha varázsán keresztül. Mert vajból sosem elég!

A másik nagy kedvencem, - de gondolom ezzel nem csak én vagyok így, hiszen sok nőnek tetszik - George Clooney. Nekem is. Szerintem is igen charmos. És nem csak jóképű, és bájosan tud mosolyogni, de igen tehetséges színész is. Nekem tetszett a Szirianában és a Michael Claytonban is, meg persze az Ocean's - sorozatokban is.

De ez a film valamivel többet adott nekem. Témailag is és művészileg is. Érdemes megnézni.

Egek ura

Ryan Bingham a nagyvállalati leépítések szakembere, magyarán szólva abból él, hogy embereket rúg ki. Élete nagy részét szállodákban és repülőkön tölti, és bőszen gyűjti a törzsutas mérföldeket. Hamarosan eléri a tíz millió mérföldet, ám megismerkedik egy szintén törzsutas nővel, és kiszámíthatóan biztonságos élete egy csapásra a feje tetejére áll.