2025. szeptember 29., hétfő

Nemzeti Némafilm Nap – Szeptember 29.

 Nemzeti Némafilm Nap - Szeptember 29.

 
A Nemzeti Némafilm Napja minden évben szeptember 29-én kerül megrendezésre. A Nemzeti Némafilm Napja a némafilmek megünneplésének és élvezetének napja. De mi is az a némafilm? A némafilm egy olyan film, amelyhez nincs kísérő, szinkronizált, rögzített párbeszéd. Egy olyan film nézése, amelyben mozgóképek és rögzített hang kombinálva vannak, nyilvánvalónak tűnik, de a filmekben eleinte nem volt hang. Ez főként a technikai kihívások miatt volt így. A mozgóképek és a rögzített hang kombinálása majdnem olyan régi, mint maga a mozgókép.
A némafilm technológiáját 1860 körül fejlesztették ki. A némafilm technológia egészen 1880-ig és 1900-ig újdonságnak számított, amikor az egytekercses filmek széles körben elérhetővé váltak. A filmszakértők és -történészek ezeket az éveket némafilm-korszaknak vagy az „Ezüstvászon korának” nevezik, mivel ezek a korszakok még a hang feltalálása előtt voltak. Az 1920-as évek vége előtt a legtöbb film néma volt. Másrészt a némafilmek üzeneteik révén univerzális nyelvet képviseltek.
A némafilm-vetítéseken szinte mindig jelen volt az élőzene. Először a zongoristával kezdték a Lumière fivérek első nyilvános filmvetítésén, 1895. december 28-án Párizsban (Cook, 1990). A zenét kezdettől fogva elengedhetetlennek tartották, hozzájárult a hangulathoz, és létfontosságú érzelmi jelzéseket adott a közönségnek. A kisvárosok és környékek mozijaiban általában zongoristák dolgoztak, míg a nagyvárosi színházakban inkább orgonisták vagy egész zenekarok voltak.
A némafilmek hangsúlyozzák a testbeszédet és az arckifejezéseket, hogy a közönség jobban megértse, mit érez és mit ábrázol egy színész vagy színésznő a képernyőn. A modern közönség valószínűleg a némafilmekben használt gesztusokat egyszerűnek vagy kissé közhelyesnek találja. Ezért van az, hogy manapság a némavígjátékok népszerűbbek, mint a drámák, részben azért, mert a túljátszás természetesebb a vígjátékokban. A túljátszás egy olyan gyakorlat volt, amelyet a színészek a színházból vittek át a némafilmekbe, és a rendezők, akik megértették az új médium intimitását, ellenezték.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése